• fruits.gif
  • meot_slide0.jpg
  • meot_slide1.jpg
  • meot_slide2.jpg
  • meot_slide3.jpg
  • meot_slide4.jpg
  • meot_slide5.jpg
  • meot_slide6.jpg
  • meot_slide7.jpg
  • meot_slide8.jpg
  • meot_slide8b.jpg
  • meot_slide9.jpg
  • meot_slide10.jpg
  • meot_slide11.jpg
  • meot_slide12.jpg
  • meot_slide13.jpg

A Magyarországi Bahá’í Közösség képviselőinek látogatása


A Magyarországi Bahá’í Közösség képviseletében Koczóh Péter, az Országos Szellemi Tanács tagja és Koczóhné Járay Erzsébet vallásközi referens június 11-én látogatást tett a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsánál. Az alkalom a Vallásközi Dialógus Bizottság majdnem pontosan egy évvel ezelőtti, 2017. június 12-i látogatásának folytatása volt. A vendégek elmondták, hogy tavaly ősszel ünnepelték Bahá’u’lláh születésének 200. évfordulóját. Tíz helyen tartottak megemlékezést: Budapesten öt helyszínen, Szentendrén, Gödöllőn, Szegeden, Sárváron és Nagykovácsiban, amely alkalmak nagymértékban hozzájárultak a közösségi élet megélénküléséhez. Idén áprilisban kilenc napos gyűlés keretében választották meg Haifában a 166 országból érkezett küldöttek öt évre az Igazságosság Egyetemes Háza, a bahá’í világközösség vezető testületének tagjait. 
Kérdésre válaszolva elmondták, hogy tagjaik nagy része középosztálybeli, ők a legaktívabbak. Ha valaki be akar lépni, akkor „kijelenti magát”, hogy tag akar lenni. El kell ismernie, hogy Bahá’u’lláh Isten küldötte. A rokonságtól, korábbi barátoktól, hagyományoktól nem kell elzárkózniuk. Minden vallásalapítót egyenrangúnak fogadnak el. Más vallásúakkal is köthetnek házasságot. Sok más közösséghez hasonlóan náluk is van fluktuáció, de a kilépőket, ha nincs akadálya, hajlandók visszafogadni.
Ez alkalommal is előkerült a vallásüldözés kérdése, főleg a muszlim országokban. Indonéziában az utóbbi időben nincs különösebb probléma, de a vallásalapító hazájában, Iránban és például Jemenben azóta is szomorú a helyzetük.
Az Ökumenikus Tanácsról, tagegyházairól és programjairól Fischl Vilmos főtitkár adott tájékoztatást.
A vendégek és a vendéglátók a tavalyihoz hasonlóan jó hangulatú beszélgetés során egyetértettek abban, hogy az elvallástalanodás, a hitbeli és erkölcsi kérdések elől való bezárkózás nincs jó hatással a társadalomra. Jobban meg kellene szólítani az embereket.

Szentpétery Péter   
Vallásközi Dialógus Bizottság elnöke 

 

  

