• slide00.jpg
  • slide01.jpg
  • slide02.jpg
  • slide03.jpg
  • slide04.jpg
  • slide05.jpg
  • slide06.jpg
  • slide07.jpg
  • slide08.jpg
  • slide09.jpg
  • slide10.jpg
  • slide11.jpg
  • slide12.jpg
  • slide13.jpg
  • slide14.jpg
  • slide15.jpg

 

.

Régen fölgyulladt már bennem a vágyakozás, hogy elmélkedjek törvényeiden, és megvalljam neked ezen a területen is: mennyit tudok és mennyit nem tudok. Valljam világosságod első nyomait és sötétségem maradék zugait, amíg erőd majd meg nem szünteti gyöngeségemet.

Augustinus, Vallomások

 





Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

(Berzsenyi Dániel: Fohászkodás, részlet)

 

 

A Theologiai Szemle "lektorált folyóirat"-ként került regisztrálásra.


A Theologiai Szemle 2012. szeptember 14-től a Magyar Tudományos Művek Tárában "lektorált folyóirat"-ként kerül regisztrálásra.
Ez a szakfolyóiratunknak egyrészt a tekintélyét fejezi ki, másrészt pedig azzal a következménnyel jár, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások a tudományos fokozat megszerzésének folyamán kredit pontokat nyernek. A Szemle rovatainak a tartalmi természetéből is következik, hogy a lektorálási kötelezettség és az ezzel járó előnyök csak a tanulmányi rovatban megjelenő írásokra vonatkoznak.

Régi indokolt elvárásnak tesz eleget ez a regisztráció.

 


A főszerkesztő jegyzete 2021/02

A kisebbségi

lét, sors, jogok és mindaz, ami ebből következik társadalmi, politikai, etikai, jogi és nem utolsó sorban teológiai aspektussal bír. Anélkül, hogy biblikus vagy dogmatikus szaktudományos mélységekig bátorkodnék, a felszínen is nyilvánvaló hivatkozásokat teszem, akár az elhívottak, kihívottak, maradék, kiválasztottak fogalmával, amelyek nyilván nem quantitatív fogalmak, de valamiféle kisebbségi létet sugallnak, ráadásul pozitív konnotációval.

Úgy gondolom, hogy a demokrácia akár társadalmi, akár politikai, akár etikai értelemben szintén különös figyelemmel tartozik a kisebbségek iránt, amelynek legszebb példája az elvárható pozitív diszkrimináció bizonyos esetekben. Az utolsó kifejezésem is utal arra, hogy nem olyan egyszerű ez a terület – sem a kisebbség, sem a többség oldaláról – és ennek nyilvánvaló, ilyen-olyan jelét látjuk az európai integráció szelektív kisebbségkezelési folyamatában is. Miközben a migrációs, gender-alapú vagy általában az egyéni jogokat illető kisebbségi kérdések szinte a törvények és szerződések megszegését is vállalóan élvezik a különleges elbírálást, ugyanez nem mondható el akár a vallási, akár a nemzetiségi kisebbségekről. Persze törvényt erősítő kivételek ez
esetben is vannak.

Viszont közel egy évtizedes előkészülettel benyújtott, minden kritériumnak eleget tevő kisebbségi mentőcsomag egészen furcsa módon többségi parlamenti döntés ellenére a Bizottságtól elutasítást nyert, tehát a Bizottság visszautasította, hogy jogalkotási folyamatot kezdeményezne ebben a kérdésben. A benyújtó RMDSZ, FUEN, SVP és YEN ezzel az elutasítással a Luxemburgi Bírósághoz fordult, amelynek malmai természetesen lassan őrölnek.

A Székely Nemzeti Tanács az európai nemzeti régiók közvetlen uniós együttműködésének érdekében a közelmúltban egy másik aláírásgyűjtést kezdeményezett, mely sikeresen lezárult a magyar kormány hathatós támogatásával és Pesty László elkötelezetten kitartó munkájával. Ez még beadásra vár, tehát a remény még élhet.

