.

Régen fölgyulladt már bennem a vágyakozás, hogy elmélkedjek törvényeiden, és megvalljam neked ezen a területen is: mennyit tudok és mennyit nem tudok. Valljam világosságod első nyomait és sötétségem maradék zugait, amíg erőd majd meg nem szünteti gyöngeségemet.

Augustinus, Vallomások

Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

(Berzsenyi Dániel: Fohászkodás, részlet)

A Theologiai Szemle "lektorált folyóirat"-ként került regisztrálásra.

A Theologiai Szemle 2012. szeptember 14-től a Magyar Tudományos Művek Tárában "lektorált folyóirat"-ként kerül regisztrálásra.
Ez a szakfolyóiratunknak egyrészt a tekintélyét fejezi ki, másrészt pedig azzal a következménnyel jár, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások a tudományos fokozat megszerzésének folyamán kredit pontokat nyernek. A Szemle rovatainak a tartalmi természetéből is következik, hogy a lektorálási kötelezettség és az ezzel járó előnyök csak a tanulmányi rovatban megjelenő írásokra vonatkoznak.

Régi indokolt elvárásnak tesz eleget ez a regisztráció.

A főszerkesztő jegyzete 2026/02

Post festam et in vel sine festa!

Olvasóink körébe – sokszor belső tiltakozással kísérve – ismeretes az „ünnepes félév” fogalma. Ennek persze mentsége, hogy sok ünnep van az „egyházi esztendő” első felében és ezek között sok szakrális tartalmú. Ugyanakkor a „post festam” általánosan használt kifejezés mai tartalmában elsősorban nem temporálisan üzeni, hogy ünnep után vagyunk, hanem azt, hogy „elment egy lehetőség”, „elment a hajó”, „azon már túl vagyunk”, „annak már nincs jelentősége” etc. Sok eseménnyel kapcsolatban ez csak egy egyszerű ténymegállapítás, másokkal kapcsolatban sajnálatos vagy egyenesen tragikus ennek valósága. Az egyházi félévben (Advent–Szentháromság vasárnapja) kardinálisan szakrális tartalommal bíró szép ünnepeink közül csak a legfontosabbakat említem: Karácsony – „Az ige testté lett”, Vízkereszt – „Te vagy az én szeretett Fiam”, Virágvasárnap – „Íme, királyod jön hozzád…”, Nagypéntek – „Elvégeztetett!”, Húsvét – „Nincsen itt, mert feltámadt…”, Mennybemenetel – „Nékem adatott minden hatalom”, Pünkösd – „…kitöltök lelkemből minden halandóra…”.

Legyünk abban a jóhiszemben, hogy azok, akik szakrális ünnepeinket szakrális módon élték át, azok most nem post festam vannak, hanem in festa. Benne van a hitükben, reményükben és szeretetükben, tehát az egész életükben, hogy milyen felfoghatatlanul nagy dolgokat művelt/művel velünk Isten. Éppen ezért az ünnep maradandó és a naptári nap elmúltával szívükben él, szívüket élteti tovább. In festa telnek napjaik.

A csak kulturálisan keresztyén világban is szinte mindenki megemlékezett a maga szekuláris/világi módján a fenti ünnepek többségéről. Némelyiket morális értelemben, a másikat meteorológiai/szezonális értelemben, a harmadikat például folklorisztikus értelemben tette. Az ilyen ünnepek valóban elmúlnak.

Persze gondolatfoszlányokban bennünk élhetnek, de igazi hatásuk a hétköznapjainkban nincsenek. Úgy gondolom, hogy számukra a post festam állapot szó szerint megvalósul és ténylegesen sine festam élnek addig a következő jeles napig, amelynek vagy különös figyelmet szentelnek, vagy nem. Természetesen az abszolút szuverén Isten bárkit, bármikor megszólíthat akarata ellenére is. Ez a hívő embernek a legnagyobb reménysége és vigasza embertársait és a teremtett világot illetően.

Ebben az esztendőben talán elfogadható, ha a demokrácia ünnepének, a Választásnak is hangot adunk. Megtörtént, sokan éltek vele, akik élhettek vele. Azért is adok hangot ennek, mert hiszem, hogy Isten ajándéka az embernek az a szabadság, amellyel az életünk nagyobb részében választási helyzetben vagyunk és ez a választás az emberi méltóságunknak az egyik velejárója.