Áttérés és szerződés
Látogatás a Magyarországi Muszlimok Egyházánál


A Vallásközi Dialógus Bizottság tagjai immár rendszeresen ellátogatnak a Magyarországi Muszlimok Egyházához. Így történt ez április 27-én is, amikor jelen voltak a pénteki imán, majd Sulok Zoltán elnök adott tájékoztatást. A pénteki beszéd témája az iszlám munkaerkölcse volt: az igazi muszlimnak tisztességes munkával kell gondoskodnia magáról és családjáról, hozzájárulnia a közösség jólétéhez, és ezzel is Allah dicsőségét szolgálnia.
Az ima után, előzetes megbeszélés alapján az áttérésről volt szó. A vendéglátó elmondta, hogy itt meg kell különböztetni a teológiai és a gyakorlati szempontot, amire a muszlim országokban ritkán kerül sor. Teológiai szempontból a hitehagyás a legfőbb bűnök közé tartozik. Allah prófétákat küldött, mindegyiket korlátozott időre, vagyis küldetésük a következőig tartott. Mohamed az utolsó, általa jött a végérvényes kinyilatkoztatás, ami azt jelenti, hogy a korábbiak hatályukat vesztették. Jézus után Mózest sem volt már kötelező követni. Itt a Koránból 5,3-ra hivatkozott: „Bizony leküldtük az Írást, és bizony megőrizzük azt.” Nincs már meg az az evangélium, amelyet Jézus hirdetett, a Korán viszont megmaradt. Nem kötelező követni („Nincs kényszer a vallásban…” 2,256), de Allah csak az iszlámot fogadja el. Minden mást hívőnek illetve hitetlennek kárhozat lesz a része, ezért a muszlimok nem térnek ki. Ábrahám, Mózes, Jézus stb. benne van a Koránban, amely elismeri küldetésüket, miattuk tehát nem kell Mohamedet megtagadni.
A hadísz szerint nem megengedett muszlimok vérének kiontása, csak házasságtörés, gyilkosság és hitehagyás esetén, ha az utóbbi a közösségtől elválik. Nem kötelező halálra ítélni (amit csak bíróság tehet), de ennek megvan a lehetősége. Ehhez valódi iszlám államra van szükség, amely megvizsgálja az illetőt az iszlám törvénykezés alapján. A hitehagyó tulajdonképpen hazaárulást követ el, a büntetés, de már a fenyegetettség az államot, a közösséget védi.
Arra a kérdése, hogy a muszlim bevándorlásnak Európa vagy más földrész kifejezetten célterülete-e, az elnök azt válaszolta: az iszlám semmit sem tart annak, amit a muszlimok kérnek, az az igazságosság és méltányosság. „Csupán” teológiailag azonban elmondható, hogy a muszlimok jogai muszlim vezetés alatt érvényesülnek teljes mértékben. A világ azonban nemcsak dar-al-iszlamra, iszlám területre és dar-al-harbra, a háború területére oszlik, ahol a muszlimoknak jogfosztottság vagy halál a részük. Van egy harmadik is, a dar-al-szulh, a szerződés területe, ez a muszlimok számára mindaddig megfelel, ameddig jogaikat gyakorolhatják. Magyarországon ez biztosítva van, és ezen ők sem kívánnak változtatni.
Szóba került a belgiumi helyhatósági választásokon induló iszlám párt alelnökével készített, vihart kavart interjú, amikor is a párt alelnöke nem volt hajlandó ránézni a műsorvezetőnőre. Ezt Sulok Zoltán is túlzásnak tartotta, azt viszont természetesnek, hogy a muszlimok is élni kívánnak a demokrácia lehetőségeivel.
Arra a kérdésre, hogy a keresztények másodrendű polgárok-e az iszlám többséggel szemben, elmondta, hogy ez nem igaz. Egy iszlám államban a (zsidók és) keresztények számára kötelező fejadót, a dzsizját minden munkaképes, dolgozó embernek fizetnie kell, a szegényeknek szánt adót, a zakátot (ami vallási kötelezettség, s így nem muszlimtól nem kérhető) viszont minden vagyon után kell fizetni, így azt nem csak munkaképes és dolgozó muszlimok fizetik.
Azokat a menekülteket, akik nem éltek működő államban, (például a szomáliaiakat) a vallás által lehet motiválni, rendszeres munkára szoktatni, például az (ünnepi) imára való készülődéssel nekik ez sikerült. A menekültek többsége hazamenne, ha belátható időn belül rendeződne a helyzet az adott országban, erre sajnos aligha van esély. A menekültek fele a világon hat országban él: Libanon, Jordánia, Törökország, Irán, Pakisztán, Dél-Afrika. Európában persze sokkal jobb bánásmódban és ellátásban részesülnek. Arra a kérdésre, hogy miért nem a gazdag iszlám országokba mennek, a vendéglátó elmondta, hogy Szaúd-Arábiában is egymillió szír van. A probléma, hogy a gazdag iszlám országok alapvetően törzsi társadalmak, és a törzsi rendszerbe egy kívülálló nem tud beilleszkedni. Szaúd-Arábiában is van szegénység, a menekültek ellátása problematikus, nincs a nyugatihoz hasonló infrastruktúra. Katarban és Kuvaitban is már a lakosság több mint fele külföldi, Katarban ez azt jelenti, hogy míg a lakosságnak csak tíz százaléka katari, harminc százaléka pl. indiai. A bevándorlók esetében a tulajdonszerzésnek lehetnek problémái, és nyugdíj sincsen a vendégmunkások számára.
Végül az elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a stabil muszlim közösségek képesek hatékonyan fellépni a szélsőségesek ellen. A különböző iszlám irányzatok, mozgalmak, egyesületek esetében szerinte nem az számít, hogy milyen hittételeket vallanak, melyik vallásjogi iskolához tartoznak, hanem, hogy milyen módszereket tartanak kívánatosnak vagy elfogadhatónak közösségükben és azon kívül.
*
Köszönjük Sulok Zoltán elnök úrnak a kereszténység és az iszlám közötti különbségek, ellentétek tisztázásához eddig nyújtott segítségét, és a jövőben is szeretnénk rá számítani. Az alapvető ellentét a végérvényes kinyilatkoztatásra vonatkozik. Számunkra a beszélgetés nyomán természetesen az a legfontosabb kérdés, hogy melyek a keresztények hitehagyásának okai és következményei a jelenben és következményei az örökkévalóságban.