Nem utolsósorban említendő, azaz örvendetes tény, hogy a strasbourgi Európa Tanács elnöki pozícióját a napokban megkezdő magyar kormány a ciklusára vonatkozó néhány prioritás sorában a nemzeti közösségek védelmét eminens helyen kezeli.
Ebbe nyilván beletartoznak a kisebbségi őshonos nemzeti közösségek is.
Visszatérve az EU-s két petícióra elmondhatjuk, hogy ezt az intézményt a Lisszaboni Szerződés teszi lehetővé éppen azért, hogy az európai polgárok közvetlenül is bekapcsolódhassanak a törvényhozásba, legalábbis a javaslat szintjén. Jellemző, hogy 60–70 ilyen kezdeményezés volt az elmúlt cirka 15 évben, amelyek sorából talán 6 tudta összegyűjteni 7 országból az 1 millió aláírást és a Parlament vagy a Bizottság
egyikkel sem foglalkozott érdemben. No comment.

Tehát itt jön közel hozzánk és itt válik nyilvánvalóvá a felelősségünk a kisebbségi kérdések európai kezelésében, hiszen mi is azok vagyunk, akik ilyen-olyan relációban valamiféle kisebbségi sorsot hordozunk nyilvánvalóan protestánsként, ortodoxként, etnikumként Magyarországon, magyarként a határainkon túl, etc. Helyénvaló, ha törődéseink, tanulmányaink és nem utolsó sorban imádságaink/bizonyságtételeink kísérik és sikerre segítik a fenti törekvéseket.

S hogy ez az erőltetetten szekularizált Európától sem idegen keresztyénüldözés kontextusában is igaz, zárszóként hivatkozom a kalocsai érsek egy ökumenikus istentiszteleten, számos egyházvezető körében kimondott mondatára: „Uraim, vegyük tudomásul, hogy mi így összesen is kisebbségben vagyunk!”

 

Bóna Zoltán

 

 

 

TARTALOMJEGYZÉK 2021/02

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN:
A kisebbségi lét, sors, jogok . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

SZÓLJ, URAM!

PÁSZTOR DÁNIEL:
A Lélek gyümölcse:
szeretet a legkiválóbb út… . . . . . . . . . . . . . . . . 67

TANÍTS MINKET, URUNK!

KONCZ-VÁGÁSI KATALIN:
Abdiás könyve:
Hol tart ma a kutatás? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

MOLNÁR ANDREA:
A biztonság exegézise
a profán és a transzcendens mentén . . . . . . . . . 83

LEGÉNDY KRISTÓF:
Akiben csak hinni lehet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90

CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR:
Transzszubsztanciáció és epiklézis . . . . . . . . . . . . 96

ANDRISKA ERVIN:
Az Iszlám jelentősége és kihívásai . . . . . . . . . . . 104

KITEKINTÉS

SZABÓ DÁNIEL:
Visszatérés helyett megtérés?
Covid az igehirdetésekben . . . . . . . . . . . . . . . 113

ÖKUMENIKUS SZEMLE

PUNGUR JÓZSEF:
A nemzeti kisebbségek teológiájának alapvonalai . 115

KÖNYVSZEMLE

NAGY JÓZSEF:
Peres Imre: Az apokaliptikus egyház
– Hét kis-ázsiai gyülekezet küzdelme
a tévelygések és apokaliptizálódás sodrában . . 123
VERES ÁBEL:
Gerőfiné Brebovszky Éva: Intertextualitás
és bibliaértelmezés
a Zsidókhoz írt levél alapján . . . . . . . . . . . . . 125

 

 

Absztraktok 2021/02

Molnár Andrea
A biztonság exegézisea profán és a transzcendens mentén

A biztonság iránti törekvés, e létkörülmény fenntartása vagy visszaszerzése, mint primer jellegű aspiráció végig kísérte az emberiség bibliai léptékkel mért mintegy hatezer éves történetét. A biztonságformáló körülményekről való elmélkedés az írásbeliség megjelenését követően hosszú időn keresztül elsősorban a történetírás, majd a történelemtudomány, illetve a hadtudomány jellegzetessége volt, anélkül, hogy maga a biztonság-fogalom nevesítve lett volna. A múlt század húszas évei a biztonságkutatás reneszánszát hozták, mely olyan tudományterületeket vont a befolyása alá, mint egyebek mellett a szociológia, a közgazdaságtan és a filozófia. A múlt század utolsó harmadában végül megjelent a biztonsággal összefüggő dilemmákat immár egészében és kizárólagos módon a centrumba helyező kutatási irány, melyhez megformálói a „biztonságpolitikai“ jelzőt társították.

