• slide00.jpg
  • slide01.jpg
  • slide02.jpg
  • slide03.jpg
  • slide04.jpg
  • slide05.jpg
  • slide06.jpg
  • slide07.jpg
  • slide08.jpg
  • slide09.jpg
  • slide10.jpg
  • slide11.jpg
  • slide12.jpg
  • slide13.jpg
  • slide14.jpg
  • slide15.jpg

 

BIBLIATANULMÁNY

Efezus 4,1-7

Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, 2teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, 3igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. 4Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: 5egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, 6egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben


7A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. 8


7Mindegyikünk számára Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott kegyelem. (STL ford.)


Viseljétek el egymást szeretettel...


Ha embertársadat szereted és róla gondoskodol, úton vagy. S ki máshoz utazol,mint az Úristenhez, ahhoz, akit teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből kell szeretnünk? Istenhez ugyanis még nem jutottunk el, embertársunk viszont mindig velünk van. Viseld el tehát azt, akivel együtt úton vagy, hogy eljuthass ahhoz, akivel örökre együtt szeretnél maradni.

Ágoston

Kedves Testvérek!

Mondhatnánk, ó, az Efezusi levél a témánk, akkor könnyű dolgunk van, hiszen tavaly is ebből a levélből volt a bibliatanulmány a tajvani imanapon. De mégsem ilyen egyszerű a helyzet. Akkor a levél első fejezete állt előttünk, most meg a 4. Ott a hálaadás és az imádság szava erősített bennünket, most a levél második részében az etikai intelmek, gyakorlati tanácsok kerülnek túlsúlyba. A gyakorlati keresztyén élet kérdései és a hiteles élet pedig legalább olyan fontosak, mint a hálaadás. A mai megosztott helyzetben különösen is lényeges, hogy nyissunk egymás felé és megerősödjünk az egyház egységes voltában.

Tehát először is frissítsük fel emlékezetünket a levéllel kapcsolatos alapinformációkkal: Az Efezusiaknak címzett levél eredetileg valószínű egy körlevél lehetett, melyet a városhoz közeli közösségeknek is szánt Pál, hogy osszák meg egymással. Ezért találunk benne olyan kevés megnevezett személyt és a közös múltra való konkrét utalást. A fogoly Pál Rómából úgy ír, hogy az mindenki számára érthető legyen. Az egységes egyházról való vízióját megosztva erősíti, biztatja az önállóan szerveződő, belső nehézségekkel küzdő gyülekezeteket. Levelét a hatvanas évek elején írhatta. Szokták a levelet az egyház levelének is nevezni.

Efezus Kisázsiában található, a római provincia fővárosa volt az ókorban (Ázsia provincia néven). Lakosságát az első század közepén 350-500 ezerre becsülik. A római birodalom negyedik legnagyobb városaként, az Égei-tenger jelentős kikötőjeként fantasztikus kereskedelmi forgalmat bonyolított le. Már korán Artemisz istennő, a termékenység, a vadászat, istene kultuszának központjává vált. A városban volt található az ókori világ hét csodája közül az óriási Artemis templom, mely sok zarándokot vonzott messsze földről. Nagy kereskedelmi központ lévén egy gazdag és színes etnikumu és sokfajta vallási irányzatot megjelenítő közösség lakta. A városban élő zsidó és nemzsidó eredetű keresztyén gyülekezet az akkori társadalom minden rétegéből képviselve volt. Voltak köztük rabszolgák, szabadok, gazdagok és szegények, és a felsőbb osztályokhoz tartozó férfiak és nők egyaránt. A közösség élete nem volt problémamentes. Ezért is szól Pál sokat az egységről.

A levél 4. fejezetétől a gyülekezet szociális egységének erősítése kerül elő, valószínű azért, mert voltak kirekesztő szándékok, indulatok közöttük. Ha minden rendben lett volna, nem kellett volna hangsúlyoznia Pálnak: Viseljétek el egymást szeretetben!

Nézzük most versről versre a kijelölt szakasz gazdag mondanivalóját, hogy kibontakozzon előttünk az apostoli üzenet teljessége.
Egyetlen hatalmas körmondat vezeti be a görög eredetiben ezt a 2. etikai részt, amely 6 versen át húzódik. Itt olyan meghatározó szavakkal találkozunk, amelyeket Pál majd később fejt ki: alázat, készség a békére, szelídség, türelem, szeretet. Mit jelentenek ezek a fogalmak ma a palesztin kontextusban? Hogyan élik meg az ottani emberek? És mit jelent nekünk a lélek egységének valósága ebben a háborús kontextusban? Bibliatanulmányunk célja, hogy imádságos szívvel keressük Isten akaratát, megerősödjünk szeretetében és ezt megéljük közösségeinkben. Így tudunk helyesen imádkozni palesztin testvéreinkkel a békéért.