Szentpétery Péter  

A migráció vallási aspektusai

Horváth-Sántha Hanga előadása

 

A Vallásközi Dialógus Bizottság idei, április 16-i nyílt ülésének vendége Horváth-Sántha Hanga, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója volt. Zilahon született, 1989-2015 között Svédországban élt, Stockholmban és Fribourgban, Svájcban végezte jogi tanulmányait, 2005-2009 között. Utána 2015-ig a svéd igazságügy-minisztériumban és országos rendőr-főkapitányságon foglalkozott a bevándorlók problémáival. 2015 óta él Magyarországon és dolgozik az intézetben. Fő szakterülete az iszlám radikalizmus, elsősorban Európában. 

Az előadás tartalmának rövid felvázolásában említette, hogy szinte minden témához fűződik egy-egy komolyabb terepkutatás: az elmúlt két évben végeztek Speidl Bianka kolléganőjével több kutatást, többek között Bécsben vizsgálták a másodgenerációs bevándorlók identitását, Németországban a keresztény menedékkérők helyzetét. Emellett végigjárták a balkáni útvonalat is, az „embercsempész-főváros” Izmirtől (Szmirna, Törökország) Idomenén, Görögországon és Belgrádon át.



A migráció vallási aspektusaival kapcsolatban a hangsúly napjaink egyik égető kérdésén volt: a muzulmán többségű országokból történő bevándorlás, illetve annak az európai társadalmakra gyakorolt hatása. A reguláris (és az irreguláris, illegális) migráció nem mostanában kezdődött, hanem a hatvanas-hetvenes években. Törökországból és Észak-Afrikából hívtak vendégmunkásokat a gazdasági fellendülést tapasztaló nyugat-európai országok, azzal a mögöttes szándékkal, hogy a munka elvégzése után hazatérnek. Az 1973-as olajválság után viszont sok vendégmunkás vált munkanélkülivé, de még így is jobb volt maradniuk Európában, később pedig az adott kormányok a családegyesítésüket is engedélyezték. Jellemzően a nagyvárosok peremén telepedtek le családjukkal együtt. Így keletkezett az a bizonyos első muzulmán generáció (ha nem vesszük számításba a 9. századot), akiknek ma nő fel a második és harmadik generációja. A második-harmadik generáció esetében jelentkeznek igazán a problémák, többek között az „identitás-vákuum” miatt. Ha beszélik is az adott ország nyelvét (az anyanyelvüket már talán nem), a kulturális-vallás szokások esetleg még jelen vannak hétköznapjaikban, és nincsenek igazán otthon, az identitásuk összes komponense nem tud egy koherens én-képpé alakulni,.  A nyugat-európai integrációs politika pedig nem (volt) képes arra, hogy egyértelműen ösztönzően hasson a konstruktív identitás és beilleszkedés irányba.

Az amerikai székhelyű kutatóintézet, a Pew Research adatai szerint jelenleg 24-25 millió, 4,9 százalék a muszlimok száma, aránya az Európai Unióban. Három lehetséges forgatókönyvet vázolnak fel 2050-re: ha megállna a bevándorlás, 7,4; ha a jelenlegi szinten maradna, akkor 11; ha fokozódna, elsősorban a családegyesítések miatt, akkor pedig 14 százalékra növekedne. A kutatóintézet szerint két érdekes tény állapítható meg az európai muszlimokról: átlagéletkoruk sokkal kisebb (32 év), mint az őslakos európaiaké (42), illetve a demográfiai jellegzetességekre való tekintettel ez a népcsoport nő a leggyorsabban.

Az identitás témájához fűződően mesélt a kutató egy Bécsben végzett kutatásról, melynek során 2016-ban az osztrák főváros egy X. kerületi iskolájában készítettek mélyinterjúkat 30 diákkal. Az iskolára többek között azért esett a választás, mert ide járt két fiatal bosnyák származású lány, akik az Iszlám Államhoz csatlakoztak. A tanulók 98 százaléka bevándorló, 90 százalék muszlim, főleg török és csecsen. Arra a kérdésre, hogy minek tartják magukat, döntően a vallási identitást adták meg, amely „hihetetlen öntudattal és büszkeséggel ruházta fel őket”. 

