• slide00.jpg
  • slide01.jpg
  • slide02.jpg
  • slide03.jpg
  • slide04.jpg
  • slide05.jpg
  • slide06.jpg
  • slide07.jpg
  • slide08.jpg
  • slide09.jpg
  • slide10.jpg
  • slide11.jpg
  • slide12.jpg
  • slide13.jpg
  • slide14.jpg
  • slide15.jpg

 

Mit hagyott ránk örökségül a reformáció?


Október a reformáció hónapja


A reformáció nemcsak azt jelenti, hogy ránk bízatott valami, hanem azt is, hogy mi vagyunk rábízva valakire – fogalmazott igehirdetésében Kondor Péter evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa alelnöke kedden Budapesten, a Kálvin téri református templomban. Az Október a reformáció hónapja programsorozat nyitó istentiszteletén jelen voltak a protestáns felekezetek képviselői, köztük Steinbach József dunántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke.

Idén a rendezvénysorozat fő témáját a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Máté evangéliumából választotta: „Légy türelemmel irántam…” (Mt 18,26b).
Kondor Péter igehirdetésének alapjaként Az apostolok cselekedetei 20. fejezetének 32. verse szolgált:

„Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.” (ApCsel 20,32)

A püspök hangsúlyozta, hogy minden évben október 31-én elhangzik az, hogy mit hagyott ránk örökségül a reformáció, milyen kincseket szükséges nekünk napjainkban tovább vinni. Ez az Ige azonban éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy minket bíztak rá valakire. Mint fogalmazott: a reformáció nemcsak azt jelenti, hogy ránk bízatott valami, hanem azt is, hogy mi vagyunk rábízva valakire. Kondor Péter elmondta: ahogy Pál apostol, amikor az efezusi gyülekezettől búcsúzott, rábízta őket az Úrra, úgy reformátor őseink is ugyanezt tették az egész egyházzal: újra rábízták egészen az Úr Istenre. Az evangélikus püspök emlékeztetett arra is, hogy akármennyi kegyelettel gondolunk a reformátorok áldott személyére – Luther Mártonra, Kálvin Jánosra és társaikra –, ünneplésünkkel, hálánkkal, dicséretmondásunkkal forduljunk az ő Uruk és a mi Urunk felé, akire mi is rábízattunk.

– Az, hogy rábíz Istenre, azt jelenti, hogy rábíz, odaállít bennünket az ő kegyelme Igéje alá. Igen, éppen ez volt a reformáció lényege, hogy az egyház újra odakerült, odaállíttatott az Isten kegyelmének az Igéje alá. Mintegy ráeszmélt arra, hogy milyen nagy kegyelem az, hogy Isten szól, beszél hozzánk – fogalmazott Kondor Péter, aki szerint ez nem tekinthető természetesnek, mivel az, hogy ő észrevesz, lehajol hozzánk, az nagy kiváltság.

– „Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére.” Azt jelenti ez, hogy minden reménységünknek, örömünknek, egész üdvösségünknek forrása, éltetője, táplálója az Isten kegyelméről szóló örömüzenet, az evangélium, a megfeszített és feltámadott Krisztusról szóló isteni beszéd. Ezért drága nekünk a Bibliánk, ezért volt a reformációnak minden országban legelső gondja a Szentírás lefordítása, Isten szavának a nemzet nyelvén való tolmácsolása. Ezért nem tudunk Ige nélkül élni – jelentette ki az evangélikus püspök.

Az igehirdetés előtt és zárásként protestáns kórusok és énekkarok szolgáltak. A Pesterzsébet-Központi Református Kórus, a budavári evangélikus Schütz Kórus, a Pünkösdi Zenei Misszió Égi Szólamok Kórusa, a miskolci metodista Esterházy Kórus, valamint a Baptista Egyház Központi Énekkara adtak elő műveket.

Fotó: Todoroff Lázár

Forrás és további képek: Református.hu – Mit hagyott ránk örökségül a reformáció?

 

 

Joomla templates by a4joomla