Az elmúlt két évtized során a szűkebb-tágabb környezetünkben tapasztalható sokarcú biztonsági krízisek a teológiai gondolkodást is óhatatlanul megérintették, szokatlan kérdések sokaságát provokálva ki a bibliai narratívákkal összefüggésben. A bibliai textusok sokoldalú tanulmányozása nyomán kirajzolódó összkép arra enged következtetni, hogy a biztonság a szentírási szövegekben átfogóan és párhuzamosan jelenlévő, kettős arculatú momentum, miközben belső lényegének megragadása két egymástól teljesen különböző, mégis párhuzamba állítható valóság irányából lehetséges. E két opció egymáshoz való viszonyának domináns eleme a spirituális biztonság profán társával szembeni dominanciája, másként fogalmazva a két formáció viszonyában nem csupán egyszerű párhuzamosság, hanem konkrét és direkt ok-okozati összefüggés mutatható ki: a természetes biztonság a transzcendens függvénye, abból származó közvetlen következmény. Az elméletet Izrael történelmének egyik megrázó periódusából származó esettanulmány világítja meg, miközben sajátos imperatívuszként állítja az olvasó elé az analógiát a keresztyénségre vonatkozóan, mint amely „választott nemzetség,… megtartásra való nép.“

The pursuit for the security, the maintenance or recovery of this elementary life-condition, as an aspiration of a primary nature, has accompanied the history of mankind on a biblical scale for about six thousand years. After the appearance of literacy, reflections on security-shaping circumstances for a long time was a characteristic primarily of historiography, then of historical also of military science, without naming security itself as a concept. The twenties of the last century brought a renaissance in security research, influencing fields such as sociology, economics, and philosophy, among others. In the last third of the 20th century, the research direction that finally placed security-related dilemmas in its entirety and exclusively at the center finally appeared, to which its formators associated the adjective “security policy”.

Over the past two decades, the multifaceted security crises in our narrower and wider environment have inevitably touched on theological thinking as well, provoking a multitude of unusual questions in conjunction with biblical narratives. The overall picture emerging from the multifaceted study of biblical texts suggests that security is a dual-faceted momentum present comprehensively and in parallel in scriptural texts, while its inner essence can be grasped from two completely different yet parallel realities. The dominant element of the relationship between these two options is the dominance of spiritual security over its profane „companion“, in other words, not only simple parallelism but also a concrete and direct causal relationship can be detected in relation to the two formations: natural security is a function of transcendent, a direct consequence of it. The theory is illuminated by a case study from one of the most shocking periods in the history of Israel, while presenting to the reader as a particular imperative the analogy of Christianity as „a chosen generation, a royal priesthood, a holy nation, a peculiar people“.


Koncz-Vágási Katalin
Abdiás könyve: Hol tart ma a kutatás?

Abdiás próféta könyve az Ószövetség legrövidebb irata. Központi témája Edómnak a Jeruzsálem és a Templom Kr. e. 587-es pusztulásában játszott szerepe és a fölötte kimondatott ítélet, ám ezen túl olyan fontos ószövetségi teológiai témák is megjelennek benne, mint Izráel és az idegen népek, a megfizetés tana, az elkövetett bűn és annak következménye, az „ÚR napja”, Sion, az „új honfoglalás” vagy épp YHWH királysága. E tanulmány az Abdiás-kutatás legújabb eredményeit ezek vonatkozásában foglalja össze.