Az elmúlt évben az EU-ban 707 ezer menedékkérelmet adtak be, ez 43 százalékkal kevesebb mint 2016-ban, viszont emellett további 500 ezer menedékkérelem vár még elbírálásra, a jelentősen meghosszabbodott ügyintézés miatt (egyes német és svéd városokban 12-15 hónapig is elhúzódhatnak az elbírálások).  A legtöbben Szíriából, Afganisztánból, Nigériából, Pakisztánból és Irakból jönnek, és bár vallási hovatartozásukról nincs pontos adat – hiszen ezt önkéntes alapon lehet megadni a menedékkérelem benyújtásakor, de nem kötelező – feltehetően 90-95 százalékuk szunnita. Ha a pozitív elbírálás után azonnal nem kezdődik meg az alapos, hatékony integráció, akkor a tapasztalat azt mutatja, hogy jelentős nehézségekkel kell megküzdenie az adott befogadó társadalomnak. 

Az előadó a 2016-ban Berlinben, Bonnban és Wiesbadenben a keresztény menedékkérők között végzett kutatásából két példát emelt ki: több afgánnak, akik útközben tértek át, és mély személyes hitről tettek bizonyságot, súlyos hátrányokat, bántalmazásokat és fenyegetéseket kellett elszenvedniük társaiktól. A befogadó létesítményekhez felvett, arab nyelvtudásukért alkalmazott biztonsági őrök sem védték meg őket, hanem sok esetben szemet hunytak az említettek felett, illetve ők maguk is követtek el hasonlókat a keresztényekkel szemben. A német egyházak még nem beszélnek kellőképpen nyíltan erről a helyzetről, illetve a menedékkérők vallási alapú elkülönítésének szükségességéről, hiszen ez – az ő értelmezésükben – azt sugallhatná a külvilág felé, hogy Németországban  „nem érvényesül a vallásszabadság”. Egy afgán menedékkérő a Google-fordító segítségével közölte, hogy „az iszlám erőszakos, a keresztény vallás nem erőszak”. A keresztény menedékkérők az üres templomok láttán azt kérdezték: „Hol van a gyülekezet?” 

 

Az európai tapasztalatok után a vendég rátért napjaink egyik legfájóbb kérdésére: a közel-keleti keresztény közösségek helyzetére. A közel-keleti keresztény menekültek többsége a térségben marad, és minél előbb szeretne hazatérni. 2011-ben Irakban 700 ezer, Szíriában 1 millió 250 ezer keresztény élt, 2016-ban ez a szám 275 ezer, illetve és 500 ezerre csökkent, ma már valószínűleg még kevesebb. Az adott térségben a diktátorok többé-kevésbé megvédték a keresztényeket; pragmatikus (illetve a keresztény kisebbségek szemszögéből nézve kényszerű, de valamelyest biztonságot és kollektív jogokat garantáló) szerződést kötöttek velük, ami bizonyos jogokat tudott nekik biztosítani. Az amerikai megszállással „kezdődött a pokol”; a Szaddam bukása után keletkezett hatalmi vákuumban elszabadultak a radikális iszlamista indulatok, a nyugati megszállásért pedig ezek az erők a keresztény közösségeket okolták, ők lettek a bűnbakok. Az Iszlám Állam, bár szárazföldi területen jelentősen visszaszorította őket a nemzetközi koalíció, továbbra is hatásosan terjeszti propagandáját, többek között online magazinjain és videofilmjein keresztül. A „Dabiq” címet viselő online propaganda-magazin egyik száma kifejezetten a keresztényellenességet, illetve annak mögöttes okait fejti ki: „Break the Cross”, törd össze a keresztet. A korábbiakkal ellentétben az Iszlám Állam már nem arra próbálja ösztönözni híveit, hogy a közel-keleti hadszíntéren csatlakozzanak hozzájuk, hanem hogy inkább Európában maradva kövessenek el merényleteket. A civilek elleni merényleteknek megvan a maguk világosan levezetett, részben vallásjoggal érvelő, kegyetlen logikája, miszerint akár gyerekek is legitim célpontok lehetnek. Ezt példázza a tavalyi merénylet Manchesterben, amikor a merénylő egy gyerekekkel és fiatalokkal teli popkoncerten robbantott. Bin Laden ezt az arányosság elvének nevezte: ha a Közel-Keleten a nyugati beavatkozás civil (és gyerek…) életeket követel, akkor ugyanezt legitim elkövetni a nyugati társadalmakban is. Ezt az érvelést vitte tovább és tette magáévá az Iszlám Állam is.