Amikor döntési helyzetben vagyunk egyben mindig választunk is.

Az isteni megajándékozottság idevonatkozó kijelentése pedig így hangzik: „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30,19) Az igéből kiderül, hogy ezt az ünnepet illetően nem lehetünk post festam, sőt sine festa sem, csak in festa. Jóslat helyett reményemet és bizodalmamat osztom meg, hogy nemzetünkben, önmagunkban és utódainkban Isten irgalma és kegyelme szerint élhetünk.

Bóna Zoltán

Tartalomjegyzék - 2026/2

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN: Post festam et in vel sine festa! . . . . . .66

SZÓLJ, URAM!
BALOG ZOLTÁN: „... mint gyökér a szikkadt földből ...” . . . . .  67

TANÍTS MINKET, URUNK!

TÓTH GERGELY, DURÁCZKY BÁLINT, PÉLI GÁBOR, GYORGYOVICH MIKLÓS, VETÉSI SZABOLCS,
NAGY KRISZTIÁN ALEX HALLGATÓ, SOMOGYI ÁRON HALLGATÓ: Prédikációk szövegelemzése
nagy nyelvi modellek felhasználásával Kísérleti eszköz az egyház társadalmi alkalmazkodásának
mélyebb megértésére . . . . . .68

FISCHL VILMOS: Az igazságos háború elmélete a 21. századiközel-keleti konfliktusok tükrében . . . . . 78

MÉSZÁROS MÁRTA: Istenítélet, mint a vallási alapú fegyveres agresszió védőpajzsa . . . . . 83

TÓTH KRISZTIÁN: Pedagógus óriások – Luther, Kálvin, Comenius – nevelési elvei és hatása . . . . . 93

KÓCZÁN ANDRÁS IMRE – SZEBLÁK MÁTÉ: Az Egység Útja (1943–1944): egy ferences kezdeményezés . . . . .106

KITEKINTÉS

NAGY MIHÁLY: Bay Zoltán a magyar űrkutatás úttörője . . . . .  109

FODORNÉ NAGY SAROLTA: Az ifjúság mint eszkatológiai tényező és annak gyakorlati következményei . . . . . . 117

ÖKUMENIKUS SZEMLE

KRÁNITZ MIHÁLY: Reformáció katolikus szemmel . . . . . 124

KÖNYVSZEMLE

LACZAY ANDRÁS: Szerkesztette: Berecz Ágnes: „Minden prédikátor nevét alatta írja”
A református egyházszerveződés kezdetei Dunamelléken . . . . .   127

Absztraktok 2026/02

Tóth Gergely, Duráczky Bálint, Péli Gábor, Gyorgyovich Miklós, Vetési Szabolcs, Nagy Krisztián Alex hallgató, Somogyi Áron hallgató

Prédikációk szövegelemzése nagy nyelvi modellek felhasználásával
Kísérleti eszköz az egyház társadalmi alkalmazkodásának mélyebb megértésére

Az elmúlt évtizedekben a magyar társadalomban rendkívül felgyorsultak azok a demográfiai, gazdasági, oktatási és technológiai változások, amelyek korábban hosszú idő alatt zajlottak le. Ezek a folyamatok erős individualizációt és a hagyományos közösségi struktúrák gyengülését eredményezték, miközben az egyházak működéséről tovább él a viszonylagos változatlanság képe. A társadalmi változások egyházi hatásának érzékelését nehezíti, hogy kevés olyan indikátor áll rendelkezésre, amely a rövid távú folyamatokat megbízhatóan követné. A digitális infrastruktúra gyors fejlődése és a COVID–19 járvány azonban új lehetőségeket teremtett: az istentiszteletek tömegesen váltak online elérhetővé, így első ízben jött létre egy olyan nagyméretű igehirdetés-korpusz, amely empirikus vizsgálatra is alkalmas. A mesterséges intelligencián alapuló beszédfelismerő és szövegfeldolgozó eszközök segítségével ezek a prédikációk automatizáltan elemezhetők, feltárva az igehirdetések nyelvi, tematikus és retorikai mintázatait. Mivel a prédikáció az egyházi élet egyik központi eleme, ezért nyelvezete és tematizációja érzékenyen tükrözi az egyház társadalmi környezetre adott – akár nem szándékolt – reakcióit. A tanulmány bemutatja az új digitális forrásokra épülő módszertani keretet, valamint első, református prédikációkon végzett elemzések kísérleti eredményeit, amelyek jelzik, hogy az igehirdetéskorpusz elemzése újszerű nagy nyelvi segítségével ígéretes irány a társadalmi változások egyházi lenyomatainak feltárására.

