Absztraktok 2023/01
KOCSI GYÖRGY:
A LÉLEK EMBEREI AZ ÓSZÖVETSÉG TÖRTÉNETI KÖNYVEIBEN
Sámuel első könyve realista módon mutatja be az embereket, kiválóságukban és kudarcaikban, akik tévelyegnek, s vétkeikért súlyosárat fizetnek. A nép vezéreit is húsvér emberekként mutatja be. Négy vezetővel találkozunk itt: Hélivel, Sámuellel, Saullal és Dáviddal. A Lélek emberei ők, gyarlóságaikkal és bűneikkel együtt. A szerző hitelesen mutatja be őket. Lelkesedést és szánalmat is érez irántuk. Az izraeli történelem fordulópontját őrizte meg számunkra Sámuel első könyve: az átmenetet a törzsi társadalomból a királyságba. Jelen tanulmányunkban nem térhetünk ki valamennyi főszereplőre, s ezért főként Hélire és Hannára koncentrálunk a narratív módszer segítségével, s közben kitérünk a szöveg hagyományozására is.
The first book of Samuel presents people in a realistic way, in their excellence and in their failures, who go astray and pay a heavy price for their sins. He also presents the leaders of the people as flesh and blood. We meet four leaders here: Héli, Sámuel, Saul and David. They are the people of the Spirit, with their weaknesses and sins. The author presents them authentically. He feels both enthusiasm and pity for them. The turning point of Israel’s history has been preserved for us in the first book of Samuel: the transition from tribal society to the kingdom. In this study, we cannot cover all the main characters, and therefore we mainly focusonHéli and Hanna using the narrative method, while also covering the tradition of the text.
KUSTÁR ZOLTÁN:
PROFÉTIZMUS ÉS KULTUSZ A PAPI HAGYOMÁNYBAN
Malakiással a fogság után lezárult a próféták kora. Ennek legfőbb okai a babiloni fogsággal felértékelődött „beteljesülés-kritérium” és az üdvprófétákkal szembeni bizalmatlanság, valamint a Tóra formálódó tekintélye, ami Mózes és a törvény tekintélye alá tagolta be a próféciát. A perzsa kor békéje és a Júdeától elvárt lojalitás szintén nem kedvezett a profétizmus fennmaradásának. Az élő, orális prófécia így fokozatosan elhalt, ha nem is szűnt meg teljesen. A dtr. / eszkatologikus körök a múlt prófétáinak neve alatt, írásban ápolták tovább a prófétai hagyományt, míg a papi körök a Kr. e. 3. századra sikeresen tagolták be az orális, élő kijelentést a kultusz fennhatósága alá. A tanulmány a Pentateuchos papi szövegei és az 1–2Krón alapján a témának erre az utóbbi szegmensére koncentrál.
With Malachi, the age of the prophets ended after the captivity. The main reasons for this are the “fulfilment criterion” and the distrust of the prophets of salvation, that became more valuable during the Babylonian captivity, as well as the emerging authority of the Torah, which classified prophecy under the authority of Moses and the law. The peace of the Persian period and the loyalty expected from Judea were also not conducive to the survival of prophetism. Living, oral prophecy thus gradually died out, if not completely ceased. The dtr. / eschatological circles continued to nurture the prophetic tradition in writing under the name of the prophets of the past, while the priestly circles successfully integrated the oral, living utterance under the authority of the cult by the 3rd century BC. Based on the priestly texts of the Pentateuch and 1–2 Chronicles, the study focuses on this latter segment of the topic.
ADORJÁNI ZOLTÁN:
JOSEPHUS FLAVIUS ÉS ALEXANDRIAI PHILÓN INSPIRÁCIÓTANA
Josephus Flavius és Alexandriai Philón Mózes törvényadói, papi és prófétai ihletettségére alapozza a maga inspiráció-tanát, s mint ahogyan azt – bár eltérő hangsúllyal – mindenik zsidó kegyességi irányzat vallja, hogy a Tóra vitathatatlanul inspirált és csalatkozhatatlan.