Kérdésekkel kapcsolatban az előadó említette, hogy már 2005-ben a londoni metrórobbantást elkövető, ott született, egyetemet végzett pakisztáni származású merénylő is érdekes példája a dzsihádista erők identitás-teremtő erejére, aki arra hivatkozott a merénylet előtt, hogy a nyugatiak is „ezt csinálják az ő testvéreivel”. Ez azért érdekes, mert az iraki beavatkozásra célzott, pedig ő maga pakisztáni létére nem járt Irakban és nem beszélt arabul. 

A németországi török integrációval kapcsolatos kérdésre a kutató említette, hogy a jelenlegi kutatások szerint a törökök közül az alaviták jellemzően jobban beilleszkedtek munka, nyelv és tanulmányok szempontjából, mint a szunniták. A török származású német állampolgárok – identitásukra való tekintettel – még a harmadik generációsok körében is töröknek tartják magukat, nemrég készült felmérések szerint 60-65 százalékuk Erdogan híve. A németországi török mecsetekbe az imámok Törökországból érkeznek, ami bizony szintén jelentős gondokat okozhat az integráció szempontjából, vagyis hogyan tudjon tanácsot adni egy újonnan érkezett imám annak, akinek a családja már hosszú évtizedek óta ott tartózkodik, és aki többek között arra a kérdésre szeretne választ kapni, hogy miként lehet vallásos muszlimként élni egy szekuláris, liberális európai társadalomban. 

Az integráció kétoldalú folyamat. Az asszimilációt Európában várják el a legkevésbé. Viszont, ha a befogadó társadalom nem nyújt kapaszkodót, ha nem várunk el semmit, akkor – jogosan – azt mondják rólunk, hogy mi sem tiszteljük saját magunkat. A szegregáció a szélsőségeseknek kedvez. Egy szomáliai mondta el, hogy odahaza tevéket tartottak, és a száraz évszakban nagyon keményen kellett dolgozniuk értük, a megélhetésért, az esős évszakban azonban minden adott volt. Európában úgy élhet, mintha itt állandóan esős évszak lenne. Magyarországon persze nem olyan bőkezű a szociális támogatások rendszere mint Nyugat- és Észak-Európában. Egy tizenhét éves török fiú a bécsi kutatás során pedig ezt kérdezte: „Miért tiszteljünk benneteket? Nem jártok templomba, nem ismeritek a Bibliát. Jézus békés, és azt mondja, hogy szeresd az ellenségeidet. Nem véd meg.” 

Egy kérdésre válaszolva a kutató elmondta, hogy a csendes többség az európai muszlimok kétharmadát teszi ki, a maradék egyharmad a tapasztalatok szerint érdekelt a polarizált társadalom kialakításában, ahol a muszlim enklávéban önkéntes elkülönülésben élhetnek. Közülük kerülnek ki a szélsőségesek is általában, akik másokat toboroznak merényletek elkövetésére. Szintén az egyharmad az a kategória, akik általában az össz-muszlim közösség jogos képviselőinek kiáltják ki, és próbálják magukat mint egyedüli legitim tárgyalópartnert feltüntetni az adott kormány részére.  A csendes kétharmad pedig gyakran válik a szélsőségesebbek lekötelezettjeivé, hiszen ez utóbbi sport-, szabadidős és civil szervezeti támogatásban részesíti az előzőt. Erről olvasható egy aktuális tanulmány a Migrációkutató Intézet honlapján, amelyet az intézet marokkói származású munkatársa, Abdessamad Belhaj készített.
 


 

*

 
A sok érdekes – pontosabban jövőnket, a következő nemzedékek életét döntően meghatározó – információ, amint a résztvevők is kifejezték, mindenekelőtt a keresztény menekültek kérdésére irányította figyelmünket: „Hol van a gyülekezet?” Az európai keresztények miért nem büszkék (persze helyesen értve, 1 Kor 1,30-31) kereszténységükre? Miért nem büszkék például arra, hogy az apostolok, ill. az Újszövetség szerzői olyan meggyőződéssel írtak, mint senki más, aki valaha íróeszközt vett a kezébe? Mégpedig azért, mert jó, a legjobb, minden emberi képzeletet felülmúló okuk volt rá.

 

 

Szentpétery Péter

 

Nyílt bizottsági ülés 2018.04.16.

 

Kedves Testvérek!

Változó világunkban igen jelentős kihívásnak lehetünk tanúi az elmúlt néhány év óta. A migrációval összefüggésben felmerülhet bennünk a kérdés, hogy az iszlám mennyire terjeszkedik a világban, és hogyan hat a kereszténységre? A napi hírek is arról szólnak, hogy a közel-keleti keresztények üldözése egyre fokozódik. Sokan pusztán vallásuk miatt kénytelenek elhagyni otthonukat. Mivel számoljon a kereszténység?