1. vers. Pál elénk adja, hogy éljen az, aki az ekklészia tagja. A levél etikája kezdettől közösségi etika, az egész gyülekezetre vonatkozik. Nem individualista szemléletről, nem az egyes keresztyén lelki növekedéséről van itt szó, hanem a közösségről. A gyülekezetbe hív el az Úr, ott van a kegyelem forrása, Krisztus gazdag ajándékai a közösségben válnak elérhetővé, megtapasztalhatóvá, ott megerősödhetünk. Így feltöltődve áljuk meg a helyünk a világban, külső kapcsolatainkban is. Nem véletlenül kerül elő az 5. versben az egy keresztség, ami összekapcsol mindenkit. Ez a kiindulópont, erre kell emlékezni. A 4-5 vers is a keresztségi hitvallás tartalmára utal, amikor a Krisztussal és egymással való közösség elkezdődött a Szentlélek munkája révén.
Már az első fejezet 18. versében hivatkozik Pál a gyülekezeti tagok elhívására, arra, hogy milyen reménységre hívta meg őket az Úr és milyen gazdag az ő örökségének dicsősége. Elhívásunknak mennyei karaktere van, tehát az örök életre szól és gazdag örökséget jelent már itt a földön. Küzdelmeink között és elégedetlenkedéseinkben nem szabad elfeledkezni erről a gazdag örökségről, ami képessé tehet minket a szent életre. Ehhez méltóan élni, szó szerint járni: aktivitást, dinamizmust jelent, tevékeny jelenlétet a világban és a keresztyén közösségben.

2-3.v. Az itt felsorolt erények, tanácsok a gyülekezetben megvalósuló együttélésre vonatkoznak. Ott kell először kipróbálni, hogyan működik. Ezek az ajándékok feltételezik, hogy a gyülekezet tagjai nem anonim közösséget alkotnak, ismerik egymást. Az együttélés során kapcsolati hálóba kerülnek egymással. Ennek a hálónak kell hordozó, megtartó közösséggé válni a nehézségek idején. A 2. versben az egymás elviseléséhez szükséges ajándékok felsorolása kezdődik:

1. alázat: az antik gondolkodásban nem erény, nincs értéke, ott sokkal inkább a sikeres élet, a dicsőség ellentétének tekintették. Sokan ma is szolgalelkűséget értenek alatta, pedig valójában reális önismeretre vezet. Már az Ószövetségben is nagyon fontos erénynek számít: 37. zsoltár: Az alázatosak öröklik a földet és teljes békességet élveznek 37,11. Az alázatos ember tudja: szemben az énközpontúsággal és öntömjénezéssel Isten előtt mindig üres a kezünk, mindig kegyelemre szorulunk, mert mindenben megajándékozottak vagyunk ezért csak alázattal állhatunk meg előtte. Ennek az erénynek a gyakorlása a dicsekedésre hajlamos homo naturalis megváltozását jelzi, homo krisztianuszok úgy leszünk, ha öndicséret helyett Istenbe vetett bizalommal tekintünk egymásra.

2. szelídség: Aristotelés szerint a harag és a szenvtelenség, közömbösség közti magatartás ez. A szelídségben jelenik meg az alázat, nem játsza meg magát. Úgy is mondhatjuk, hogy az Isten előtti alázat az embertárs előtti szelídségben nyilvánul meg. Nem követelőzik, nem hangoztatja, hogy nekem ez jár, hanem rábízza ügyét Istenre. Az elhívatáshoz méltóan élni, szó szerint járni:ez életmódot jelent, a hétköznapok konfliktus megoldó technikáját, amikor Krisztus jelenlétében hozom meg a döntéseimet a magánéletemet illetően, mert ő a mérce, rá figyelek. Krisztusban megerősödve, alázattal, szelíden kell végezni a dolgainkkat a közösségben: Jézus a Boldogmondásokban a szelídeknek igéri a földet, így tartozik össze a 37. zsoltár igérete az alázatosoknak és szelídség szava Mt 5, 5-ben.