Over the past few decades, Hungarian society has experienced a sharp acceleration in demographic, economic, educational, and technological changes that previously unfolded over much longer periods. These processes have led to increased individualization and the weakening of traditional communal structures, while the public perception of the functioning of Hungarian churches has remained largely the same. Assessing the impact of these societal changes on churches is complicated by the scarcity of indicators capable of reliably tracking short-term trends spanning only a few years. However, the rapid development of digital infrastructure,in combination with the catalytic effect of the COVID-19 pandemic, has created new opportunities: worship services have become widely available online. This has resulted in the first large-scale corpus of sermons suitable for empirical investigation. With the help of artificial intelligence-based speech recognition and natural language processing tools, these sermons can be analyzed with automated support, enabling the exploration of underlying linguistic, thematic, and rhetorical patterns. As the sermon is a central element of ecclesial life, its language and themes sensitively reflect the—often unintended—responses of churches to the shifts in their social environment. This study first presents a methodological framework built on these novel digital sources, followed by the experimental results of our initial analyses conducted on Reformed sermons. These findings suggest that analyzing sermon corpora through these linguistic methods is a promising approach touncovering the imprints of societal changes on ecclesial life.

Fischl Vilmos
Az igazságos háború elmélete a 21. századi közel-keleti konfliktusok tükrében

A tanulmány az igazságos háború klasszikus keresztény elméletének alkalmazhatóságát vizsgálja a 21. századi közel-keleti konfliktusok tükrében. Kiindulópontja Augustinus és Aquinói Tamás tanítása, amely a legitim hatalom, az igazságos ok és a helyes szándék kritériumaira épül. A tanulmány bemutatja, hogy a modern hadviselés – különösen az aszimmetrikus konfliktusok, a terrorizmus és a technológiai fejlődés – miként kérdőjelezi meg e klasszikus elvek közvetlen alkalmazhatóságát. A közel-keleti konfliktusok elemzése rámutat arra, hogy a vallási legitimáció, az identitáspolitika és a nem állami szereplők megjelenése új etikai dilemmákat vet fel. A tanulmány kritikai értékelése szerint az igazságos háború elmélete továbbra is nélkülözhetetlen normatív keret, azonban kiegészítésre szorul. Ennek irányát az „igazságos béke” teológiája jelöli ki, amely a hangsúlyt a konfliktusok megelőzésére, a megbékélésre és a társadalmi igazságosságra helyezi. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a keresztény etikai gondolkodás jövője az igazságos háború hagyományának megőrzése mellett egy békeorientált, interdiszciplináris megközelítés felé mutat.

This study examines the applicability of the classical Christian theory of just war in the context of 21st-century conflicts in the Middle East. It is grounded in the teachings of Aurelius Augustinus and Thomas Aquinas, which are based on the criteria of legitimate authority, just cause, and right intention. The paper demonstrates how modern warfare – particularly asymmetric conflicts, terrorism, and technological developments – challenges the direct application of these classical principles. The analysis of Middle Eastern conflicts highlights how religious legitimation, identity politics, and the emergence of non-state actors create new ethical dilemmas. The study argues that while just war theory remains an indispensable normative framework, it requires reinterpretation and supplementation. This development is reflected in the concept of “just peace,” which shifts the focus toward conflict prevention, reconciliation, and social justice. The study concludes that the future of Christian ethical reflection lies in preserving the just war tradition while integrating it into a broader, peace-oriented and interdisciplinary framework.

Mészáros Márta
Istenítélet, mint a vallási alapú fegyveres agresszió védőpajzsa

„Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből,
az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen,
kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.” (Róm 1,18)

A tanulmány rövid betekintést kíván nyújtani az istenítélet történeti hátterébe és párhuzamba kívánja állítani a mai vallási alapú fegyveres konfliktusok mögötti ideológiai háttérrel. A párhuzamok összegzése mellett a cikk választ kíván adni röviden, hogy milyen pszichológiai működései elveket használnak ki a terrorszervezetek a propaganda tevékenységeik során. Az istenítélet ideológia hátterének gyakorlati igazolására három nagy világvalláshoz tartozó terrorszervezetek közül 1–1 került kiválasztásra, melynek tevékenységében markánsan utolérhető az ideológia. A tanulmány zárásképpen választ kíván kapni, milyen módon lehet fellépni a radikalizáció terjedése ellen és hányféle képpen jeleníthető meg Isten akarta, mint a vallási alapú fegyveres agresszió védőpajzsa.

