";} /*B6D1B1EE*/ ?>
 

Magyarországi egyházak Ökumenikus Tanácsa

...hogy mindnyájan egyek legyenek Jn 17,21

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Női misszió
E-mail Nyomtatás

Ökumenikus női konferencia 2016. május 26-29. közt a szlovákiai Szentgyörgyben

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Női Bizottságának küldötteként részt vettem a szlovák Női Fórum által szervezett nemzetközi ökumenikus konferencián. A résztvevők öt országból érkeztek (Csehország, Németország, Ausztria, Olaszország Magyarország és természetesen Szlovákia), és az evangélikus, a Cseh testvérek protestáns, a katolikus, a református, a baptista egyházat képviselték. A konferencia címe és témája „Az egyház Krisztus teste”. A következő előadásokat hallgattuk meg:

Krisztus testének a betegségei / D. Horinkova (Szlovákia)

Vezetői erények / Miroslava Durankova (Szlovákia)

Ökumenikus dokumentum: Az egyház törekvése a közös látásmód felé / Prof. William Henn, Rom    (Olaszország)

Pszichoterápiai nézőpont – Az egyház, mint befogadó közösség / MUDr. Zuzana Matzová, PhD. (Szlovákia)

Az egyház, mint jogalany / JUDr. Jan Juran (Vortrag mit Diskussion) (Szlovákia)

Új evangelizáció – A vonzó közösség / Dr. Marketa Koronthalyova (Csehország)

Az előadásokat beszélgetések követték. A kimerítő, ám érdekes előadássorozatot társasági programok tették változatossá. Ellátogattunk Modrába és Pezinokba, sőt a konferencia végén pincelátogatásra is sor került.

Daniela Horinkova, a Szlovák Ökumenikus Fórum elnöke azt taglalta, hogy miért fordulnak el az emberek az egyháztól. Az okok közt felsorolta a csalódottságot, a civakodások miatti bosszúságot, bizalmatlanságot, az emberek közti rossz kapcsolatokat. Ezek mind az olyan emberi bűnökből erednek, mint az egoizmus, gőg, a hatalom és a gazdagság iránti vágy, az elvilágiasodás. Az emberek elidegenedtek Istentől és az egyháztól. A kommunizmus alatt politikai és egzisztenciális nyomás alatt élt az egyház, beszorították a templom falai közé a gyülekezeteket. Sokan éltek át lelkiismereti konfliktust. Ma, 26 évvel a szocializmus bukása után még mindig azzal takarózunk a gyülekezetek csökkenő létszáma miatt, hogy ez a 40 évig tartó ateizmus eredménye. De az egyháztól való elidegenedés továbbra is tart. A múlt öröksége a tradíciók kitépése az életünkből és a szellemi analfabetizmus. Az emberek életének a vallás és a templomba járás már nem elszakíthatatlan része. Egy ideig sokan visszatértek ugyan az egyházba, mert divat lett, de aztán ismét elmentek. A fiatal generáció, melyet az egyháztól elidegenedett szülők nevelnek, nem ismerik a Biblia nyelvét, sem a liturgiát.  Megemlíti Horinkova a modern ember gőgösségét is. Az ember saját magát tekinti megváltónak, az Istennel szembeni engedetlenség viszont a tekintély csökkenését eredményezi. Ez pedig megmutatkozik a saját gyerekeinken, akik sem a szüleiket, sem a tanáraikat nem becsülik. A világ csábításai is hozzájárulnak az egyháztól való elidegenedéshez. Az életcélunk a pénzszerzés, a karrier, a gazdagság elérése. A világhoz igazodunk. A gazdag egyházi kínálat, az amerikai, nyugat-európai, ázsiai nem keresztyén kultúrák piaca elcsábítja azokat, akiknek nincs megfelelő orientációjuk.

Szlovákia keresztyénnek nevezi magát, ám már régen nem az. Az emberek nem tudnak különbséget tenni az igaz és hamis értékek közt, így könnyen a szekták zsákmányaivá válnak.  De a gyülekezeteken belül is vannak problémák. Sokan vádolják a gyülekezeteket és az egyházat konzervativizmussal és individualizmussal. Valóban konzervatívak vagyunk, ilyen a nyelvezet, amelyet használunk, nem nyitunk a gyülekezeten kívüli emberek felé, nem keressük a gyülekezeti munka új formáit. Az individualizmus zárkózottságot, közömbösséget jelent a felebarátainkkal és a világgal szemben. És ez nem csak a gyülekezetre vonatkozik, hanem az egész egyház közösségére is. Nem sugárzunk szeretetet, örömet és őszinteséget. Segítség helyett elutasítást élnek meg a problémákkal küzdők. A tökéletességre törekvő gyülekezet kegyetlen tud lenni. Egyrészt szemet hunyunk a félreismerhetetlen bűnök fölött, másrészt azt, aki tiszta viszonyokra szomjazik, gyanúsnak tartjuk. A gyülekezetek csökkenő tekintélye ellenére még mindig sokan úgy gondolják, hogy a gyülekezet (az egyház) az igazságtalanságtól védett terület. Sajnos ez csak illúzió. Üldözünk, heccelünk gyülekezeti tagokat. Ez beteges. Ki akarna egy beteges közösséghez tartozni?