Meghívott előadónk: Horváth-Sántha Hanga, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója. Az előadás címe: A migráció vallási aspektusai.

Tisztelettel hívjuk és várjuk nyílt bizottsági ülésünkre, melyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Vallásközi Dialógus Bizottsága szervez 2018. április 16-án, hétfőn 10:30-tól a MEÖT Székház (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.) első emeleti Tanácstermében.

Plakát letöltése: pdf / jpg

 

 

Látogatás Mohácson


A Vallásközi Dialógus Bizottság képviseletében Szentpétery Péter bizottsági elnök, Fischl Vilmos ökumenikus főtitkár és Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi egyház elnöke szeptember 22-én felkeresték a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyet. A látogatás gondolata dr. Hóvári János turkológus, korábbi tel-avivi, kuvaiti és ankarai nagykövet, a jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend főtisztje, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megbízott óraadója és a Károli Gáspár Református Egyetem docense, valamint a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgatója előadásának kapcsán merült fel, aki a Bizottság április 19-i nyílt ülésének vendége volt. (Ld. alább az erről szóló beszámolót.) Ő volt az elmúlt évben a „Zrínyi Miklós – Szigetvár 1566” Emlékév elnöke.  Nyilvánvaló volt, hogy Szigetvár előtt az előzményt, azaz Mohácsot kellene felkeresni. A látogatók az evangélikus parókián találkoztak Cairns-Lengyel Henriett mohács-siklós-magyarbólyi evangélikus és Kovács József pécs-mohács-szekszárd-őcsényi pünkösdi lelkésszel, akik az emlékhelyre is velük tartottak. A résztvevők a Bizottság képviseletében koszorút helyeztek el a „hősvértől pirosult gyásztéren”.    

 

 

Látogatás a Magyarországi Bahá’í Közösségnél

 

A MEÖT Vallásközi Dialógus Bizottsága június 12-én látogatást tett a Magyarországi Bahá’í Közösség Ferenciek téri központjában. A látogatást még az előző ciklusban terveztük. A bizottság tagjait Koczóh Péter és Makay László, az Országos Szellemi Tanács tagjai, és Koczóhné Járay Erzsébet vallásközi referens fogadta. 

Vendéglátóink elmondták, hogy Magyarországon a közösségnek gyerekekkel együtt kb. 1100 tagja van, 200-250 aktív felnőtt, a legtöbben Budapesten, Szegeden és Debrecenben. A központként szolgáló lakást 2001-ben vásárolták. Világközösségük központja, és a bahá’í hit legfőbb vezető testületének, az Igazságosság Egyetemes Házának a székhelye Haifában, Izraelben található. Az épületek 19 terasz köré szerveződnek. A közösség tagjai a bahá’í naptár szerinti 19 napos 19 hónap minden első napján találkoznak, és utána szeretetvendégséget tartanak.

A gyülekezeti teremben középen ’Abdu’l-Bahá, az alapító Bahá’u’lláh fiának képe látható; az alapító képét nem szokták mutatni. ’Abdu’l-Bahá 1913. április 9-18. között a Teozófiai Társaság meghívására Budapesten is járt, valószínűleg abban a háztömbben is, ahol most a központ található. Előadást tartott a Nemzeti Múzeumban, a régi országházban (ma Olasz Kulturális Intézet), találkozott többek között Apponyi Alberttel és Vámbéry Árminnal. A bahá’í vallás az iszlám síita tizenkettes ágából keletkezett. A 12. imám, Muhammad ibn Hasszan al-Mahdi 874-ban elragadtatott, és az idők végén majd visszatér. Sajjid Ali Muhammad (1819-1850) a perzsiai Sirázban volt kereskedő. 1844-ben isteni sugallatra egy új szent könyvet, a Bajant nyilatkoztatott ki, így lett Hazrat-i-Bab (= Őszentsége, a Kapu). Előbb csupán azt jelentette ki magáról: ő a „Báb”, vagyis a „kapu” a rejtőzködő imámhoz. Ekkor még csak a rejtőzködő Mahdi előhírnökének mondta magát, később azonban már azt tanította, ő maga a Mahdi, ő a síita messiás, aki ezeréves rejtőzködés után 1844-ben visszatért a földre. 1848-ban nyíltan szakított az iszlámmal, és megalapította a saját független vallását, ezért 1850-ben Tabrizban kivégezték. 1909-ben temették el újra Haifában. 

