A főszerkesztő jegyzete 2023/02

Az aktualitás iránti elkötelezettség

diktálja, hogy ismét reflektáljak a pápalátogatásra méghozzá azzal az egyetlen gondolattal, hogy összességében, általánosságában és fővonalában azért volt össztársadalmilag pozitív a fogadtatása, mert inkább volt katolikus, mint római. A 21. század észak-nyugati világának kritikus kérdéseire mondhatni, hogy olyan biblikus válaszokat adott, amelyek jó érzéssel rezonáltak a jó szándékú emberekben. És most elsősorban nem a politikai elitre, hanem a zsidó-keresztyén gyökerű, de a szekularizáció szelétől erősen megérintett tömegekre gondolok. Mindezt pedig úgy értékelem, mint az ökumenikus haladásnak egy megújuló jelenségét, amelyben a régi és egyszerű vágy teljesül: Nem azt nézzük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. Ezzel lett Ferenc pápa idei látogatása a felekezeti és politikai partikularitás felhangjain messze túlmutatóan – szerintem – össznemzeti, figyelemre méltó, sőt ígéretes eseménnyé. Soli Deo Gloria!

Hasonlóan említésre méltó eseménynek gondolom a CPAC – Konzervatív Politikai Akció Konferenciát, amely másodszor került megrendezésre Budapesten. Természetesen a progresszív-liberális ideológia szerint az egész esemény, benne minden szó, politikailag inkorrektnek minősül. Ezen nem csodálkozhatunk és fordítva is igaz. Ami miatt megemlítem ezt a rendezvényt az az, hogy az előadásokban általában azt a tipikusan kálvinista teologumenont véltem fölfedezni, amely az állam és az egyház radikális szétválasztása mellett nem csak az egyház és társadalom szétválaszthatatlanságáról szólt, hanem az Isten és a politika – a város és a közösség élete – szétválaszthatatlanságáról. Ez tipikusan az Isten abszolút szuverenitásának kálvinista hangsúlyozása, amely egész egyszerűen nem szabadítja föl a közéleti embert – akár hisz, akár nem – az Isten előtti felelősség alól. Még egyszerűbben: a püspök vagy a lelkipásztor nincs közelebb az Istenhez, mint a miniszter vagy a polgármester. Egyforma a távolságuk, mert az Isten és az ember közötti távolságot nem az ember, hanem az Isten határozza meg.

Sok szó esett e két napban a világ száz bajáról, vélt vagy vágyott megoldásokról. Számomra azonban mindezekkel együtt megerősödött a klasszikus apostoli és politikusi hitvallás: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31)

Bóna Zoltán

A főszerkesztő jegyzete 2023/03

A Baptista 500

emlékév a kárpát-medencei anabaptizmusról apropóján megrendezésre kerülő számos tudományos és populáris baptista egyházi eseményhez szívből gratulálok és azt gondolom, hogy ezt tehetem a Szemle szerzői és olvasói nevében egyaránt. E lapszám az éves rendezvénysorozathoz a következőkkel csatlakozik. A meditáció szerzőjéül a baptista egyház elnökét, Papp Jánost kértem fel, valamint a tanulmányi rovatban három előadást közlünk egy tartalmas bevezető után. A bevezetőt a program felelőse Háló Gyula írta, az előadások szerzői pedig Dienes Dénes, Gudor Botond, Bereczky Lajos. Az évfordulós esemény kapcsán köszönetet mondok a mindenkori baptista szerzők és témák szinte folyamatos jelenlétéért e szakfolyóirat hasábjain és ennek folytatására minden illetékest, érintettet ezúton is buzdítok.
A kitekintés rovatban és a könyvszemlében egyaránt megjelenő teremtés vs. evolúció szinte örökzöld témát aktuálisnak éreztem közkinccsé tenni és a kopfban egyfajta diszkusszió közlésére való készséget is felkínálok. Bevallom, hogy az idevonatkozó, majd félévszázaddal ez előtti tanulmányaim mind a mai napig megbékélésben hordozzák e témát számomra. A Teilhard de Chardin-i „krisztologikus evolúcióelmélet” inkább a tekintélyelv okán jelentett mintegy intellektuális megnyugvást. A budapesti teológián az idevonatkozó bibliai/teológiai tanulmányaimban pedig a teremtéstörténet kortörténeti, exegetika és hermeneutikai interpretációja jelentett olyan érvelést, amely után nem éreztem szükségszerűnek a kettő ütköztetését. Persze elismerem, hogy ebben lehet egy kis felszínesség, de ki az közülünk, aki minden elvi megfontolást vagy gyakorlati jelenséget a maga teljes mélységéig érteni akar vagy tud?!
Mindazonáltal hiszem, hogy e kérdésről írni, olvasni és gondolkodni, továbbá a gondolatokat megosztani ma is mindannyiunk örömére, javunkra van. S ha már a teremtésnél vagyunk, ahonnan csak egy kis lépés a termésig eljutni – az aktualitás jegyében – hálás szívvel gondolhatunk a magyarok számára bőven megtermett kenyérgabonára, a nagyon jó ízű gyümölcsökre, a borvidékek ígéretes lejtőire és e rekkenő hőségben nem utolsó sorban arra, hogy olyan vízkincs tetején élünk, amely nem csak nekünk, hanem sok szomjazó embertársunknak elegendő (lehetne). Az Úr kegyelme megint elégséges volt a megtartatásunkra. Bölcsességünk, szeretetünk, tisztességünk pedig elégséges legyen e javak igazságos megosztására.