És mi a terápia? Először is tudatosítani kell magunkban a betegséget. Vezekelnünk kell azokért a bűnökért, amelyeket elkövettünk a diktatúra idején, és a szabadság idején pedig az evangélium hirdetésére ki nem használt lehetőségekért, a nem elegendő misszióért, a nem megfelelő kommunikációért, a le nem folytatott párbeszédekért és így tovább. Lelki megújulásra van szükség, ez azonban imádság nélkül nem lehetséges. Tapasztaljuk meg az imádság erejét!  Legyenek imaközösségek! Amíg ugyanazokat az értékeket tűzzük ki célul, mint a világiak, addig nem lesz egészséges a gyülekezet. Reális értékek ezek, de vajon ezek a legfontosabbak? Ha nem ezeket tartjuk szem előtt, akkor marad a hit, a reménység és a szeretet. Krisztus teste nem lesz addig egészséges, amíg nem tanuljuk meg szeretettel átmelegíteni. A segítőkészségnek, a bőkezűségnek, az előzékenységnek, a bizalomnak, a figyelmességnek, a hálának meg kell nyilvánulnia ugyanúgy, mint a megbocsátásnak.

És milyen az egészséges egyház? Olyan, amely komolyan veszi a missziót, azaz az evangelizációt és a diakóniát. Isten szeretetének a hirdetése az egyház növekedésével jár. Létfontosságú a keresztyének, de a gyülekezetek közti korrekt viszony. Fontos az ökumenikus mozgalom, ahol a sokszínűség egységének létrehozására kell törekednünk. Át kell alakítani a régi munkamódszereket a gyülekezetben. A vasárnapi istentiszteleten kívül keresni kell más istentiszteleti formákat és helyszíneket. Meg kell értenünk a fiatalok nyelvét és gondolkodását, az evangéliumot az ő nyelvükön kell hirdetni. A mások iránti tisztelet és tolerancia, a saját identitásunk stabilitása és a Biblia ismerete a fegyvereink.

Miroskava Durankova a női vezetői erényekről beszélt. Hogyan cselekedjen az ember, ha nő és hatékony vezető is egyben? Abból indult ki, hogy mi a nő és mi a férfi hivatása a Biblia szerint, majd felsorolta a női szerepeket: a nő, mint Isten képmása, mint anya, vezető, társ és segítő. A vezetői funkció a vezető jellemén keresztül érvényesül. Különböző gondolkodókat idézett a témával kapcsolatban: pl. a vezetés az a képesség, hogy megtaláld a középet, a harmóniát és az egyensúlyt az életedben (Bennis), Havard szerint azonban ezek megtalálása nem megy automatikusan, törekedni kell rá és tulajdonképpen ez az erőfeszítés a vezetés. Tehát egy vezetőnek fejlesztenie kell a személyiségét, minden nap gyakorolnia kell az erkölcsös magatartást. Az erények az ész, az akarat és a szív azon tulajdonságai, melyek megerősítik a jellemünket és stabilizálják a személyiségünket. A vezetőnek az alázat és a nemeslelkűség közt négy tulajdonsággal kell rendelkeznie: megfontoltság, bátorság, szerénység és igazságosság. A megfontoltság jelenti a helyes döntéseket, a kritikus gondolkodást a társadalommal kapcsolatban, a pro és kontra érvek átgondolását, a helyes tanácsok megfogadását és a döntés meghozatalát a megfelelő pillanatban. A bátorság azt jelenti, hogy egyensúlyban marad, ellenáll a nyomásnak, a jó cél megvalósítása érdekében áldozatvállalás, bölcs kockázatvállalás és a félelem legyőzése. A szerénység azt jelenti, hogy alárendeli az indulatokat, a feladatra koncentrál, önuralmat tanúsít, távolságot tart a pénztől, hatalomtól, a hírnévtől és igazságos a haragja. Az igazságosság vagy méltányosság azt jelenti, hogy mindenkinek megadja a neki járó időt, precíz a munkájában, az iskolában, otthon, harcol a helyes dolgokért és értékekért. A nemeslelkűség jellemzői törekedés a nagy dolgokra, kihívás elé állítja magát és másokat, tudatában van a képességeinek és dolgozni a jövőképén. A nemeslelkű vezető szeret növekedni, szereti, ha körülötte lévő emberek is növekednek, szeret nagyot álmodni, nagy dolgok elérését kívánja másoknak is, és intelligens. És mit jelent az alázat? Az önzés legyőzését, azt, hogy helyesen ítéli meg magát, ismeri az erősségeit és a gyengeségeit, hajlandó félreállni, másoktól tanulni és szolgálni. A női vezető erényei tehát a következők: Isten képmása a világban, anya (fizikálisan és lelkileg), a férfi társa, minden nap gyakorolja ezeket az erényeket, hogy ezáltal másokat is inspiráljon. A nemeslelkű és alázatos vezetőnek van látása saját magáról, a családjáról, a környezetéről, amit mindig összevet Isten látásával.

Dr. Zuzana Matzova az egyházról, mint befogadó közösségről beszélt. Először tisztázta a befogadó, a közösség és a gyülekezet szavak jelentéstartományát, majd beszélt a vezető és a csapat kapcsolatáról. Itt megemlítette, hogy olyan együtt végzett munka folyik a gyülekezetben, mint egy családban. Mindenki meghívást kap az együttműködésre. Azonban nagyon fontos a kommunikáció jó minősége a vezető és a csapat közt. Közös célt érdemes kiválasztani és a feladatokat szét kell osztani, melyek közül mindenki szíve szerint választhat. Fontos, hogy az ugyanazt a feladatot választók tudják helyettesíteni egymást, ez a szabadság érzetét adja és véd. Fontos az egymás iránt tanúsított tisztelet is. Azok a rizikófaktorok, melyek a nyitottságot és a tiszteletadást fenyegetik, azok fenyegetik a befogadóképességet is.