Utóda Mirza Huszain Ali (1819-1892). 1853-ban Bagdadba száműzték, ott élt 10 évet, utána pedig Isztambulban és Drinápolyban töltött 5 évet. 1863-ban Mirza Huszain Ali kijelenti, hogy ő Bahá’u’lláh (= Isten dicsősége). A vallás alapítása ekkor, Bagdadban történt, azzal az igénnyel, hogy e világvallás „minden vallás koronája lesz”. 1868-1877 között Akko várában raboskodik, és haláláig itt él, a város közelében is van eltemetve. A Báb és Bahá’u’lláh viszonyát Keresztelő János és Jézus viszonyához szokták hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy a Bábot is, bár utódját megjövendölte, egyenrangú isteni küldöttnek tekintik. Bahá’u’lláh fia ’Abdu’l-Bahá (1844 Teherán - 1921 Haifa), a „dicsőség szolgája”. 1911-14 között utazást tett Európában és Észak-Amerikában, Magyarországon is, mint említettük. Utódja unokája, Shoghi Effendi Rabbani (Isten ügyének Védnöke, 1897-1957). Halála után 9 tagú vezetőséget választottak az Igazságosság Egyetemes Háza néven. Iránban üldözést szenvednek, és az iszlám országokban általában tilos a tevékenységük.

A bahá’í-oknál nincs külön papság, minden hívőnek kötelessége az írástudás és ezáltal a szent szövegek olvasása. A gyülekezetek és az országos szervezet élén 9 fős szellemi tanácsok állnak, ezeket egy tanácsadó testület segíti. Az országos vezetést évente, a nemzetközit ötévente választják. Nincs kampány és nincsenek rangok a testületen belül. Bahá’u’lláh végrendelete szerint fiú-leszármazottainak kellett volna örökölniük a közösség vezetését. ’Abdu’l-Bahá fiának, Shoghi Effendinek nem volt gyermeke, ő viszont a Báb leszármazottja és Bahá’u’lláh unokája volt.

A bahá’í vallásnak kb. 6 millió követője van a világon. Indiában egymillió, fő templomuk Delhiben van. Iránban, az alapító hazájában 300 ezer, a vallás 1844-ben történt megalapítása óta kb. 20 ezren haltak vértanúhalált. Az iszlám síita ágából nőttek ki, de, mint mondották, a kereszténységhez hasonlíthatóan túlléptek rajta. Az USA-ban 100-120 ezer, főleg a déli államokban. A világon összesen 210 országban találhatók hívők. Európában Frankfurtban van templomuk. Itt minden szent könyv olvasható. Templomaik kupolásak, és 9 bejáratuk van. Nincs a mi fogalmaink szerinti istentisztelet, de minden naptáruk szerinti hónapban van ima, meditáció, elmélyülés. Nincs külön tanító rész a közös alkalmakon. Központi tanításuk az egység, szeretnék, ha az egész világ egyet akarna, de a nemzeteket elismerik, és minden közösségük szolgálja azt az országot, amelyben él. A világnak olyan vezetésre van szüksége, amely meg tudja szervezni az egységet, és ezáltal megszüntetni a háborúkat. Ehhez a vallások egységén át vezet az út. Bahá’u’lláh szerint a vallásoknak két tanrendszere van. Az első: az ember hogyan viszonyuljon Istenhez és a másik emberhez, a második az ebből az adott korban következő társadalmi tanítás. Isten mindig újabb vallásalapítókat küld, általuk megerősíti az addigiakat, és a társadalmi tanításokat aktualizálja. Bahá’u’lláh sokat magyarázta a Koránt, de a bibliai próféciákat is. Művei mintegy száz kötetben olvashatók, fő műve a Kitáb-i-Aqdas, a Legszentebb Könyv. Táblák formájában, perzsául vagy arabul „látta” a kinyilatkoztatásokat 1852-1892 között, ezeket írnokok jegyezték le, amelyeket hitelesített. A legtöbb tábla néhány oldal terjedelmű, de vannak közöttük könyv hosszúságúak is. Bahá’u’lláh összesen mintegy 15 ezret nyilatkoztatott ki, fia, ’Abdu’l- Bahá 27 ezret. A 42 ezer közül egyelőre 900 olvasható angol fordításban.