The study aims to provide a concise insight into the historical background of divine judgement and to draw parallels with the ideological foundations underlying today’s religion‑based armed conflicts. Beyond summarising these correlations, it seeks to outline the psychological mechanisms exploited by terrorist organisations in their propaganda activities. To demonstrate the practical application of the ideology, one representative organisation from each of the three great world religions has been selected, whose actions clearly reflect this doctrinal pattern. In conclusion, the article explores possible approaches to countering the spread of radicalisation and examines the various ways in which the notion of “God’s will” may appear as a moral shield for religion‑driven violence.

Tóth Krisztián
Pedagógus óriások – Luther, Kálvin, Comenius – nevelési elvei és hatása

A tanulmány három neves gondolkodó, Luther Márton, Kálvin János és Johannes Amos Comenius gyermekképét, valamint ezekből fakadó nevelési és pedagógiai elveit vizsgálja teológiai, egyháztörténeti és neveléstörténeti összefüggéseikben. A szerző arra keresi a választ, miként formálta a reformáció Szentírásközpontú teológiája a gyermekről alkotott antropológiai szemléletet, a szülői és pedagógusi felelősség értelmezését, valamint az oktatás és hitre nevelés intézményes kereteit. Az írás összehasonlító megközelítésben tárja fel a három híres személy nevelési koncepcióinak hasonlóságait és különbségeit, különös tekintettel az augustinusi bűnfelfogás, a protestáns hivatásetika és a humanista pedagógiai hagyomány hatásaira. Az írás
kitér a reformátori pedagógia gyakorlati megnyilvánulásaira is, így a kátéhasználatra, a gyermekbiblia kiadására, az iskoláztatás kérdésére, valamint a tanítva tanulás és a szolgáló vezetés elvére. Külön figyelmet kap Comenius pánszófiája és körkörös tanítási modellje, mint a reformátori örökséget tovább gondoló pedagógiai rendszer. A dolgozat végül rövid kitekintést ad arra, miként hat mindez a protestáns felekezeti hagyományok nevelési gyakorlatára, és milyen tanulságokkal szolgálhat a reformátori pedagógiai örökség a kortárs – nem csak baptista – keresztyén nevelés és oktatás számára.

The study examines the views of three renowned thinkers, Martin Luther, John Calvin, and Johannes Amos Comenius, on children, as well as the educational and pedagogical principles derived from these views in a theological, ecclesiastical, and educational context. The author seeks to answer how the Reformation’s Scripture-centered theology shaped the anthropological approach to children, the interpretation of parental and pedagogical responsibility, and the institutional framework of education and faith formation. The study takes a comparative approach to examine the similarities and differences between the educational concepts of three famous figures, with particular emphasis on the influence of the Augustinian concept of sin, Protestant vocational ethics, and the humanist pedagogical tradition. The study also discusses the practical manifestations of Reformed pedagogy, such as the use of catechisms, the publication of children’s Bibles, the issue of schooling, and the principles of teaching and learning and servant leadership. It pays particularattention to Comenius’s pansophia and circular teaching model as a pedagogical system that further developed the Reformed heritage. Finally, the study briefly reviews how all this influences the educational practices of Protestant denominational traditions and what lessons the Reformed pedagogical heritage offers for contemporary Christian education and teaching, not only for Baptists.

Kóczán András Imre – Szeblák Máté
Az Egység Útja (1943–1944): egy ferences kezdeményezés

A II. világháború idején a vallási közélet szereplői nem foglalkozhattak azzal, hogy az egyházak közötti közeledést előmozdítsák. Kapisztrán Szent János Ferences Rendtartomány támogatásával Kőnig Kelemen ferences szerzetes mégis folyóiratot szerkesztett, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére havonta megjelenő folyóirattal előmozdítsa a katolikus és protestáns hívők közötti közeledést. A jelen tanulmány Az Egység Útja (1943–1944) indulását és programját mutatja be: a berlini évek tapasztalatait, az egységkeresés indokait (kommunizmus keresztényellenessége, a keleti egyház és a protestantizmus válsága, a „pogányság” előretörése), valamint a lap célját, amely nem az egyéni áttérések ösztönzése, hanem a közeledés akadályainak elhárítása, az ima és a hitvédelem megerősítése, továbbá a felekezeti előítéletek mérséklése volt.