Hét rizikófaktort sorol fel, melyek gátolják a befogadó közösséggé válást. Az első a hatalom. Annak, aki az embereket vezeti, beszél velük, utat mutat, nagy hatalma van. Aki elveszti az alázatot, az lesöpri a véleményeket, a beállítódásokat. A hatalom megmutatkozik abban, ahogyan az emberekkel viselkedik. Manipulálhatja az embereket és polarizálhatja őket, akik akár el is hagyhatják a hitüket vagy a gyülekezetet. A második rizikófaktor az ismeretlentől való félelem, amit a vezető személyisége befolyásol. A vezető merevsége akadályozza a mozgást és rugalmassága biztonságérzetet teremt. A végletességet nem viselik el az emberek. A félelem leépíthető, ha nyitottak vagyunk az újra (nem ítélkezünk gyorsan, amikor informálódunk), szakemberekkel és a gyülekezettel beszélünk, a változtatások tempóját és mértékét óvatosan választjuk meg. A harmadik rizikófaktor az emberi környezet iránti igény. Hogyan viselünk felelősséget a többiekért? Jól érezhetjük magunkat olyan közösségben, ahol más felekezethez tartozók vagy ateisták is vannak? A negyedik rizikófaktor, amikor a 13. szoba kinyílik (Wagner operából a kifejezés). A pszichénkben vannak elrejtett tartalmak (félelmek, traumatikus élmények). Ha megszólítva érezzük magunkat, intenzív, sokszor a szituációnak nem megfelelő érzelmek generálódnak. Az ötödik rizikófaktor a tehetetlenség érzése. Ez akkor alakul ki, ha a vezető izolálódik, mivel egyedül nem képes minden feladatot megoldani és a gyülekezet minden kívánságát kielégíteni, vagy ha új kompetenciát vállalunk fel és azzal együtt felelősséget. Ekkor nyomás alá helyeződik az ember, aggódik, hogy el tudja-e végezni a feladatot, hogy elég gyors-e, vagy ha nem fogadják el az embert olyannak, amilyen. A hatodik rizikófaktor az emberi kapcsolatok miatti fáradtságérzés. Ez akkor jón létre, ha túlvállaljuk magunkat, belefáradunk az emberekkel való foglalkozásba, a hangulatukra, stb. való ráhangolódásban. Nincs kedvünk beszélgetni, odahallgatni, bezárkózunk, türelmetlenné válunk, nő a konfliktuskészségünk, kerüljük az embereket, elmagányosodunk. A hetedik rizikófaktor a kiégés-szindróma. Lelki síkon jellemző rá az ellenséges magatartás, agresszivitás az emberekkel szemben, alvászavarok, krónikus energiahiány, depresszió, szuicid gondolatok. Testi síkon jellemző a gyakori megbetegedés vagy krónikus betegség, fájdalom, szívritmuszavar, vérnyomás problémák, emésztőrendszeri zavar, ájulásos állapotok halál. A lelki bajokon segíthet a kreatív tevékenység, a természetben végzett tevékenységek, zenehallgatás, a beteg számára értelmet hordozó feladat ellátása. Testi bajokon segít a test korlátainak felismerése, a testhez való viszonyunk javítása.

Dr. Marketa Koronthalyova Új evangelizáció – A vonzó közösség  címmel tartott előadást. A második vatikáni konzílium megállapítja, hogy a jelen világ nagyon gyors változásokon megy át, az emberek elveszítették a biztonságérzetüket és félnek a jövőtől. Ennek a krízisnek az ismeretében vízióra (jövőképre) van szükség. Jézus Krisztus evangéliumiban is szó van vízióról, mégpedig Isten országa eljöveteléről. Ma nekünk mégsem sikerül ezt a reménységet egy konkrét vízió formájába, konkrét lelkigondozói perspektívába bevinni. A mai lelkigondozói tevékenység kulcsszava az új evangelizáció. Az evangelizáció fogalma az egyház alapvető küldetését, az identitását fejezi ki. Ez a kifejezés arra utal, hogy az evangelizáció ma új szituációban történik és ezért meg kell újulnia. Európa elárulta keresztény örökségét, a története tele van bűnökkel. Az erre adott válasz az elvilágiasodás. Miután Európa annyi viszálykodás után a szakadék szélére került, nem csoda, hogy az európaiak elűzik a közéletből a vallást és magánüggyé degradálják. Az új kor elszakadt keresztény gyökereitől. Az egyén szabadságából individualizmus lett, amire nem érvényesek az általános érvényű normák és értékek. A modern kor az önpusztítás veszélyébe sodorta magát. Egyrészt sikerorientált, személyes gazdasági és politikai érdekekre kihegyezett világgal van dolgunk. Másrészt a vallásosságot hobbiként kezelő világgal van dolgunk. Tehát az új evangelizáció komplikált és átláthatatlan helyzettel konfrontálódik. Tehát nem elég rövidtávú programokat kidolgozni vagy a szituációt közismert reformátori elképzelésekkel kezelni. Itt az Isten-kérdésről és a misszió alapvető kérdéseiről van szó. Felhívás arra, hogy forduljunk el a bálványoktól és forduljunk oda az egyetlen élő és igaz Istenhez. Az egyház a világgal szemben defenzív álláspontot képvisel, melyet le kell győzni, meg kell szabadulnunk a részben magunk okozta elszigeteltségből, a hitet lés a hit felett érzett örömöt meg kell újítani és új missziói lélekre kell szert tenni.

A modern világot meg kell tisztítani a kereszténységgel szembeni előítéletektől és ellenséges érzelmektől. Persze nem kell illúzióban ringatni magunkat, nem lesz harmonikus viszony az egyház és a világ közt. Sosem volt. Ennek ellenére az új evangelizáció kiutat tud mutatni a jóakaratú embereknek ebből a helyzetből. Ebből adódik három lelkigondozói prioritás: új módon kell beszélni Istenről, újból Jézus Krisztussal kell kezdeni, új módon kell egyházként létezni.