Bóna Zoltán

A főszerkesztő jegyzete 2023/04

Mindig van lejjebb

kesernyés-cinikus-beletörődő mondást ötven éve hallom és olykor bizonyára mondom is. A híreknek szintén ötven éve vagyok tudatos fogyasztója, s most cirka három éve azt érzem, hogy ez a kettő nagyon összetalálkozik. Az alábbi deszcendens fölsorolásban bár van egy általános morális kritika, de nincs az egyes elemek között morális megkülönböztetés. Természetesen semmilyen analizálásra nem vállalkozom, de úgy érzem, a történelemnek ez a folyamata lehetőséget ad, hogy a történelem Urától származó, történetileg punktuális eseményről és annak spirituális folyamatba fordulásáról valljak.

Három éve vettük a hírt, hogy egy szomszédos nagy országban az őshonos kisebbségek társadalmi igazságtalanságokat szenvednek el, egyikük azonban kifejezetten brutális tortúrákat is. Az újabb hír az volt, hogy ez utóbbiak anyaországa agresszíve fegyveres támadást intézett az ország ellen. Majd azt is, hogy több mint ötven másik ország úgy támogatja a megtámadottat, hogy a háborús folyamat minél hosszabb legyen ahelyett, hogy a békét segítené elő. Az agresszort pedig úgy szankcionálja, hogy az mindenkinek többet árt, mint az agresszornak… Aztán a világnak egy másik sarkából az a hír jön, hogy váratlanul terrorista támadás ért egy országot, azonnal cirka 5000 ember halálát okozva, amivel párhuzamosan brutális behatolások, csecsemők, gyermekek, asszonyok legyilkolása és túszejtések történnek. Az ellencsapás sem kíméletes, talán nem is tud az lenni, mert egyrészt a terroristák kórházak, iskolák, mecsetek alatt/mellett állítják fel katonai bázisaikat, másrészt egy olyan városról van szó, ahol különben is szinte embertelen zsúfoltságban éltek az emberek. A politikai állásfoglalások vegyesek, ami szinte természetes. De tömegek jelennek meg az utcán és neves egyetemeken – ahol rémísztő antiszemita megnyilvánulások mellett –, úgy támogatják a terroristák népét, hogy óhatatlanul ezzel a terroristákat is támogatják. A sornak biztos nincs vége, a jövőt nem látjuk, de a lapzárta okán ezen a ponton mondjuk ki, hogy ilyen mélységek közepette élünk a 21. században.

A 130. zsoltár vigasztalása azonban most is érvényes. A mélységből lehet kiáltani a kegyelmes Úrhoz. És itt nincs vége! Mert a jó hír az – a sok rossz hír közepette –, hogy bár mindig van lejjebb, de nincs olyan mélység, ahova az Úr ne jönne utánunk kegyelmes szeretetével. Ez történt az első karácsonykor is. A 40. zsoltár ennek az esztendőnek adventjében is bátorító: „Várva vártam az Urat és ő lehajolt hozzám…”. Aki várja az Urat, aki az Urat várja, annak lesz Adventje, mert az Úr megérkezik, akármilyen mélyen is vagyunk! Egyébként úgy gondolom, hogy ma mélyebben vagyunk, mint a betlehemi istálló. Azt pedig hiszem, hogy nem tudunk olyan mélyre süllyedni, hogy az isteni kegyelem ne emelne föl éppen az aktuális mélységeinkből.

Bóna Zoltán

Absztraktok 2024/01

Szakács Tamás
Teodiceai útkeresések, theologia crucis és véletlen

Korábbi tanulmányunk azzal zárult, hogy a teodicea kérdésének filozófiai válaszkísérletei nem kielégítőek, miközben teológiai lehetőségek kivezethetnek e zsákutcából. Mostani írásunk főként a lutheri teológia, a theologia crucis kínálta választ kutatja. Rávilágítunk, hogy a reformátor teológiáját átszövő paradoxonok tulajdonképpen Krisztus kettős természetéből eredően a komplementaritás jegyeit hordozzák. Olyan alapvető kettősségeket tartalmaznak, amelyekben az egymással ellentétes pólusok mégis alapvető és szoros egységet alkotnak, egyik sem játszható ki a másik ellen. Kiderül az is, hogy a teodicea által felvetett problémáik is e kettősséget mutatják – hiszen a kettős természetű Krisztus kereszthalálával és feltámadásával függenek össze.
Így hát megvizsgáljuk a komplementaritás kínálta válaszlehetőségeket, valamint a komplementaritásból fakadó véletleneket és általuk egyfajta akauzalitást tartalmazó lehetőségeket a teodicea vonatkozásában. Rámutatunk Jób ok nélküli kegyességén és szenvedésén keresztül az ok nélkül szenvedő Jézusra. Így nyerünk a theologia crucis és a komplementaritás révén egy a filozófiai lehetőségektől alapvetően eltérő választ a teodicea kérdéseire. Azt a választ, amelyet Isten a kereszten értünk áldozott Fia által adott.