Mivel a Tóra vitathatalanul inspirált mindketten vallják, hogy a Tóra, a prófétai és egyéb iratok értelmezése is Isten általi ihletettséggel lehetséges. Viszont ez az értelmezés írástudói tanulást és jártasságot is feltételez. A farizeus irányzat elkötelezett tagjaként Josephus meggyőződése, hogy ez az irányzat gyakorolja a leghelye- sebben az írások magyarázatát. Philon pedig, akinek szemlélete az egyiptomi therapeuták kegyeségével mutat nagy hasonlóságot, nemcsak a farizeusi – Josephus szavaival a sztoikusokéhoz hasonló – mértékletesség feltételéhez kapcsolja az inspirált írásmagyarázatot, hanem az aszketikus életvitelhez.
Die Inspirationslehre von Josephus Flavius und Philon von Alexandrien gründet sich auf die gesetzgebende, priesterliche und prophetische Inspiration von Mose. Jede Lehre von beiden Richtungen der jüdischen Frömmigkeitsrichtung bekennt – zwar mit differierter Betonung – die unbestreitbare Inspiriertheit und Unfehlbarkeit der Thora.
Da die Thora unbestritten inspiriert ist, bekennen beide, daß die Thora und auch andere Schriften nur durch göttliche Inspiration zu deuten möglich sind. Aber diese Deutung setzt schriftkundige Vorbereitung und Erfahrung voraus. Josephus, als verpflichtetes Mitglied der pharisäischen Richtung ist überzeugt, daß die Schriften am richtigsten von dieser Richtung gedeutet werden. Aber Philon, dessen Ansicht der Frömmigkeit der ägyptischen Therapeuten ähnelt, knüpft die inspirierte Schriftdeutung nicht nur an die Bedingung der Mäßigkeit, die – mit Josephus Worten gesagt bei den Stoikern geübt wird – sondern er verbindet die Schriftdeutung mit der asketischen Lebensweise.
Lónyay Menyhért és a Református Egyház
címmel rendezett konferenciát a Dunamelléki Református Egyházkerület a Tuzsér Községért Közalapítvánnyal közösen 2022. november 4-én a Ráday Ház dísztermében. Bevezető köszöntőket Balog Zoltán püspök, Tilki Attila országgyűlési képviselő és Seszták Oszkár elnök mondtak. Az emlékkonferencián és kiállításon a következő előadások hangzottak el. Az alábbiakban a két utolsó előadást közöljük:
Cziger András: Lónyay Menyhért közéleti szerepei
Sárai Szabó Katalin: Lónyay Menyhért és az iskolaügy…
Baráth Béla Levente: Az 1881–82. évi debreceni alkotmányozó zsinat, tekintettel Lónyay Menyhért szerepvállalására
Szatmári Judit: Gróf Lónyay Menyhért, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka
Bodnár Róbert: A Lónyay család és a tuzséri gyülekezet (a főszerkesztő)
SZATMÁRI JUDIT:
GRÓF LÓNYAY MENYHÉRT,
A DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET FŐGONDNOKA
A tiszántúli földbirtokos családból származó Lónyay Menyhért (1822–1884) Magyarországnak a kiegyezés utáni első pénzügyminisztere, majd miniszterelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1871–1884 között volt a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka. Török Pál pesti lelkésznek, későbbi szuperintendensnek barátja és hivatalban társa. Egyházi pályafutása a protestáns pátens (1859) elleni küzdelemben indult. Főgondnokként az elaggott lelkészek, özvegyeik és árváik megsegítését célzó gyámintézet létrehozását tekintette legfőbb céljának. Munkájának eredménye az 1881-es debreceni zsinaton az országos Közalap létrehozása.
Menyhért Lónyay (1822–1884), out of a family of landowners in the Trans-Tibiscan region, first minister of Finance of Hungary after the Austrio-Hungarian Agreement of 1867, then prime minister, the president of the Hungarian Academy of Sciences was the chief elder of the Dunamellék Diocese of the Reformed Church between 1871 and 1884. He was a friend and colleague in office of Pál Török, pastor of Pest, later superintendent – can be called in the Hungarian circumstances: bishop. His ecclesial career began in the struggle against the Protestant Patent (1859). His main aim – as a lay leader of the Reformed Church – was to set up a safeguarding institute to help the needy pastors and their widows and orphans. The result of his work was the creation of the Public Fund of the Reformed Church, in 1881 synod, in Debrecen.