A jelenlegi vallásoktatás nem tudja elvezetni az embereket a hithez és a hitélethez. A katekézis nem lehet ugyanis csak iskolai tanulási folyamat, párhuzamosan be kellene vezetnie a diákokat a keresztény életbe és az egyházi életbe. Élet-közelinek, tapasztalatokra építőnek kell lennie, új tapasztalatokat kell közvetítenie, nem lehet csak egy kurzus kezdők számára. A hitre jutás útja végigkísérésének, a misztériumokba való bevezetésnek a templom tereiben, az egyházhoz való közelségben és gyülekezetben kell történnie. A szülőkre sem lehet számítani a hitre nevelésben, hiszen a katekézis a családban igen fejletlen. El kell ismernünk, hogy manapság vallási analfabetizmus van. Azonban csak azt tudjuk szeretni, azután érdeklődünk, amit ismerünk. Az evangelizáció azt jelenti, hogy felmutatjuk azt az utat, ami a keresztény életvitelhez vezet. Ez művészet, nem tudomány, és csak azoknak adható át, akik azonosulni tudnak az evangéliummal.

2012. szeptemberében Rómában a zsinat az új evangelizációval foglalkozott. Az erről készült dokumentum címe: Instrumentum Laboris. Ebben azt olvashatjuk, hogy az új evangelizáció elsősorban a nyugati világnak szól, amely elfordult a hittől. Nem csak a lelkigondozói módszerek aktualizálásáról van szó, hanem a keresztény nyugaton kialakult helyzet okainak megértéséről is. Azonban hozzáteszi a dokumentum, hogy ez a földrajzi hivatkozás nem kirekesztő, az új evangelizáció szól azokhoz is, akiket megkereszteltek, de nem tartoznak gyülekezethez, illetve a nem hívőknek, akiknek meg kell adni annak a lehetőségét, hogy megismerjék a keresztény hitet. Az Instrumentum Laboris ugyanakkor az egyház jelenlegi állapotáról szóló jelentés is. Ferenc pápa 2013-ban kiadott Evangelii Gaudium c. exhortatiójában (apostoli buzdítás) összefoglalta a zsinat új evangelizációval kapcsolatos határozatait.

Csehország is az új evangelizáció terepe. Csehországban is elfordultak az emberek a vallástól. A poszt-modern világ nagy személyi szabadságot biztosit, ugyanakkor nem nyújt általános érvényű kritériumokat a döntéseikhez. Az individualizálódott társadalomban válogatnak az emberek a különböző vallások közt és azokat választják ki, melyek tetszenek nekik, úgy hogy egy összeeszkábált vallásról beszélhetünk. Csehországban „népi ateizmus” van, azaz meg vannak győződve az emberek arról, hogy a vallás hamis és idejét múlt. Ez a meggyőződés generációról generációra száll. Ugyanakkor vannak a társadalmunkban olyan elemek is, melyek a katolikus tradíció maradványai pl. van valami ködös elképzelésük a halál utáni életről, ami mindenszentekkor vagy az éjféli misén manifesztálódik.

Az új evangelizáció kiindulópontja a keresztények párbeszéde a társadalommal, ami azonban előfeltételezi az egymás iránti tiszteletet. A csehországi katolikus egyháznak vannak tehát kapcsolódási pontjai a saját egyházi tradíciójában és olyan tradíciókban is, melyek első pillantásra egyházellenesek. Jézus is kritikus volt saját népe vallási rendszerével. Így a mai keresztények is felfedezhetik, hogy az egyház lés a vallás elleni támadások hátterében egy autentikus vallás és egy szavahihető egyház iránti óhaj rejtőzik. Az egyház visszaszerezheti a bizalmat, ha világosan felismerhető lesz, hogy nem az a célja, hogy valakit a maga oldalára állítson, hanem hogy az ember fejlődését, beleértve annak eszkatológiai dimenzióját is, támogassa. Úgy tűnik, hogy az emberek érdektelensége abból ered, ahogyan a hitet tálaljuk nekik, és ahogyan motiválni akarjuk őket a rendszeres templomba járásra. Beszélnünk kell a felebarátaink nyelvét ahhoz, hogy helyesen értelmezzük a vallás iránti érdeklődésüket. Amikor megszólítjuk őket, ügyelnünk kell arra, hogy a személyes hitünket és személyes véleményünket autentikusan fejezzük ki. Ne alkalmazzunk kliséket, használjuk a saját szavainkat. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a hitünket a viselkedésünkkel és tetteinkkel is kifejezésre tudjuk juttatni. Míg az iszlám offenzív vallás, a kereszténység defenzív. Valószínűleg ez ösztönözte XVI. Benedek pápát arra, hogy 2012-ben Rómában összehívja a 13. püspöki konferenciát. A hagyományos értékek hanyatlása és azok eszkábált vallásokkal való helyettesítése az oka annak, hogy az egyház elgondolkodott a küldetésén. Ferenc pápa új fejezetet nyitott az evangelizáció értelmezésében (Evangelii Gaudium). Ebben a dokumentumban a pápa hangsúlyozza a keresztények azon kötelességét, hogy hirdessék az evangéliumot. Az evangélium hirdetője pedig olyan valaki legyen, aki örömöt oszt, szép horizontot mutat fel és az óhajtott vacsorát kínálja. Az evangelizációnak az egyházon belül is végbe kell mennie, sőt még arról is beszél, hogy az egyház váljon missziói egyházzá. Ez a gondolat bátorítóan hat a világ katolikusaira, a cseh katolikusokra is. Csehországban ahhoz vannak szokva, hogy az egyházban a problémákat egyoldalúan kezelik. A hibákért a külvilág hatásait okolják, vagy egyéni kudarcnak tekintik. A pápa elismeri, hogy nem csak az egyéneknek, hanem az egyháznak, mint szervezetnek is szüksége van a gyógyulásra. Reméljük, hogy ez a vita nálunk is végbe fog menni és nem csak az egyház finanszírozásáról, az egyházi tulajdonok visszaadásáról lesz szó, hanem az egyház küldetéséről is.