A previous study from us concluded that philosophical attempts to answer the question of theodicy are unsatisfactory, while theological possibilities can lead us out of this impasse. Our present paper mainly explores the answer offered by Lutheran theology, the theologia crucis. We will show that the paradoxes that pervade the Reformer’s theology actually bear the traits of complementarity, stemming from the dual nature of Christ, and that they contain fundamental dichotomies in which opposing poles nevertheless form a fundamental and close unity, neither one being played off against the other. It also turns out that the problems posed by theodicy also show this duality – since they are linked to the crucifixion and resurrection of the dual nature of Christ. Thus, we examine the possibilities of response offered by complementarity, as well as the contingencies that arise from complementarity, and through them a kind of acausality, will be explored in relation to theodicy. Through Job’s piety and suffering without cause we point to Jesus suffering without cause. In this way, through the theologia crucis and complementarity, we gain an answer to the questions of theodicy that is fundamentally different from the philosophical possibilities. It is the answer given by God through His Son, sacrificed for us on the cross.

Teiszler Ádám
A reformáció terjedése a török hódoltság területén a 16. században

A 16. századi Oszmán Birodalomban a zsidóknak és a keresztyéneknek is különböző jogokat, kiváltságokat biztosítottak a törökök. Így történt Buda 1541-es elfoglalását követően a hódoltság területén is. A kor protestáns teológusai sok esetben pozitív véleménnyel voltak az oszmánok keresztyénekhez, különösen a protestánsokhoz fűződő viszonyáról. A hódítók közül sokan szimpatizáltak a protestánsokkal, azonban többen felismerték a keresztyénekhez és a reformációhoz fűződő viszonyuk mögött meghúzódó valós szándékot. A törökök a hatalom megtartására, a béke fenntartására és az adók megfizettetésére törekedtek. Elsősorban saját érdekeiket nézték, de ezen hozzáállásuk és politikájuk is hozzájárult ahhoz, hogy a reformáció erősödni és terjedni tudott a hódoltság területén is.

In the Ottoman Empire in the 16th century, the Turks granted various rights and privileges to Jews and Christians. This was also the case in the occupied Hungarian territories after 1541. The Protestant theologians
of the time often gave a positive assessment of Ottoman attitudes towards Christians, especially Protestants. Many of the conquerors sympathised with the Protestants, but many recognised the real intentions behind their
attitude towards Christians and the Reformation. The Turks sought to maintain power, keep the peace and collect taxes. They were primarily concerned with their own interests, but this attitude and policy also contributed to the growth and spread of the Reformation in the conquered territories.

Csanádi Viktor
A betegségdémonok rejtett megjelenési formái és a népi exorcizmus alapú gyógyítás teológiai összefüggései a hazai narratív népi emlékezetben

Tanulmányomban bemutatom a magyarországi népi narratív emlékekben megbúvó, de ma már ki nem mondott betegségdémon megjelenések feltárásának lehetőségeit, valamint a hozzájuk fűződő exorcista módszerek teológiai összefüggéseinek feltérképezését. A kapcsolódó népi hitvilág gyökerei kimutathatóan az ókori kultúrákból erednek, a belőlük fakadó népszokások pedig számos közvetítő csatornán keresztül alakultak mai formájukra. Ezekben a folyamatokban tetten érhető az egyháztól való öröklés, valamint az oda való transzformált beszivárgás, egy szoros és kölcsönös viszonyon keresztül. A betegségdémon képzetekhez fűződő jelenségeknek és mai megnyilvánulásaiknak megértése kevéssé vizsgált, ám igazolhatóan releváns, nem csak elméleti, hanem a kistelepülési gyülekezetek pásztorolásának szempontjából is.

In my study, I present the exploration of the disease-demonic manifestations hidden in Hungarian folk narrative memories, but no longer uttered, and the theological context of the exorcist methods associated with
them. The roots of the associated folk beliefs can be traced back to ancient cultures, and the folk customs that
emerged from them have evolved into their present form through a number of mediating channels. In these processes, there is an eruption from the church and a transformed infiltration into it, through a close and reciprocal relationship. Understanding these phenomena and their manifestations today, linked to the disease
demon images, is of little studied but verifiable importance in the pastoral care of small town churches.

Mészáros Márta
Teológiai tényből gyűlöletkeltés?