A könyv címfeliratában szerepel ugyan a próféta neve, de ezen kívül az Ószövetségből semmit sem tudunk meg róla. Így személyére a könyv formai és tartalmi jellegzetességeiből lehet következtetni: kultuszpróféta?, üdvpróféta?, írnoki prófécia? Bár a felirat látomásként határozza meg a könyvet, az valójában egy szerkesztett YHWH beszéd-sorozatból áll. A könyv egyik sajátossága a szövegegyezés a Jer 49,7–22-vel, ám az irodalmi függőség iránya kérdéses. A könyv keletkezéséről napjainkig számos elmélet született, a Tizenkét próféta könyve (Dodekapropheton) előállása, új megvilágításba helyezi Abdiás könyvének e gyűjteményben betöltött helyét és szerepét. Legújabban Heinz-Josef Fabry (2018) redakciótörténeti modellje egy ötlépcsős előállás mellett érvel.
A könyv megértésében jelentős szerepet játszik Edóm története és ószövetségi megítélése. A tanulmány egy exkurzusban tárgyalja e kérdéseket, különös tekintettel területüknek fokozatos nyugatra tolódásával. Az Ézsau-Edóm tradícióval kapcsolatban a bibliai tudósítások narratív vonala többségében „Ézsau”-ról beszél, míg a prófétai irodalomban inkább „Edóm” van jelen. Az ősatyák elbeszéléseiben a „testvér” motívum a hangsúlyos, míg a prófétai tradícióban Edóm mint Júda „ősellensége” és vesztének megjövendölése van jelen. E két tradíció összekapcsolása először feltételezhetően az 1Móz 25-ben következett be.

Obadiah is the shortest book in the Old Testament. Its central theme is Edom’s role in the destruction of Jerusalem and the Temple in 587 BC and the judgment over him, but it also includes important Old Testament theological themes such as Israel and foreign Nations, the doctrine of payment, the “lex talionis”, the Judgement on the Nations but Deliverance for Israel, the “the day of the Lord”, Zion, the “new conquest” or even the kingdom of YHWH. In these respects, this study summarizes the latest results of the Obadiah-research. Even though the title of the book contains the name of the prophet, but beside this we will not learn anything about him from the Old Testament.

Thus, his person can be deduced from the form and content of the book: cult prophet? salvation prophet? scribal prophecy? Although the inscription defines the book as a vision, it actually consists of an edited YHWH series of speeches. One of the peculiarities of the book is the wording match with Jeremiah 49:7–22, but the direction of literary dependency is questionable. To date, a number of theories have been made about the origin of the book, the creation of the Book of the Twelve Prophets (Dodekapropheton) sheds new light on the place and role of Obadiah's book in this collection. Most recently, Heinz-Josef Fabry’s (2018) editorial history model argues for a five-step stand.

Edom’s story and his judgment of the Old Testament play a significant role in the understanding of the book. The study discusses these issues in an excursion, in particular with regard to the gradual shift of their territory to the west. In relation to the Esau-Edom tradition, the narrative line of biblical reporting mostly speaks of "Esau", while in prophetic literature it is more like "Edom". In the narratives of the forebears, the motif "brother" is emphasized, while in the prophetic tradition Edom is present as the "archenemy" of Judah and prediction of his loss. The linking of these two traditions is first assumed to have occurred in Genesis 25.


Legéndy Kristóf
Akiben csak hinni lehet

A korunkban fellelhető hatalmas tudás birtokában még mindig a hit és a vallás vezeti az embert szellemi lényegekhez – végső soron Istenhez. A fizikai világ tudható ismeretei mellett vannak dolgok, amik meghatározzák mivoltunkat, de bennük kizárólag hinni lehet. Ezeket összefoglalva értékeknek nevezzük. Az értékeknek nincs fizikai alapja a világban – még akkor sem, ha sokszor automatikusan összekötjük az értékest a számunkra hasznossal.

Az ember: személyes valóság, aki megvallott értékeivel formálja a kultúrát. Másképpen: a kulturált ember szellemi értékeket vall és hisz. A megvallott értékrend mellett a nyitottság, a kulturális diverzitás egyre nagyobb szerepet játszik a nyugati társadalmakban. A számtalan egyedi kultúra közül, minket, magyarokat és európaiakat, a keresztény kultúra miként döbbent rá önmagunk valóságára?

In whom one can only believe
With the vast knowledge found in our age, faith and religion still lead us to spiritual essences – ultimately to God. In addition to the known knowledge of the physical world, there are elements that determine our being, but one can only believe in them. These are summarized as values. Values have no physical basis in the world – even if we often automatically associate the value with what is useful to us.

A human is a personal reality who shapes culture with his confessed values. In other words, the cultured man professes and believes in spiritual values. In addition to the professed values, openness and cultural diversity play an increasingly important role in Western societies. Amongst the myriad of unique cultures, how has Christian culture guide us to realize our own values?