Ferenc pápa ezt az évet a könyörületesség évének nevezte el. A templomok megnyitják a kapuikat mindenki előtt, és a templomokban mindenki megbocsátást, elfogadást és megértést fog tapasztalni. Új evangelizáció akciók kelnek életre, mint alulról jött kezdeményezések, pl. az alfa kurzusok, a templomok éjszakája, melyek segítenek leépíteni az előítéleteket.

Végezetül ismertette az előadó Ferenc pápa Amoris Laetitia című exhortatióját a családokról. Ebben megemlítésre kerül az inkulturáció. Minden általános érvényű elvet először a kultúra viszonylatába kell helyezni. Az, ahogyan egy problémát értelmeznek egy országban, nem alkalmazható minden országra és nem minden vita oldható meg az egyház tanulmányi osztályának közbeavatkozásával. Természetesen a dogmatikai kérdések nem tartoznak ide, ezeket csak az egyház definiálhatja. Ferenc pápa a hangsúlyt mindenekelőtt a családgondozás új megközelítésére helyezi, függetlenül attól, hogy a mindenkori család milyen helyzetben van. Az egyháznak át kell karolnia mindenkit, különösen azokat, akik sérültek, akik kétségbeesettek, mindenkit meg kell hallgatni és mindenkinek meg kell próbálni segíteni. Ezeknek az embereknek érezniük kell a lelkigondozó közelségét, hogy ők részei az egyháznak. Az Amoris Laetitia nem állít fel szabályokat, hanem elfogadásra buzdít. Arra szólít fel, hogy ne ítéljünk meg másokat, hanem együttérzéssel közeledjünk hozzájuk.

Dr. William Henn professzor, az Egyházak Világtanácsának munkatársa bemutatta Az egyház törekvése a közös látásmód felé című ökumenikus dokumentumot, amely több nyelven is olvasható a Világtanács honlapján.

Az egyház, mint jogalany címmel Dr. Jan Juran jogtanácsos tájékoztatta a résztvevőket az egyházi tulajdon visszaszerzéséről, az egyház finanszírozásáról. Az elmondottak a magyarországihoz hasonló képet festettek az ottani helyzetről.

A konferencia vasárnap istentisztelettel zárult.
                                  

Dr. Gaál Izabella

 
E-mail Nyomtatás

BÚCSÚVÉTEL DR. h. c. RUTH EPTING LELKÉSZNŐTŐL, A BÁZELI REFORMÁTUS SZELLEM NŐI DOYENJÉTŐL




AZ EURÓPAI KERESZTYÉN NŐK  ÖKUMENIKUS  FÓRUMA ALAPÍTÓJÁTÓL IS ELKÖSZÖNÜNK

Gyorshír:
Dr. h.c. Ruth Epting életének 97. évében szülővárosában,  Bázelben hazatért Teremtő és Megváltó Urához.
 
Ruth Epting lelkésznőt sokan ismerték Európa szerte. A Kárpát-medence egyházi köreiben is sokan és sokfelé. Magyarok és nem magyarok, reformátusok és más felekezetűek. Határozott református karaktere, éppen ezért ökumenikusan bátran nyitott szíve, politikai határokon, szögesdrótokon átívelő szeretete, evangéliumi, örvendező lelkülete Jézus Krisztus misszionáriusnőjévé formálta őt. Írásaiban, könyveiben, szervező munkájában fáradhatatlanul küzdött a nők egyházi szolgálatának megbecsüléséért. 1994-ben nálunk is megjelent nagyszerű könyvének fordítása, Szabadon az Úr szolgálatában címmel, a nők helyzetéről, küldetéséről, feladatvállalásáról az egyházban és a társadalomban. 1975 májusa óta ismerhettem, amikor a bázeli Münsterben történt felszentelésemkor először megszólított. Most az emlékezés és a tiszteletadás csendjében lapozgatom csaknem egy évszázados életének történetét a szívemben. És áldom Érte az egyház Urát, Aki sokakat gazdagított meg és tett szilárddá a tiszteletes lelkésznő szolgálata révén.

Írta: Dr. Békefy-Röhrig Klaudia

 
E-mail Nyomtatás

„Folyamatos véleménycserében egy életen át”