Veszélyes dolog manapság a véleménynyilvánítás. Ha nem vigyázunk könnyen a vádlottak padján találhatjuk magunkat. De van-e értelme folyton a hátunk mögé nézni és azon gondolkodni, ki hogyan forgathatná ki szávainkat? Beszélhetünk-e szólásszabadságról egy olyan világban, ahol kötéltáncot járunk az aktuális társadalmi elvárások és önmagunk felvállalása között? A cikk apropóját Päivi Räsänen, finn ex-belügyminiszter pere szolgáltatta. A finn ügyészség Räsänent a Biblia tanításairól szóló közösségi médiában megjelent nyilatkozatai és gondolatai alapján az LMBTQ+ közösség elleni gyűlöletbeszéddel és csoport elleni felbujtással vádolta. A tanulmány sorba veszi a Räsänen által kinyilatkoztatott tartalmakat, amelyekkel párhuzamban bemutatásra kerül a kánonjog és protestáns egyház témába vágó tanítása. A tanulmány a krisztusi értékek méltatása mellett és a finn jogászok és a finn evangélikus közösség állásfoglalásán túl kitekintést kíván nyújtani a gyűlöletbeszéd és felbujtás büntetőjogi kategóriájának tartalmi követelményeiről azzal az elvi éllel, hogy felhívja az önkritika nélküli világ figyelmét: nem lehet a büntetőjogi eszközöket öncélúan alkalmazni. A cikk másik célja, hogy teológiai alapon bizonyítsa, miért nem beszélhetünk azonos neműek közötti házasságról.

Deliverance is a dangerous thing nowadays. If we are not careful enough, we can easily end up on the bench of the accused. But is it worth turning back all the time and thinking who can misinterpret our words. Can we talk about freedom of speech in a world where we are forced to balance between social expectations and our self-identity? The reason for this article is the case of the former Finnish Home Secretary, Päivi Räsänen. She was accused of hate speech and incitement against LMBTQ community based on her tweets and contents that contain Bible quotes. The article discusses all the contents made by Päivi Räsänen. In a paralel way the canon law and protestant teology statements are also discussed, reflecting to Päivi Räsänen’s tweets and studies. Beside appreciating Christian values and presenting the point of view of the Finnish jurist community and Finnish Evangelical community, this study wants to explain in what circumstances we can talk of a hate speech and incitement. The purpose of this study is to call the attention of the world that has no self criticism to the fact that penalty law cannot be used for its own sake.The other purpose of the article is to show that based on Christian teology we cannot speak of same sex marriages.

Parada Zsolt
A NATO különleges helyzete az Oroszországgal határos tagállamokban

Oroszország 2022 februári katonai művelete Ukrajnával szemben megerősítette Észtország, Lettország és Litvánia félelmét egy lehetséges Baltikum elleni agresszióval kapcsolatban. Noha a három kis balti állam már 2004 óta NATO tagállam, a Szovjetunió szelleme, a megszállás és Moszkva közelségének hosszúra nyúlt évtizedei a hidegháború végeztével sem tűntek el. A hidegháború végeztével minden kínálkozó lehetőséget megragadtak a NATO csatlakozás érdekében, de még így, az észak-atlanti szövetség részeként sem múlt el a kétely Moszkva expanziós politikáját illetően. A balti térségben – a három kis államhoz képest – olyan jelentős államok is megjelennek tényezőként, mint Finnország és Svédország, amelyek sokáig a semlegesség politikáját követték, így a hidegháború végeztével sem közeledtek formálisan a NATO-hoz, kisebb és védtelenek déli szomszédiakkal ellentétben. A két, tágabb értelemben vett skandináv ország jóval fejlettebb gazdasága a politikai attitűddel párosulva sokkal nagyobb, erősebb és potensebb hadsereg fenntartását is lehetővé tett számukra. A NATO-hoz való vezető út is másképp alakult a balti és a ‚skandináv’ országokat illetően. A tanulmány célja a különbségek és adott esetben a hasonlóságok feltárása. Miért volt szövetségeshez vezető út rögös a kis országok számára, és miért nem kellett ugyanezért megküzdeniük az északi államoknak? 2022 után egyértelmű, hogy a NATO észak-keleti szárnyának megerősítése értelemszerű volt, és tudatoson tervezett lépésekben zajlott le. Részben arra a kérdésre keresi a választ a cikk, hogy mennyire tűnt egyértelműnek 1990 után ez a feltevés. A tanulmány további célja az említett országokhelyzetének feltárása mellett és NATO státuszának megvizsgálása az Oroszországgal határos államokban.

