Nyomtatás

 

Az élet és a haza összekapcsolódik


Képriport az államalapítás ünnepe előestéjének ökumenikus istentiszteletéről

Szöveg: Farkas Zsuzsanna, fotó: Sebestyén László 2020. augusztus 20.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) tagegyházai és tagszervezetei augusztus 20-a. előestéjén ismét ünnepi istentiszteletet szerveztek, hogy együtt adjanak hálát nemzetünkért, együtt imádkozzanak az ország és a főváros vezetőivel, valamint a határon túli vendégekkel. Az alkalomnak ebben az évben a fasori evangélikus templom adott otthont.

„Ha valóban elnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hogy megismerjelek téged, és hogy elnyerjem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped!” – köszöntötte a résztvevőket az evangélikus bibliaolvasó kalauz augusztus 19-re kijelölt igéjével (2Móz 33,13) Aradi György, a vendéglátó gyülekezet lelkipásztora. Mint mondta, fontos, hogy időről időre szétnézzünk saját házunk táján, szomszédságunkban, és emlékezzünk arra, hogy mindannyian az Úr népe vagyunk. „Nem származás vagy birtokviszony alapján, hanem az Istentől kapott tanulási készség alapján.”

Keresztyénként is érezhetjük, hogy erőnk feletti út áll előttünk. Ezért szükségünk van egymás erősítésére. Ha csak annyit akarnánk teljesíteni, amire képesek vagyunk, ahhoz nem kéne keresztyénnek lennünk, de ha Krisztust akarjuk követni, meg kell tapasztalnunk, hogy erőnkön felül is várnak ránk feladatok. A keresztyén életet az teszi értékessé, hogy a megoldhatatlannak látszó gondok is megoldhatóvá válnak Krisztussal – hangsúlyozta Kondor Péter evangélikus püspök.

Az ünnepi alkalmon Fischl Vilmos evangélikus lelkipásztor, a MEÖT főtitkára hirdette az igét Ézsaiás könyve 40. részének 27-31. versei alapján. Mint mondta, ha bele is fáradtunk volna a nehézségekbe, az Úr mindig képes erőssé tenni az erőtlent: „Izrael megtapasztalta Isten kegyelmes vezetését – nemcsak a pusztai vándorlásban, hanem utána is. Ézsaiás ezért botránkozik meg a nép bizalmatlanságán.” Az Ószövetség népe az egyház előképe is, és a régi, jákóbi vonások ma is kísértenek bennünket – emlékeztetett a lelkipásztor, hozzátéve: „amikor Jákób megroppan bűneinek terhe alatt, és megvallja azokat, új nevet kap. Ha kicsi marad, nagy lesz rajta a kegyelem.”

A nép ajkáról felcsendülő panasz az elfáradt egyház panaszdala. „Ilyen az, amikor valaki mindenestül megfárad, és erőtlenné válik, mert csak horizontálisan tájékozódik, ezért baját nagynak látja, Istent pedig kicsinek” – folytatta Fischl Vilmos. Hozzátette: a panasz mégis indokolatlan, akkor is, ha még a legkiválóbbak is jogosnak tartják. „Isten örökkévaló Úr, ezért ígéreteinek teljesítését nem várhatjuk emberi idő szerint. Nem fárad és nem marad el, amibe belefogott, azt véghez is viszi. Ő nem szunnyad, egy pillanatra sem szűnik meg Gondviselőnek lenni.”

István király számára világos volt a cél az államalapításkor: keresztyénné akarta tenni az országot. Vállaljuk mi ma ennek a felelősségét? – kérdezte az igehirdető. „Ma is kísért a megfáradás, ilyenkor az ember saját tehetetlenségét vetíti Istenre, de Ézsaiás üzenete számunkra is érvényes: tudnunk kellene, milyen az Isten, hiszen Izrael sem csak egyszer tapasztalta meg az Úr hatalmát” – fogalmazott. Isten az, aki megmutatta nekünk a nagy emberi szolgálatok lehetőségét, Ő szélesítette ki látókörünket hogy a jőve felé szóljunk – bátorította hallgatóságát.

Isten nem hagyta el a lelki Izraelt. Ő azért olyan erős, hogy erőt adjon a megfáradtaknak. Nincs ember kétségbeesés és megtántorodás nélkül, emberi létünk legsötétebb jellemzője a bűn, de Isten Jézus Krisztusban eljött hozzánk és benne felemel minket – hangsúlyozta hozzá Fischl Vimos. „Aki őbenne bízik, ereje megújul, hitét nem bénítja régi mivolta. Akik hisznek, meglátják a szolgálat szépségét és az egyház jövendőjét” – zárta gondolatait.

„A nemzetiszín szalag a kenyéren azt fejezi ki, hogy az élet és a haza összekapcsolódik” – fogalmazott Kondor Péter püspök a Kárpátalján sütött jelképes kenyérről, melyet Zán Fábián Sándor református püspök és Nagy Béla főgondnok hoztak az ünnepségre. „Isten áldja meg mindazokat, akik a kenyeret megszegik, akik a kenyérért fáradoznak és a kenyéren felnövőket! Áldjon meg bennünket, hogy a kenyér eszünkbe juttassa az áldozatot, a felelősséget és a szolgálatot! Adja meg és áldja meg mindennapi kenyerünket!” – fohászkodott az evangélikus egyházi vezető.

„Add meg nekünk, hogy Rád figyelve népünkért, hazánkért éljünk! Köszönjük, hogy a te ígéreteid igazak! Hisszük, hogy szövetséget kötöttél velünk és atyáinkkal, tudjuk, hogy az ég és föld megrendülhetnek, de ezt a szövetséget te meg nem rontod. Hisszük, hogy ha hozzád térünk és te leszel egyetlen Urunk, akkor feltámad a mi világosságunk” – könyörgött az ünnepi alkalom végén Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke.

 Forrás: Református.hu