Dr. h. c. Ruth Epting, svájci református lelkésznő az elsők között volt hazájában és kontinensünkön is, aki életét teljesen az Úr szolgálatának szentelte protestánsként. Soha nem ment férjhez, mégis számos lelki gyermeke él és szolgál a világ sok pontján. Mai fejjel és tapasztalatokkal azt írnám, ő egyszerre volt a katolikus Teréz anya, meg a kopt kairói Maggie Gobran, mindkettőjük irgalmas szívével. Meg Marie Dentiére, Kálvin harcias női teológus kortársa Genfből, aki egyedüliként kapta meg a reformáció genfi emlékműve előtt a nevét őriző kőmemória tömböt. De fellelhetők voltak Ruth lelkésznőben a reformáció istenáldotta lelkületű, lírai és a Szentlélektől spirituális érzékenységűvé tett asszonyainak a finom rezdülései, így például a klasszikus műveltségű Olympia Morata firenzei Luther és Kálvin-követőé, műfordítóé, elmélyült érdeklődéssel gyűjtött ismereteiben. És hogy hazafelé is tekintsünk: Árva Bethlen Kata imádságos és naplóíró alapossága, meg Lorántffy Zsuzsanna határozott, szervező lendülete is. Nem véletlen, hogy még kameruni szolgálata során, 1971 őszén megírt könyvében, ami életének szellemi foglalata, így fogalmazott: „Folyamatos véleménycserében élek sok-sok asszonytestvéremmel egész Európában”. S az előszóban a női egyházi szolgálat és a maga szolgálata bibliai kristálytengelyeként írta le e két Igét: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Galata 5,1), valamint: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (János 8,36).

 
E-mail Nyomtatás

Bázeltől Bázelig – Afrikán át Krisztus küldetésében




A svájci református teológusnők doyenje, korelnöke élete, munkássága Bázeltől-Bázelig 97 esztendőt ölel fel. S milyen korban! És milyen körülmények között! Az első református teológusnők nagy bázeli nemzedékéhez tartozott, a református világ szellemi központjában kiképzettekkel, Marga Bühriggel, Dorothee Hoch-hal, Else Kählerrel, akik olyan nevek, mint hitünk erdélyi nagyasszonyaié. A 20. század református, de egyben protestáns teológiai megújulását világméretekben ösztönző Bázel szülötte volt, magasan kvalifikált műveltségű, pietista, mély hitű, imádkozó család gyermekeként. Édesapja a ma már 200 éves, az evangéliumot, s nem az európai gyarmatosító gőgöt, lehengerlő attitűdöt, hanem a szolgáló Krisztust exportáló Bázeli Misszió munkatársaként, tudósaként korán elvitte őt Afrikába, Ghánába. Majd 1939-1941 között a Német Hitvalló Egyház berlin-dahlemi központjában nyert kiképzést egyházi női munkára. 1942-1946. az idői mérföldkövei egyetemi tanulmányainak, amiket a Bázeli Egyetem Teológiai Fakultásán folytatott. Lelkészi diplomáját ott szerzi, majd ott szentelik fel. 1952-ben az Egyházak Világtanácsa Ifjúsági Osztálya delegálja Indiában tartott nagygyűlésére, ezen a nők és a férfiak közös egyházi szolgálatának a kérdéseivel foglalkoztak. 1954-ben a bázeli Egyetemi Klinikákon vállal lelkigondozói munkát, majd 1960-ban önálló gyülekezeti lelkésszé választják az Oekolampad Gyülekezetben.  Még közszerepléssel járó hivatalt is vállalt, nőként elsőként a városi vezetésben. Később Bázel Kanton közéletében is tevékenyen részt vett. 



1971-ben az ún. harmadik világban, a fejlődő országok között jó hírnévnek és elfogadottságnak örvendő Bázeli Misszió kiküldötteként Kamerunba megy, ott a Nyasosoi Teológiai Akadémián tanszéki munkát kap, ószövetségi tudományokat tanít leendő lelkészeknek. 1982-ben egyik megalapítója az Európai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának. Számos nemzetközi szervezet tagjává választják. Kapcsolatba került a közép-kelet-európai egyházakkal, azok női munkásaival, sokan kaptak rajta keresztül svájci és más ösztöndíjat. 1989-ben a bázeli egyetem gazdag életművéért díszdoktorátust adományozott neki. Szinte haláláig igyekezett fenntartani igen széleskörű kapcsolatait, tanítványai és lelki gyermekei, közöttük magam is, világszerte főhajtással és szívbéli tiszteletadással, Istent magasztalva búcsúzunk tőle.

Személyes emlékek – Bázeltől Délvidékig, szomorú magyar közjátékkal

Először Bázelben találkoztam vele. Éppen az ottani híres Münsterben, nagytemplomban voltam lelkészszentelésemen. Miután édesapám, Röhrig G. Gyula délvidéki lelkipásztor befejezte német nyelvű ünnepi igehirdetését, és megtörtént a hivatalos felhatalmazás a református lelkészi szolgálatra Svájc, s a világ valamennyi német ajkú református gyülekezetében, a köszöntők és áldáskívánók sorában odalépett hozzám, kedvesen, sugárzó mosollyal és tekintettel bemutatkozott, majd pár szóra félrevont: „Lenne kedved Afrikába menni - tanítani? Nigériába, teológiát, ószövetséget? A Bázeli Misszióban felkészítenek a szolgálatra….”. Annyira meglepett ajánlata, hogy akkor még nem tudtam, mit válaszoljak. Ezzel a meglepetéssel és határozott ajánlattal kezdődött kapcsolatunk. Akkor 1975. május 27-ét írtak, áldozócsütörtök volt.