Russia’s military operation against Ukraine in February 2022 has endorsed Estonia, Latvia and Lithuania’s fears of a possible aggression against the Baltic States. Although the three small Baltic states have been members of NATO since 2004, the spirit of the Soviet Union, the long decades of occupation and proximity to Moscow, has not disappeared after the end of the Cold War. After the end of the Cold War, every opportunity to join NATO was seized, but even so, as part of the North Atlantic Alliance, doubts about Moscow’s expansionist politics have not gone away. In the Baltic region, compared to the three small states,there are also significant players such as Finland and Sweden, which have long pursued a policy of neutrality and have not formally approached NATO since the end of the Cold War, unlike their smaller and defenceless neighbours to the south. The much more advanced economies of the two Scandinavian countries in the broader sense, combined with their political attitudes, also allowed them to maintain a much larger, stronger and more potent military. The path to NATO differed for the Baltic and Nordic countries. This study aims to explore the differences and, where relevant, the similarities. Why was the road to alliance bumpy for the small countries, and why did the Nordic countries not have to fight for the same? After 2022, it is clear that the strengthening of NATO’s north-eastern wing made sense and was a consciously planned step. Part of the article’s question is how clear this assumption seemed after 1990. The paper also aims to explore these
countries’ situation and examine the status of NATO in the states bordering Russia.

ÖKUMENIKUS SZEMLE
Levél Izrael nagykövetéhez

Az alábbi levelet 2023 novemberében írtuk alá és adtuk át az Evangéliumi Szövetség (Aliansz) nevében, személyesen az izraeli nagykövetnek. Az aláírók, több mint százan, evangéliumi lelkészek és szolgálattevők, elkötelezett keresztyének.
A levél hitünket és együttérzésünket kifejezve a Zsidók Jézusért misszió kezdeményezésére szüle
tett, amikor az Izráel elleni terrortámadás ezres nagyságrendben jelentette zsidó férfiak és nők, gyermekek és idősek életének kegyetlen kioltását, továbbá legalább 240 ember túszként való elhurcolását.
Mit is takar a Zsidók Jézusért – Jews for Jesus – nevű misszió Magyarországon? Ez egy 200 főből álló Messiás-hitű szervezet, akik zsidó származásúak és azt az üzenetet kívánják átadni, hogy Jézus (Jesua), Izrael Messiása. Ezalatt azt értik, hogy „egyetlen ember sem képes igazán teljes életet élni, amíg figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az ember bűnös és így a szent Istentől elszakadva él. Ezt a szakadást egyedűl Isten tudja orvosolni azzal, hogy Josua által kegyelmet gyakorol.” (Kozma Ferenc) Az üzenetük azonban, ahogy ezt nevük is kifejezi, nemcsak a zsidókhoz szól, hanem a zsidók által mindenkihez. Úgy, ahogy ezt Pál apostol is írja: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.” (Róm 1,16) Nem mondanak le zsidó örökségükről, de keresik mit jelent zsidó identitással Jézus követője lenni. Úgy gondolkodnak, hogy Jézus tanítványai először szinte mind zsidók voltak, és az évezredek folyamán mindig is voltak olyan zsidók, akik hittek Jézusban. Így hitük szerint közel 2000 éves elkötelezettségnekfolytatói.
Az Evangéliumi Szövetséggel (Aliansz) való kapcsolatuk evangéliumi elkötelezettségük és a missziós gondolkodásuk alapján magától értetődő. Az egymást megértő kapcsolatunknak sok példája közül az egyik, hogy képviselőjük rendszerint részt vesz a Szilágyi Dezső téri református gyülekezet termében zajló hónapkezdő, elsősorban evangéliumi ébredésért történő imádságon és az azt követő szeretetvendégségen.
Élő, krisztusi kapcsolatunk okán az Aliansz szívesen csatlakozott e levél megírásához, aláírásához és a nagykövetségre való eljuttatásához. Ezúton pedig a Theologiai Szemle olvasóinak imádságát kérjük mind a krisztusi misszió, mint pedig a szentföldi béketörekvések sikeréért.

(Szuhánszky Gábor szerkesztőbizottsági tag)

Tisztelt Nagykövet Úr!

Tisztelettel és szeretettel köszöntjük Önt, aki hazánkban Izrael államát képviseli. Levelünkkel magyarországi evangéliumi keresztényként fordulunk Önhöz. Mindenekelőtt, szeretnénk kifejezni mélységes megrendülésünket az Önök országát és annak békés polgárait ért brutális terrortámadás miatt, melyet a Hamász vitt véghez október 7. reggelén. Megdöbbenve láttuk az emberi méltóság meggyalázását és az emberi élet szentségének lábbal tiprását azokon a képsorokon, melyekkel maguk az elkövetők büszkélkedtek a közösségi média oldalain. Kérjük, fogadja szívbéli együttérzésünket.
Imádkozunk, hogy az Örökkévaló vigasztalásában részesüljenek a gyászolók, hogy az azóta is ezrével kilőtt rakéták és öngyilkos drónok célt tévesszenek és megsemmisüljenek. Imádkozunk a terroristák által elrabolt és fogva tartott 240 polgári személy testi-lelki épségéért és szabadulásáért.
Imádkozunk Jeruzsálem békességéért. Hisszük, hogy a zsidó nép joggal tekintheti hazájának Izrael földjét, elsősorban az Örökkévaló szövetségi ígéretei alapján, melyeket Ábrahámnak adott. Ezt erősíti meg az egész világ számára, 4000 éves múltra visszatekintő történelme is. Keresztényként hálásak vagyunk a zsidó népért, a Szentírásért továbbá Ábrahám, Izsák és Jákób Istenéért, akit a zsidó nép tanúskodásán és a zsidó Messiáson, Jesuán keresztül ismerhettünk meg. Hálásak vagyunk az ő kiválasztottságukért, melyet az Örökkévaló soha nem vont vissza, s amely a nemzetek, így a magyar nemzet áldását is szolgálja.
A zsidó nép sorsa fontos nekünk: szeretnénk melléjük állni a nehéz napokban: vigasztalni és bátorítani őket, imádkozni értük, és jó testvérhez illően cselekedni. Az ő fájdalmuk a mienk is, az ő veszteségüket mi is gyászoljuk. Egyetértünk a magyar kormány Izrael melletti kiállásával. Mi is úgy gondoljuk velük együtt, hogy Izraelnek joga van megvédeni magát. Ha nem tenné, nemcsak az Önök országa kerülhetne végveszélybe, hanem az egész zsidó-keresztény civilizáció.
A Szentírás szavaiból merítve bátorítást kívánunk Önöknek sok erőt és reménységet az elkövetkező napokban:

“Halljátok az ÚR igéjét, ti, népek,
hirdessétek a távoli szigeteken, és mondjátok:
Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti,
és őrzi, mint pásztor a nyáját.” (Jeremiás 31,10)

Budapest 2023. november 5.

Absztraktok 2024/02

Mucsi András
A reformátorok és Szűz Mária

A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen mértékben tematizálták a legfontosabb 16. századi reformátorok Szűz Mária személyét a teológiájuk kialakítása során. Ezzel kapcsolatban rámutatunk arra, hogy a felvilágosodás elfelejtette Máriát, de a 20. századi Luther-reneszánsz kapcsán ismét előtérbe került Jézus Krisztus édesanyja. Az 1950-es Mária-dogma is vitákra adott okot. A Mária-kérdéssel való fog lalkozás már csak azért is jogos, mert a vele kapcsolatos óegyházi hitvallások hivatalosnak számítanak a Magyarországi Református Egyházban. A tanulmányban Luther, Zwingli, Kálvin és Bullinger Máriával kapcsolatos tanításairól olvashatunk. Luther Isten anyjáról, valamint a kegyelem példájáról beszélt, és egy hosszabbmagyarázatot fűzött a Magnificathoz. Természetesen Mária megjelenik a lutheránus hitvallásokban is, de mindig Krisztussal összefüggésben. Zwinglivel kapcsolatban láthatjuk, hogy a református nagy Mária-tisztelő volt, és egy ideig megmaradtak Zürichben a Mária-ünnepek. Természetesen ő is azt tanította, hogy egyedül Krisztus a közvetítő Isten és ember között. Kálvin számára a Biblia az egyetlen mérce, és így Mária szerepe „csupán” Krisztus világra hozása. Bullinger, a Második Helvét Hitvallás szerzője Mária szüzességét, és így Jézus csodálatos születését emelte ki. Ezen kívül a svájci reformátor olyan összefüggésben is vizsgálta Máriát, hogy csak Jézust szabad segítségül hívni. A cikk felhívja a figyelmet arra is, hogy az ökumenikus párbeszédben érdemes a protestánsok részéről is foglalkozni Máriával, aki a katolikus és ortodox egyházak ban nagy tiszteletben örvend.

Die Studie sucht die Antwort auf die Frage, in wie weit die wichtigsten Reformatoren des 16. Jahrhunderts die Person der Jungfrau Maria während der Herausbildung ihrer Theologie thematisiert haben. Zugleich weisen wir darauf hin, dass die Aufklärung Maria vergessen hat, aber die Luther-Renessaince im 20. Jahrhundert hat die Mutter von Jesus Christus wieder entdeckt. Das Maria-Dogma von 1950 hat auch Diskussionen ausgelöst. Die Beschäftigung mit der Marienfrage ist berechtigt, da die Bekenntnisse im Zusammenhang mit ihr in der Reformierten Kirche von Ungarn als gültig gelten. In der Studie lesen wir über die Lehren von Luther, Zwingli, Calvin und Bullinger. Luther hat über die Mutter Gottes und das Beispiel der
Gnade gesprochen, er hat eine längere Auslegung des Magnificats verfasst. Maria erscheint natürlich in den lutherischen Bekenntnissen, aber immer nur im Zusammenhang mit Christus. Bei Zwingli können wir sehen, dass der Reformator ein großer Verehrer von Maria war, und die Festtage von Maria blieben in Zürich für eine Weile bestehen. Natürlich hat er auch gelehrt, dass Christus der einzige Vermittler zwischen Gott und Mensch ist. Für Calvin ist die Bibel der einzige Maßstab, so besteht die Rolle Mariens allein darin, dass sie Christus zur Welt gebracht hat. Bullinger, der Verfasser des Zweiten Helvetischen Bekenntnisses hat die Jungfraulichkeit
und dabei die wunderbare Geburt Jesu hervorgehoben. Ausserdem hat der schweizerische Reformator Maria in einem Kontext untersucht, dass man allein Jesus zur Hilfe rufen darf. Der Artikel macht einen darauf aufmerksam, dass es sich lohnt, sich auch protestantischerseits mit Maria zu beschäftigen, die in den katholischen und orthodoxen Kirchen hochgeschätzt wird.