3. türelem: szívós kitartást, emberekkel való bánásmódot, tágszívűséget, a feszültségek hosszútávú elhordozását jelenti. Olyan toleranciára való nyitottságot és képességet, amely előbb hallgat, meghallgat és csak utána beszél. A keresztyén közösség ennek az igazi gyakorlóterepe. Hiszen a gyülekezetben is többféle nézet, elképzelés csap egybe konkrét esetekben, milyen jó, ha türelemmel viszonyulunk egymáshoz!

4. szeretet: agapé, erosz, filia, sztorgé: a görög nyelv sokféle szóval fejezi ki ezt a fogalmat. Az agapé. mindig Isten szeretete Krisztusban, az a feltétel nélüli elfogadó szeretet, amelyre válasz a mi hitünk. Elhordozván egymást ... nyelvtanilag folyamatot, nem pillanatnyi állapotot fejez ki. Jelenti a harag visszafogását a lehetséges megtérésig, Róm 2,4 :Téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz. Arabul az „elvisel” szó hamel, ami szó szerint „hordozni”. Ez egy olyan szó, amelyet sok összefüggésben használnak, beleértve azt is, amikor egy nő terhes. A nők életet hordoznak, embert hoznak a világra. A nők pedig ennél még sokkal többet viselnek: nemcsak a munkát, a családot és a közösséget, hanem a patriarchális társadalmakban rájuk nehezedő egyenlőtlenség súlyát is. A nemi alapú erőszak és a diszkrimináció igazságtalan terhet ró a nőkre szerte a világon. Palesztin testvéreink ennek a teherhordozásnak is hangot adnak az imanap liturgiájában. . Hordozó kapcsolatban élni: vaqlakit hordozni, ezt magyarul így is fejezzük ki: viselős valaki gyermeket hord szíve alatt, legyünk viselősek egymással, hordozzuk egymást szívünkben. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a másiknak is van elhordoznivalója velem kapcsolatban. Viselkedésünk, életstílusunk, beszédünk sokszor jelenthet terhet, nyomasztó problémát szeretteink számára. Ennek felvállalására és hordozására csak az önzetlen agapé-szeretet képesít, amellyel a gyülekezetben Isten igéjéből és a szentségek vételével töltődhetünk fel újra meg újra. Így alakul ki az a kapcsolat megtartó háló, amely fenntart ha beüt a baj.

Ez a négy faktor hozza létre azt a békességet, amely az egyetlen lehetséges együttélés az emberek között. Ennek bemutatása, megélése az ekklészia elsőrangú feladata a világban, a méltósággal megélt, elhivatott élet jellemzői: alázat Isten felé, szelídség emberek felé, türelem a kívülállók irányába, a béke köteléke, nem emberi békés szándék csupán, hanem az Isten békessége amely mindem értelmet meghalad. Ez kell a palesztínoknak, nekünk itt Európában és szerte a világon. Az egység felismerését is ez munkálja, ami adva van a hitben a keresztségben, az egy Atyában, Krisztus testében, az ökumené gyakorlásában.

Az erények: alázat, szelídség, türelem, szeretet csak a keresztyén közösségben lesznek megvalósítható erényekké. A világi környezettel való békés együttéléshez nagyon stabil belső szolidaritásra van szükség, ez a Krisztus teste, ezért is fontos annak egysége, és az erre való emlékeztetés a záró hitvallásban.

Egy Úr, egy hit, egy keresztség, egy Isten és Atya, aki mindenütt jelenvaló, akire számíthatunk. Mindegyikünk számára Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott kegyelem. STL ford. Ez az, amiért imádkozunk a magunk és palesztin testvéreink számára.
Építsünk hálót! Gyakoroljuk most egymás felé az elfogadás, szeretet, szelídség erényét. Forduljunk szomszédaink felé, alkossunk egy 3-4 személyes csoportot és mindenki mondja el: mire kéri a többiek imádságát, megértését, mi az, ami most a legnagyobb terhet jelenti számára. Utána keressünk egy bibliai igét bátorításul egymás számára.

- Milyen kihívásokkal nézel szembe?
- Milyen terheket viselnek a nők a mi kultúránkban, közösségeinkben és egyházunkban?
- Milyen módokon tudjuk elviselni egymást?

 

Gerőfiné dr. Brebovszky Éva
ev. lelkész, 2024

Joomla templates by a4joomla