Menyhért Lónyay (1822–1884) stammte aus einer Gutsbesitzer Familie im östlichen Gebiet Ungarns, er war der erste Finanzminister Ungarns nach dem Ausgleich, später Ministerpräsident, Präsident der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. Er war der Oberkurator des Kirchen Distrikts diesseits der Donau zwischen 1871–1884. Er war Freund und Kollege von Paul Török, erster Pfarrer, später Superintendent. Seine kirchliche Karrier begann im Kamp gegen dem Protestantenpatent (1859). Als Oberkurator bestrebte er sich Pfarrerswitwen- und Pfarrerswaisencasse im Kirchendistrikt zu gründen. Im Debrecziner Synod im Jahre 1881 wurde die Öffentliche Fundation der reformierten Kirche (domestica) verdankend seiner Bemühungen begründet.
BODNÁR RÓBERT:
A LÓNYAY CSALÁD ÉS A TUZSÉRI GYÜLEKEZET
2022-ben emlékeztünk meg gróf Lónyay Menyhért születésének kettőszázadik évfordulójáról. A Tuzsér Községért Közalapítvány szervezte emlékév programsorozatba a Tuzséri Református Egyházközség is aktívan bekapcsolódott. Ennek a közös együttműködésnek az eredménye az az előadás, melynek a címe: A Lónyay család és a tuzséri református gyülekezet.
Dolgozatom arról a Lónyay családról szól, amelynek tagjai háromszáz éven át voltak a település föld- birtokosai. A bevezetésben megemlítésre kerül a középkor birtokviszonya és a reformáció előtti egyház nyoma Tuzsért illetően, majd a dolgozat legnagyobb részében a Lónyay család és a helyi református gyülekezet kapcsolatáról lesz szó.
A dolgozat a megnevezett források alapján tárgyalja azt az anyagi javakban is mérhető kegyes áldozat- vállalást, melyet a Lónyayak vittek végbe Tuzséron. Az anyagi javakon túl azonban, sokkal nagyobb értékű az a szellemi örökség, amely példa az utókor számára.
In 2022, we remembered to earl Menyhért Lónyay due the 200 years anniversary of his birth. The Public Foundation for Tuzsér and the Danube Church District organised the program-series. This elaboration was written to this program with the title: The Lónyay Family and the Tuzsér Reformed Congregation.
Obviously my paper reads about the early history of the Congregation then – of course – mainly about the faithful generosity of the Family in and towards the Congregation.
A Fake News hatalma, avagy Miért hiszünk el mindent?
címmel rendezett konferenciát a Protestáns Újságírók Szövetsége és a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság a Károli Gáspár Református Egyetem közreműködésével, 2022. október 25-én a Károli Gáspár Református Egyetemen. A tanácskozást Trócsányi László, az egyetem rektora nyitotta meg. Az előadások – a meghívó szerint – az alábbiak voltak. Továbbá az általunk közölt előadás.
Dr. Veszelszki Ágnes: Dezinformációs hatalom: miért hiszünk az álhíreknek?
Dr. Aczél Petra: A fake news-ellenesség, mint cenzúra
Vigóczki Máté: Kötelező az álhír a háborúban?
Dr. Papp János Tamás: Álhír és jogszabályok
Az előadásokat kerekasztal beszélgetés követte Fekete Zsuzsa, Pindroch Tamás és Stumpf András részvételével. A beszélgetést Nagy Katalin, a PRÚSZ elnöke moderálta.
A Theologiai Szemlében való közlés nem szorul magyarázatra. Mégis megragadom az alkalmat, hogy megosszam egy nagyon régi, de idevonatkozó élményemet. Az 1996-ra tervezett Világkiállítással kapcsolatban felmerült – kicsit a Vatikánra és multinacionális korporációkra hivatkozva –, hogy ökumenikus világszervezetek és azok farvizén talán a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa is nyithatnának egy pavilont, amelyben bemutathatnák munkájukat. Akkori munkakörömnek megfelelően ellátogattam a Világkiállítás kormánybiztosához azzal a nem titkolt céllal, hogy a „pavilonunkhoz” elvi és gyakorlati támogatást nyerjek. Természetesen erről is szó volt, s csak egészen zárójelben jelzem, hogy nevezett interkonfesszionális szervezet székháza most ott áll, ahol a pavilont reméltük. Amiért erről írok az viszont az, hogy a hitben élő református kormánybiztos asszony primer módon a Világkiállítás főtémájáról – ami a „Kommunikáció egy jobb világért” volt – kívánt beszélni és arra emlékeztetett, hogy a teológiának a fő tevékenysége a kommunikáció. Bevallom, hogy egy kicsit meglepődtem, de nagy örömmel vettem, hogy a pozitív reakciót teológiai alapon kaptam. Azóta is sokszor eszembe jut ez a beszélgetése a reveláció, a prédikáció vagy éppen a misszió összefüggésében.