Petró László
Elégtétel vagy/és helyreállítás

A nyugati és keleti teológiákban a megváltás értelmezése eltér egymástól. Nyugaton a megváltást tekintve a fő kérdés általában a bűn és a kegyelem körül forgott, míg keleten a halál és halhatatlanság voltak a leg fontosabbak. Nyugaton a megváltás kulcs fogalma ezért a satisfactio lett, míg keleten a theosis. Mit jelent pontosan e két fogalom? Mennyire állnak egymással szemben? Mennyire zárják ki vagy erősítik egymást? A tanulmány azt mutatja be, hogy miként lehet a megváltás egyszerre elégtételként és helyreállításként értelmezni.

The interpretation of salvation shows large differences at Western and Eastern theology. The Western influences were on the sin and grace while the mortality and inmortality were the big themes at the Eastern tradition. According to the Western thinking the satisfactio became the main concept while theosis was the key of the Eastern world. What do they two words really mean? Do they stand opposite to each other? Do they verify or exclude each other? This survey intorduces the possibility of interpretation of salvation as simultaneously satisfaction and reconstruction.

Tokics Imre
Egy hős lelkész a holokauszt sötét világában

Kubinyi Zoltán Tivadar Andor 1901. október 18-án született Budapesten, Magyarországon. Spanyolországban csatlakozott a Hetednapi Adventista Egyházhoz, majd 1941-es hazatérését követően azonnal felvette a kapcsolatot a magyar adventista egyházzal és Michnay László, az akkori országos elnök meghívta őt a lelkészi szolgálatra. 1942-től vallásügyi titkári szolgálatot végez a Magyar Unió Elnökségében, és igen jó munkatársi kapcsolatba kerül Michnay László adventista elnökkel, ővele együtt felkeresték Raoul Wallenberg svéd diplomatát, akivel közösen 26 deportálásra váró zsidónak szerzett védlevelet. 1944-ben nem kerülhette el a katonai behívást és alhadnagyi fokozatban a 108/52. számú munkaszolgálatos szakasznál teljesített parancsnoki szolgálatot a mai Ukrajna térségében. Mindig humánusan bánt a zsidó beosztottaival, emberségéről legendák maradtak fent. 1944. 06. 15-én hunyt el, Focşani, Románia, NKVD 176. szovjet átmeneti fogolytáborban, tífusz fertőzésben.

Zoltán Andor Tivadar Kubinyi was a Hungarian Adventist Pastor during the dark times of the Holocaust. He saved many lives at the cost of his own life. His ministry strengthened the Adventist congregations in the central European regions. He served as a bridge between Christian and Jewish communities, and his influence can be seen to this day, both in ecclesiastical and social disciplines. Kubinyi left a legacy that needs to be kept alive. His life demonstrated that there is a place for the gospel and love for people even in a world full of darkness and suffering. In 1990 he was posthumously awarded the Certificate of Righteous Among the Nations Honored at Yad Vashem. He was awarded the Courage Medal of Merit by Republic of Hungary on May 7, 1995, in Budapest. The Seventh-day Adventist Church in Hungary continues to pay tribute to its esteemed pastor.

Fekete Csaba
Három énekelt Miatyánk

Három magyar parafrázisa (káté-ének) maradt a mi Urunk Jézus Krisztus tanította imádságnak. A két korábbi Luther nyomán született. Az első: Mi Atyánk, ki vagy mennyekben Te fiaid szűkségünkben, megjelent 1566 óta (először Váradon). Ma már nincs benne énekeskönyvünkben. A második hosszabb, magyarázatos, külföldön jelent meg, a magyar Biblia függelékeként: Mennybéli felséges Isten (Amsterdam 1686). Szenci Molnár munkásságához fűződik a rövid változat, Miatyánk, ó, kegyes Isten (Hanau 1608). Volt egy negyedik, nem gyökeresedett meg: Könyörögjünk hittel rímtelen, szapphói strófákban gyöngén megverselt változat (Komjáti, 1574).

In the Hungarian Reformed Hymnal is contained three versions of this catechismal song, taught by our Lord Jesus Christ. A Hungarian version of the protestant paraphrase by Luther’ Vater unser im Himmelreich, first appeared in 1566. A longer version of the same was appended to the Bible since 1686. Another even shorter version had been published in 1574, but dropped out from reformed Hymnals soon. The still used shortest version is only three strophes, composed by Szenci Molnár in 1608, to the melody of the 117th Genevan Psalter, Laudate Dominum omnes gentes (1562). In the appendix of the editions of the protestant Bible, between 1590 and 1804, the oldest versions appeared since 1612, and also the short version by Szenci Molnár. Today in the Lutheran Hymnal a new translation of 1911 replaced the 1566 version, this is not used by the Hungarian Reformed Church.