During World War II, actors in Hungary’s religious public sphere could hardly devote attention topromoting interconfessional rapprochement. Yet with the support of the Kapisztrán St John Franciscan Province, the Franciscan friar Kelemen Kőnig edited a periodical in order to foster, despite adverse circumstances, a monthly forum for bringing Catholic and Protestant believers closer together. This short short study presents the launch and programme of Az Egység Útja (1943–1944): the formative experiences of Kőnig’s Berlin years, the reasons he gave for seeking unity (Communist anti-Christianity, the crisis of the Eastern Church and Protestantism, and the advance of “paganism”), and the journal’s aims—not to encourage individual conversions, but to remove obstacles to rapprochement, strengthen prayer and
apologetics, and reduce confessional prejudices.

A főszerkesztő jegyzete 2026/01

Bóna Zoltán:
„Állíts magadnak jelzőoszlopokat…”

– jeremiási buzdítást Cicero ténymegállapítással fejezi ki: Historia est magistra vitae. S mindkettőt radikalizálja George Santayana 19–20. századi spanyol filozófus ezekkel a szavakkal: „Aki nem ismeri a történelmet, arra van ítélve, hogy megismételje.” Ez utóbbi kemény beszéd úgy gondolom sokunk mindennapos diskurzusában megjelenik.

E bevezető csak arra utal, hogy milyen fontos jelző és tanító szerepük van a történelmi eseményeknek és üzeneteknek. Ennek a megfontolásnak alapján foglalkoztunk sokan a keresztyén dogmatörténetet, sőt egyházat meghatározó, 1700 éves Niceai Zsinattal és hasonló meggyőződéssel fordulunk – szintén sokan – a 450 éves évfordulóját ünneplő Hercegszöllősi Zsinathoz, illetve annak tanításaihoz. E lapszám mindkettőnek helyt ad. Az előbbit két előadás reprezentálja, az utóbbit pedig az évfordulós ünnepségsorozatot megnyitó pécsi rendezvény köszöntői, illetve a meditációként szolgáló kánon-idézetek.

Tesszük ezt azzal a meggyőződéssel, hogy ez a Zsinat, illetve ezek a Kánonok ugyanúgy szolgálták a magyar megmaradást a Mohács utáni évszázadokban, mint az akkortájt alakuló református kollégiumok és természetesen a Második Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté elfogadása kapcsán intézményesen is megalakuló Református Egyház. Ezek mind jelzőoszlopok, tanítómesterek és higgadt bölcsességre hívó üzenetek

Ezért méltó, helyénvaló és örömteljes, hogy a január végi megnyitó után ez év április 30-án „Rézbe metszem, hogy örök emlékezete legyen” címmel díjátadó ünnepségre kerül sor Budapesten a Bibliamúzeumban; június 8-án kerül sor a „Minden prédikátor nevét alatta írja” című kötet bemutatására az egyházkerületi közgyűlés keretében, tovább még aznap „Mint gyökér a szikkadt földből” egyháztörténeti kiállítás nyílik a Bibliamúzeumban; augusztus 16-án ünnepi istentiszteletre és megemlékezésre kerül sor a horvátországi Hercegszöllősön a templomban; október 1-én „Régi törvényből harcolni tanulni” címmel Mohácson lesz tanulmányi nap a Nemzeti Emlékhelyen; október 3-án pedig Kecskeméten a főtéren gyülekezeti nap várja az ünneplőket. Mindezeken túlmenően a Dunamelléki Református Egyházkerület nyolc egyházmegyéje ünnepi közgyűléseken emlékezik meg az év során a jeles évfordulóról

A Hercegszöllősi Zsinat 450. évfordulóján a Dunamelléki Egyházkerület ünnepi nyilatkozatot fogalmazott meg, amelyben a következő gondolat is olvasható: „A Hercegszöllősi Zsinat nemcsak összegzése és rögzítése az előző évtizedek, sőt évszázadok egyházreformáló igyekezetének, hanem egyúttal jelképes és máig valóságos erőforrása is az egyház megmaradásának a nehéz időkben, illetve – e számban – kivirágzásának a jó időkben.”