Az alábbiakban Szűts Zoltán és Kenyeres Attila: Narratíva alkotás és áltudomány című dolgozatát olvashatjuk. (a főszerkesztő)
SZŰTS ZOLTÁN ÉS KENYERES ATTILA:
NARRATÍVA ALKOTÁS ÉS ÁLTUDOMÁNY
Tanulmányunkban szakirodalmi elemzésekre és kutatásokra támaszkodva mutatjuk be, hogyan hálózta be az internet és a közösségi média az emberiséget, hogyan alakította át a fiatalok ismeretszerzési/hírfogyasztási szokásait és társadalmi aktívitásait. Kitérünk arra, milyen további transzformációkra számíthatunk a jövőben mind a technológia, mind az egyének és a társadalom szintjén, hogyan vehetik át az irányítást az emberek fölött az okos alkalmazások, hogyan jelenhet meg egy olyan új embertípus, amelyet már a mesterséges intelligencia segít, térben és időben kiterjesztve annak szellemi képességeit. A világméretű átalakulással együtt járó pozitívumok mellett annak negatív hatásait is áttekintjük, például az álhírek és áltudományos ismeretek terjedését, amelyre az emberiség történelmében még sosem volt olyan kiterjedt lehetőség, mint most.
In this study, the authors present how the Internet and social media have connected humanity, and transformed young people’s knowledge acquisition/news consumption habits and social activities, based on literature analysis and research. The paper will look at how smart applications can take control of people and how a new type of human being may emerge, already assisted by artificial intelligence, extending its intellectual capabilities in space and time. Alongside the positive aspects of this global transformation, we also look at the adverse effects, such as the spread of pseudo-news and pseudo-scientific knowledge, which has never been more prevalent in human history.
Reflexió az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra
Immáron hivatalosan is bejelentésre került Ferenc pápa áprilisi látogatása. Ez csak megerősített abban az egyébként bizonyára szerénytelen szándékomban, hogy az alábbi írásom a Szemlében is megjelenjen, miután eredendően a Collegium Doctorum 2022/2-es számában olvasható.
Az írás nyilván érzékeltetni kívánja azt a változást, amely a római egyházat is magába foglaló ökumené terén végbement 1938 és 2021 között. Nyilván hangsúlyozásra kerültek ennek társadalmi kontextuális okai/következményei is. Ezen a ponton egészen zárójelesen említem meg a két kongresszus közös kontextuális pontját, nevezetesen, hogy mindkét esemény abban a politikai miliőben történt, amikor Magyarországon református kormányfő szolgált, mélyen hívő katolikus hitvessel. Ennek jelentőségét nem kívánom túlozni, csak tényét megemlíteni.
Ennél talán fontosabb az alábbi három pont és ez már az 52. Kongresszusra és a várható pápalátogatásra egyaránt vonatkozik:
1. Róma püspökétől az ószövetség népe, az ortodox és a protestáns közösségek olyan testvéri gesztust még sosem kaptak, mint Ferenc pápa legutóbbi látogatásakor. Lásd az alábbi dolgozat a pápától idézett utolsó mondatát.
2. A magyar kormányzat és törvényhozás úgy gondolom példátlan főpásztori támogatást kapott Ferenc pápától a házasság és a gyermekvédelem terén egyaránt. Az egyéni liberalizmust abszolutizáló korunkban ez különös jelentőséggel bír számunkra.
3. S ehhez mérhető fontossága van, hogy bár világméretekben örvendetesen sokszor elhangzik a béke igénye az orosz-ukrán konfliktust illetően, de ez nem változtat azon, hogy az északi félteke nyugati felében közel 50 ország biztosítja a fegyvereket a háború folytatásához. Ebben a kontinentális és globális kontextusban nem lehet eléggé hangsúlyozni Róma püspökének és Vatikán államfőjének a magyar kormányzattal egybecsengő tűzszünet- és békeigényét.
Ezek alapján hihetjük, hogy a pápa tavaszi látogatása a reformátusok évszázados köszöntésének legalábbis részleges megvalósulását szolgálja. (a főszerkesztő)