Zsugyel János
A protestáns egyházak társadalomfelfogása a modern gazdaságkihívásainak tükrében

A keresztény egyházak társadalomfelfogásában kiemelt hely jut a Biblia tanításának megfelelő gazdasági rendszer jellemzőinek meghatározásával. A római katolikus és a protestáns egyházak egyaránt az emberi mél tóságból következő szabadságra alapozzák a méltányos gazdasági rendszer kialakítását. Míg a római katolikus felfogás a közjó alá rendeli az egyének és szervezetek gazdasági aktivitását, addig a német protestáns egyházak állásfoglalása szerint az ordoliberalizmus elmélete segítségével kialakított szociális piacgazdaság gyakorlat biztosítja az egyéni szabadság kiteljesedését és a közjó érvényesülését. A szociális piacgazdaság alapjainak kidolgozása során meghatározó szerepet játszottak a német protestáns egyházhoz kötődő gondolkodók.

In the social doctrines of the christian churches play the definition of the economic system’s charasteristics an important role. The Roman Catholic and the Protestant Churches as well build the contruction of the fair economic system on the freedom-based human dignity. The Roman Catholic Church the people’s and the orginisation’s economic activities subordinates under the public welfare. The standpoint of the Protestans churches is – according to the social market theory based on the theory of ordoliberalism – that the public welfare is secured by the fulfilling of the personal freedom. The principles of the social market economy were mainly elaborated by the thinkers near to the German Protestan Churches.

Paroda Zsolt
A NATO különleges helyzete az Oroszországgal határos tagállamokban

Oroszország 2022 februári katonai művelete Ukrajnával szemben megerősítette Észtország, Lettország és Litvánia félelmét egy lehetséges Baltikum elleni agresszióval kapcsolatban. Noha a három kis balti állam már 2004 óta NATO tagállam, a Szovjetunió szelleme, a megszállás és Moszkva közelségének hosszúra nyúlt évtizedei a hidegháború végeztével sem tűntek el. A hidegháború végeztével minden kínálkozó lehetőséget megragadtak a NATO csatlakozás érdekében, de még így, az észak-atlanti szövetség részeként sem múlt el a kétely Moszkva expanziós politikáját illetően. A balti térségben – a három kis államhoz képest – olyan jelentős államok is megjelennek tényezőként, mint Finnország és Svédország, amelyek sokáig a semlegesség politikáját követték, így a hidegháború végeztével sem közeledtek formálisan a NATO-hoz, kisebb és védtelenek déli szomszédiakkal ellentétben.
A két, tágabb értelemben vett skandináv ország jóval fejlettebb gazdasága a politikai attitűddel párosulva sokkal nagyobb, erősebb és potensebb hadsereg fenntartását is lehetővé tett számukra. A NATO-hoz való vezető út is másképp alakult a balti és a ‚skandináv’ országokat illetően. A tanulmány célja a különbségek és adott esetben a hasonlóságok feltárása. Miért volt szövetségeshez vezető út rögös a kis országok számára, és miért nem kellett ugyanezért megküzdeniük az északi államoknak? 2022 után egyértelmű, hogy a NATO észak-keleti szárnyának megerősítése értelemszerű volt, és tudatoson tervezett lépésekben zajlott le. Részben arra a kérdésre keresi a választ a cikk, hogy mennyire tűnt egyértelműnek 1990 után ez a feltevés. A tanulmány további célja az említett országokhelyzetének feltárása mellett és NATO státuszának megvizsgálása az Oroszországgal határos államokban.

Russia’s military operation against Ukraine in February 2022 has endorsed Estonia, Latvia and Lithuania’s fears of a possible aggression against the Baltic States. Although the three small Baltic states have been members of NATO since 2004, the spirit of the Soviet Union, the long decades of occupation and proximity to Moscow, has not disappeared after the end of the Cold War. After the end of the Cold War, every opportunity to join NATO was seized, but even so, as part of the North Atlantic Alliance, doubts about Moscow’s expansionist politics have not gone away. In the Baltic region, compared to the three small states, there are also significant players such as Finland and Sweden, which have long pursued a policy of neutrality and have not formally approached NATO since the end of the Cold War, unlike their smaller and defenceless neighbours to the south. The much more advanced economies of the two Scandinavian countries in the broader sense, combined with their political attitudes, also allowed them to maintain a much larger, stronger and more potent military. The path to NATO differed for the Baltic and Nordic countries. This study aims to explore the differences and, where relevant, the similarities. Why was the road to alliance bumpy for the small countries, and why did the Nordic countries not have to fight for the same?
After 2022, it is clear that the strengthening of NATO’s north-eastern wing made sense and was a consciously planned step. Part of the article’s question is how clear this assumption seemed after 1990. The paper also aims to explore these countries’ situation and examine the status of NATO in the states bordering Russia.