Neki köszönhetem, hogy mélyebben megismerkedtem a Bázeli Misszió nagyszerű történetével, munkásságával és misszionáriusaival. Felejthetetlenek maradnak Ruth látogatásai az egykori Jugoszláviai Református Keresztyén Egyházhoz tartozó gyülekezetben, Piroson, ahol 1980-1988 között szolgáltam lelkészként. Többször kísérhettem vetített képes előadói körútjain tolmácsként, amiket Baranya és Bácska református gyülekezeteiben tartott a misszióról. 1982-őt írtunk, amikor kérésére útnak indultunk Magyarországra, hogy meglátogassuk Dobos Károly „bácsit”, lelkészt, a lepramisszió lelkes és áldozatos szervezőjét. Budapestig utazhattam, majd innen fegyveres kísérettel, minden személyi okmányomtól megfosztva, visszakísértek Kelebiáig, s kiutasítottak az országból.  Azóta sem tudom, miért. Ruth lelkésznő mérhetetlen felháborodással fogadta a kommunista magyar hatóságok megalázó intézkedését. Rövid idő múlva Hans Schaffert úron, a HEKS, a Svájci Egyházak Segélyszervezetének igazgatója révén próbálta tisztázni a példátlan esetet. Kiváltképpen azért, mert négy éven át a HEKS ösztöndíjasaként ez érthetetlen és sértő volt a magyar egyházakat komoly lelki és anyagi támogatással segítő svájci szervezet számára is. Hosszadalmas tárgyalások, megbeszélések kezdődtek a magyar egyházi vezetéssel. 10 évbe tellett, míg a kérdés megoldódott, és ismét magyar földre léphettem! Ebben Ruth Epting tiszteletes „anyámnak” elévülhetetlen érdemei vannak.

Isten útjai tovább vezettek együtt minket

1986 áprilisában Újvidéken került sor arra az ökumenikus női szimpóziumra, melyen Ruthnak kulcsszerepe volt az akkorra már jól működő Európai Keresztyén Nők Ökumenikus Fóruma képviseletében. Érdeklődése, nyitottsága az ortodox világ iránt már ekkor megmutatkozott. A szimpóziumon öt felekezetű és öt nyelvű közösség magasztalta egyetlen Urunkat, magyarul, szerbül, ruszinul, szlovákul és németül, reformátusok, ortodoxok, katolikusok, evangélikusok, metodisták egy szívvel és egy lélekkel. Akkoriban ezt jegyezte be gyülekezeti vendégkönyvünkbe: „Csodálatos, hogy újra gyülekezetedben és lelkészlakásodban lehetek a történtek után, és látom, hogy munkád jó gyümölcsöket terem. Isten óvjon!”. Igen, óvott, s újra és újra összehozott minket. Már magyarországi tartózkodásom során lehetővé tette, hogy Ruth meghívására kis családommal az angliai Yorkban részt vehessünk az európai női fórumon, majd a budapesti fórumon, 1994-ben. Ezen részt vettek magyar nőtestvérek is, az ő hívására és közbenjárására. Erdélyből Soós Noémi, itthonról Dr. Pásztor Jánosné, Karsay Eszter, Vörös Éva, evangélikus részről Pintér Márta és Keveházi Klára. Egészen a múlt évi találkozásunkig, amire Bázelben került sor, többször meglátogattuk egymást. Mindig nagy érdeklődéssel kérdezgetett a magyarországi, kárpát-medencei női munkáról. Megragadó volt az a figyelem, amit az ortodox spiritualitásnak szentelt élete utolsó két évtizedében. Ebben talán az is motiválta, hogy fivére a sztálingrádi csatában halt hősi halált. Sírja felkutatásáért sokat tett, s többször megfordult a messzi nyírfás tájakon. Neki köszönhettük azt is, hogy férjem, a Magyar Rádiónál, a református adásokban végzett szolgálata idején, 2000-ben, amikor rendkívüli alkalomként Kálvin genfi templomából közvetíthette a jubileumi istentiszteletet Tőkés László püspök úr igehirdetésével és Orbán Viktor miniszterelnök úr köszöntő beszédével, rádiós munkatársakkal együtt egy bázeli protestáns otthonban, az El Roi-ban szállhattunk meg. Itt mi egy hónapon át szolgálhattunk is.
Azt gondolom, hogy Ruth Epting tiszteletes asszony, bázeli lelkésznő gazdag életének ez csak egy cseppnyi tükre. Sokan, sokféleképpen nyertek áldást áldott életéből. Soli Deo Gloria!

 
E-mail Nyomtatás

Részlet egy interjúból,
amit 90. születésnapja alkalmából készítettem vele
 „KAMERUNBAN ÉLTEM ÉS DOLGOZTAM…”



Miként alakult, hogy éppen a Kameruni Presbiteriánus Egyházban bontakoztattad ki tevékenységedet?

- 1947-ben szenteltek fel lelkésznek, miután nehéz időkben, 1939-1945 között, elvégeztem teológiai tanulmányaimat és már több éven át gyülekezetben szolgáltam Bázelben. Mivel szüleim Ghánában voltak misszionáriusok, ez a fajta szolgálat, vonzóvá vált számomra. 1971-ben szabadságot kaptam a gyülekezeti munkából és teológiai oktatást vállaltam Kamerunban.

A Y.W.C.A. (Young Women’s Christian Association = Fiatal Nők Keresztyén Szervezete), amelynek 1953 óta svájci vezetője voltál, 1971-ben tartotta világkonferenciáját Ghánában? Részt vettél azon?

- Igen, ez az időszak volt, amikor a keresztyén nők felelősségvállalása megindult világszerte az egyházakban és a társadalom különböző területein. Ahogyan könyvemben leírtam (magyar fordításban is megjelent: Szabadon az Úr szolgálatában - Nők az egyházban és a társadalomban, Budapest 1994) és ma is vállalom, a női emancipáció előmozdítója voltam, de nem a feminizmus elképzelései szerint. Különben is, ma már a feminizmuson is túl vagyunk – mondja a majd egy évszázadot megélt lelkésznő és tapasztalt szervező – de a női mozgalom aktív kell hogy maradjon. Szükség volt a feminizmusra, hogy az önállósulás és felelősségvállalás az egyházi hierarchián belül is megvalósuljon, de most már a munkatársi, közös, azonos és mégis különböző adottságok szerinti együttműködés és összefogás kell, hogy egyre inkább megvalósuljon.