Cselényi István Gábor
Transzszubsztanciáció és epiklézis

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sok viszontagság után mégis csak a megvalósulás küszöbén áll hazánkban, aminek jelentőségét még inkább növeli, hogy Ferenc pápa is részt kíván venni azon – még ha csak a záró szentmise ünnepségén is. A kiemelkedő esemény alkalmat ad arra, hogy az eucharisztiára vonatkozó tanítás római katolikus és ortodox (és ezzel együtt keleti szertartású katolikus) megközelítését szembesítsük. Ez a szembesítés gyakorlatilag az transzszubsztanciáció (vagyis az átlényegülés) és az epiklézis (a Szentlélek segítségül hívása) egymás mellé állításába sűríthető.

After many adversities, the 52nd International Eucharistic Congress is still on the verge of realization in Hungary, the significance of which is further enhanced by the fact that Pope Francis wishes to take part in it – even if only at the closing Mass. The outstanding event provides an opportunity to confront the Roman Catholic and Orthodox (and with it Eastern Catholic) approach to the teaching of the Eucharist. This confrontation can be practically condensed into the juxtaposition of transsubstantiation and epiclesis (the fall of the Holy Spirit). This comparison may also open up a new perspective on the case of the Ecumenism.


Andriska Ervin
Az Iszlám jelentősége és kihívásai


A téma aktualitását az Iszlám térnyerése adja, mely mind világviszonylatban, mind Európában megfigyelhető. Ennek okaiként megnevezhető a térítő vallási jelleg, az iszlámot követő családok magas reprodukciós rátája, valamint a többi világvallás helyzetének stagnálása, vagy térvesztése. Európában további erősítő faktorként jelenik meg a migráció, melyhez a köztudat gyakran a terrorizmust, a vallási hátterű dzsihadista terrortámadást is kapcsolja. Bár a migráció egyidős az emberiséggel, mégis a 2015-ös tömeges migráció tekinthető egy olyan mérföldkőnek, mely rávilágított Európa társadalmi egyensúlyának sérülékenységére.

Munkámban szeretném tisztázni az iszlám világvallások között elfoglalt helyzetét, azokkal való kapcsolatát egy rövid összehasonlítás segítségével. Megvizsgálom, hogy a legfiatalabb világvallásként milyen kihívásokkal küzd, és ezen kihívások hogyan hatnak az iszlám más vallásokkal való konfliktusaira.
A társadalmi egyensúly kevésbé hangsúlyozott eleme a vallás. Európában többféle államegyház-modell, többféle megoldást kínál a vallásszabadság megélésére. Az Európában megjelent modelleket sorra véve példákkal mutatom be azok jellemzőit hatását az iszlámra. Kitérek Magyarország helyzetére.
Európai viszonylatban vizsgálom a migrációt, ahol a második és harmadik generációs bevándorló hátterű fiatalok jelentőségét mutatom be. Továbbá feltárom a dzsihadista terrorcselekmények azon körülményeit, melyek miatt az iszlám negatív jelzők sokasságát vonzza a köztudatban.

The actuality of the topic is given by the rise of Islam, which can be observed both in the world and in Europe. The reasons for this are the converting religious nature, the high reproduction rate of families following Islam, and the stagnation or loss of space of other world religions. Migration is a further reinforcing factor in Europe, to which public awareness often links terrorism and jihadist terrorist attacks. Although migration is the same age as humanity, the mass migration in 2015 can be seen as a milestone that has highlighted the vulnerability of Europe’s social balance.

In my work, I would like to clarify the position of Islam among the world religions, its relationship with them through a brief comparison. I examine the challenges facing the youngest world religion and how these challenges affect Islam’s conflicts with other religions.

A less emphasized element of social balance is the religion. In Europe, there are several models of the relationship between state and churches, several solutions for living religious freedom. By taking the models which are existing in Europe, I present with examples the effect of their characteristics on Islam. I will refer to the situation in Hungary.

I examine its relationship with migration in a European context, where I present the importance of young people with a second and third generation immigrant background. Furthermore, I explore the circumstances of jihadist acts of terrorism that make Islam attract a multitude of negative adjectives in the public consciousness.

 

 

Joomla templates by a4joomla