A bahá’í közösség Magyarországon egyesületként működik, Szlovákiában a 15 elismert egyház között van, bár tagjaik száma hasonló. Idehaza az elismeréssel kapcsolatban fontos kérdés volt, hogy át tudnak-e venni fenntartóként valamilyen szociális intézményt, ehhez azonban túl kevesen vannak. Viszont nagy sikere van a Furugh Switzer perzsa származású, Kanadában tanult szociológus által elindított MesÉd (Mesélő édesanyák) programnak. Férjével és két gyermekével 1994-ben jöttek Magyarországra. A program célja, hogy a hátrányos helyzetű, elsősorban roma családok gyermekeit iskolakezdésre felzárkóztassák. Tíz felsőoktatásban végzett roma hölgy ismerteti és szeretteti meg a meséket az édesanyákkal, ők olvasnak a gyerekeknek, majd az apák is bekapcsolódnak. Életvezetési kérdések is szóba kerülnek, és sok esetben szép eredményeket értek el.

A bahá’í tanítás szerint minden vallásalapító ugyanattól az Istentől jön, és ugyanolyan ranggal bír. A kilenc fő korszakos alapító: Ábrahám, Mózes, Krisna, Zarathusztra, Buddha, Jézus, Mohamed, a Báb és Bahá’u’lláh. Róluk elmondható, hogy mindig az elkövetkező kb. ezer évre hozták el az isteni kinyilatkoztatást, és kellő időben lesz folytatójuk. A kinyilatkoztatás közvetítőjének nincs szabad akarata, nem ő dönti el, hogy vállalja-e a küldetést. Bahá’u’lláh elfogadta, hogy Mohamed a próféták pecsétje, de szerinte nem a küldötteké (akik könyvet, azaz írásos kinyilatkoztatást hoztak). Az Ádámmal kezdődött korszak Mohameddel lezárult. 

Bahá’u’lláh két követője részt vett egy sah elleni merényletkísérletben, ezért őt is embertelen körülmények között bebörtönözték, Teheránban négy hónapig egy ciszternából kialakított börtönben raboskodott, ahol a kinyilatkoztatást kapta. Utána Edirnében, majd Akkóban raboskodott, mint említettük, kilenc évig. 

Hívei között Irán minden etnikuma megtalálható. 1979-ben, az iráni forradalom idején 350 ezren voltak, ebből 50 ezer elmenekült. 1979-1982 között a vezetőiket és másokat, összesen 200-250 embert végeztek ki. A bahá’í-ok gyermekei törvénytelennek számítottak, iskolába sem járhattak, az illegális iskolák tanárait is kivégezték. Ma már járhatnak iskolába, de a hátrányos megkülönböztetés nem szűnt meg. Vallástan-vizsgát csak iszlám, keresztény vagy zsidó vallásból tehetnek, és a kilenc ünnepnapjukon is dolgozniuk kell. Egy gumiparagrafus, „a romlottság terjesztése” címén el is ítélhetik őket. 

A közösségbe 15 éves korban lehet belépni. A házasságkötés imádsággal és fogadalommal jár, két tanú jelenlétében, a házasulandóknak ezt kell mondaniuk: „Bizony, mi mindnyájan hűek leszünk Isten akaratához.” A vallási házasságkötésnek (évente 2-3) a polgári után 24 órán belül kell megtörténnie. Nincs kötelező szertartásforma. Más vallásúakkal is köthetnek házasságot. A válás lehetséges, de nagyon megfontolandó, hiszen „Isten összes világára” vonatkozik a házasságkötés. Egyéves türelmi időt adnak különéléssel. Halála után Isten az embert ahhoz képest helyezi el, hogy milyen volt földi életében, „nincs ördögös pokol”, a pokol az Istentől való távolság – és ennek a tudatosulása a lélekben. Istennek végtelen számú világa van, de innen csak a jót visszük magunkkal. Vallják a lélek, pontosabban a „lélekfelhő” preegzisztenciáját. Isten a fogantatáskor ebből vesz ki, így lesz az ember személyiséggé. A lélek a halál után is megmarad.

Nagyon sok új információt kaptunk a majdnem két év óta tervezett kétórás, de sokkal rövidebbnek tűnt, jó hangulatú találkozón, és a folytatásban is megállapodtunk. Azt viszont az első keresztényekhez hasonlóan mi sem tudjuk elfogadni, hogy Jézus Krisztus egy lenne a vallás/szektaalapítók sorában, ha mégoly fontos is. Vendéglátóinkkal együtt elengedhetetlennek tartjuk a világ békéjéért való munkálkodást, de nem feledkezünk meg a Szentírásnak az emberi természetre vonatkozó tanításáról. Ugyanakkor a Békesség Fejedelmének követőiként együttérzésünket fejeztük és fejezzük ki mindenféle vallásüldözés áldozatai iránt.

Szentpétery Péter

Vallásközi Dialógus Bizottság elnöke

 

Joomla templates by a4joomla