Kamerun az első világháború előtt német gyarmat volt. Később egy harmada francia, két harmada angol fennhatóság alá került. A Bázeli Misszió Afrika különböző országaiban tevékenykedett. Kamerunban hogy fogadták a női teológiai tanárt, az európai embert?

- Kamerunba úgymond „haza” mentem. Szüleim és a Bázeli Misszió révén annyi mindent hallottam, olvastam és az elbeszélések révén már ismertem, hogy családias, intenzív időket élhettem közöttük. Nyasosoban dolgoztam, amely Kamerun hegyvidékén található, ahol a teológiai iskola létrejött és ahol mintegy 40 férfi és nő tanulta a szent tudományt. A női hallgatókból kezdetben nem lettek lelkészek, de ma már ott is a nők lelkészi szolgálata természetes és elfogadták. Az 1983-ban aláírt ENSZ megállapodáshoz tartja magát Kamerun is, amely szerint a nők minden fajta diszkriminációja tiltott, egy olyan országban, amely még nagyon is a patriarchális hagyományok szerint működik.

És Te milyennek láttad az ottani keresztyéneket?

- Más emberré lettem! Mintha kicseréltek volna. Átéltem a nyíltszívű, sokszínű szabadságot, az igazi örömet – a Krisztus arcán – a kameruniak arcának láttán. Ha a kameruni éveket egy Igével lehetne jellemezni, a 16. Zsoltár ide illő: „Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszett nekem.” (6.vers)

Ellenálló, kitartó és elszánt női vezetőnek ismertünk meg Téged itt Európának ezen a közép-keleti vidékein is. Valóban egész életed az egyház és a teológia szolgálatában állt? Saját családra nem vágytál soha?

- Pietista családból származom. Szigorú apámmal sokszor folytattunk heves vitákat. Ő német volt, anyám svájci. Három fivérem és egy fiatalabb nőtestvérem volt. Soha nem tudtam csak úgy magammal foglalkozni. Mindig kellett cél, terv és strukturált életfeladat. Öregségemre sem vagyok egyedül. A kolostorba vonulás gondolatát elvetettem, hiszen én mindig a világban éltem, politikai felelősséget is vállaltam, népes a családom… Népes családom körében ünnepeltem 90. születésnapomat is, testvérek, unokatestvérek, hittestvéreim körében.

Pozitív életfelfogásod engem is másokkal együtt felvidított. Mosolygós vidám arcod, kellemes társalgó stílusod és nyitottságod megragadott. Isten éltessen így továbbra is.

- Kamerunból származik a kifejezés: „Docilité envers Dieu” – Legyünk fogékonyak és tanulékonyak Istennel szemben. Ez nem vak engedelmességet jelent, hanem Isten erejének átvételét magamba. Csak így valósulhat meg az igazi önmegvalósulás. Én a fiatal afrikai egyházaktól sokat tanultam. Isten megtartó szeretetét tapasztaltam meg közöttük, amely nagyobb a mi szívünknél. Ezt a megtapasztalást kívánom az imádkozó asszonyoknak Magyarországon, amikor testvéreikkel ünneplik a világimanapi istentiszteleteket.


 
E-mail Nyomtatás

500 év 50 protestáns női portré


Letöltés (ppt)

 
E-mail Nyomtatás

2016 Világimanapi beszámoló KÉRDŐÍV

Kedves Testvérek!

Az idei éveben a kubai asszonyok egy kis ökumenikus csoportja állította össze azt a liturgiát, amelyet a világ minden táján azonos időpontban, március 4-én ünnepeltünk. Az asszonyok a gyermekeket állították a világ figyelmének középpontjába, és minket felnőtteket is arra biztattak, hogy felidézve gyermeki énünket, az ő tisztaságukkal és feltétel nélküli bizalmukkal fogadjuk be Isten szeretetét.
Most arra kérjük a Kedves Testvéreket, hogy szánjanak 15-20 percet az alábbi kérdőív kitöltésére. Válaszaik nagyon fontosak számunkra, hogy a visszajelzéseik alapján a jövő évre még jobban felkészülhessünk. Kérjük, osszák meg velünk tapasztalataikat és segítsék szolgálatunkat!
A kérdőív kitöltése névtelen. Rossz válaszok nincsenek! :-)
A megadott információkat, adataikat bizalmasan kezeljük, és kizárólag statisztikai célra, a nemzetközi Éves Beszámoló elkészítéséhez használjuk fel.
                                                   
KITÖLTÉSI  HATÁRIDŐ: 2016. ÁPRILIS 15.

A kérdőívet a következő linkre kattintva érheti el:

https://docs.google.com/forms/d/1MlnVNAWgZQPoHWuJ9GkVKabjcbaysStYoyW5pZSEXGc/viewform?c=0&w=1&usp=mail_form_link


Nagyon köszönünk minden kitöltést!
Az Isten áldja meg a Testvéreket!

MEÖT Női Bizottság
Világimanap Szervezői

 


Oldal 1 / 16

Eseménynaptár

Utolsó hónap Augusztus 2016 Következő hónap
V H K Sz Cs P Sz
week 31 1 2 3 4 5 6
week 32 7 8 9 10 11 12 13
week 33 14 15 16 17 18 19 20
week 34 21 22 23 24 25 26 27
week 35 28 29 30 31

Névnap

Ma 2016. augusztus 31., szerda, Erika és Bella napja van. Holnap Egyed és Egon napja lesz.

Online felhasználók

Oldalainkat 16 vendég böngészi