Szíria ma
Major Balázs előadása

A Vallásközi Dialógus Bizottság idei nyílt ülésén, október 14-én Major Balázs régész, történész, arabista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara Régészettudományi Intézetének igazgatója, a Szíriai Magyar Régészeti Misszió alapító vezetője tartott előadást Szíria mai helyzetéről. Míg a több mint 150 külföldi régészeti misszió a háború kezdetén elhagyta Szíriát, a Szíriai-Magyar Régészeti Misszió 2011 után is folytatta Margat, a legnagyobb kiterjedésű szíriai keresztes lovagvár feltárását. 2016-tól pedig a Szíriai Régészeti Főigazgatóság kérésére megkezdték a munkákat az UNESCO-világörökségi keresztes vár Crac des Chevaliers-ben is.

Szíria az úgynevezett Termékeny Félhold közepén fekszik, történelmi területe sokkal nagyobb a mainál. Az „arab tavasz” itt csak igen lassan indult be. A számos felekezetre oszló szíriai nép igen békés és befogadó, szélsőséges csoportok jelenléte nem volt jellemző 2010 előtt. A háború előtt a többségi szíriai szunnita muszlimok főmuftija többször is kifejtette, hogy ő 23 millió szíriai vezetőjének érzi magát, és mindenki előbb volt keresztény, majd utána lett muszlim, valamint, hogy nincs szent háború, mert csak a béke lehet szent. Amikor egy magyar küldöttséget meghívott az aleppói mecsetbe pénteki imára, a saját prédikációját követően Pápai Lajos győri püspököt, a küldöttség tagját is felkérte prédikálni.

A szíriai lakosság 70-75 százaléka szunnita, de az ország legfelső vezetése túlnyomórészt az alavita kisebbség adta, és a többi vallási kisebbség is felülreprezentált volt. Köztük a keresztények is, akik magasabb képzettségi szintjüknek megfelelően általában más közel-keleti országokban is számarányukhoz képest nagyobb befolyással bírnak. Ezért a 2011 elején Szíriába begyűrűző kezdeti tüntetéseknek gyorsan felekezetközi színezete lett. A szíriai társadalom jórészt nem vett részt a konfliktusban, amely Szíria stratégiai helyzete miatt a kezdetektől a nagyhatalmak és a környező középhatalmak proxy-háborújává is vált. A kormánnyal szembenálló több száz fegyveres csoportosulás túlnyomó többsége fundamentalista alapokon állt, akiket külső hatalmak támogattak. Így 2014-re, mire az Iszlám Állam is kiterjesztette befolyását az ország egy jelentős részére, már tízezrével voltak jelen a külföldi dzsihadista harcosok. A folyamatot így természetesen nehéz a modern nyugati típusú demokratikus berendezkedésért vívott küzdelemnek felfogni, és ebből a szempontból érdemes azt a tudományos véleményt is figyelembe venni, amely szerint a demokráciaexport ezeken a keleti és tradicionális típusú társadalmakban igencsak kétséges. Ehhez ugyanis szükség lenne egy erős, mentalitásában civil rétegre. Ez összességében hiányzik, ugyanis nem volt alkalma kifejlődni a történelem folyamán. Paradox módon ennek oka a közel-keleti városi civilizáció fejlettsége volt. Az első mezopotámiai városállamok megjelenése óta a Közel-Kelet a városi civilizációk hona volt, ami azt jelenti, hogy a mindenkori elit és a katonai vezetés is a városokban élt, ami lehetetlenné tette, azt, hogy itt önszerveződő közösségek jöjjenek létre. Gazdag kereskedőréteg és egyfajta középosztály mindig is volt, de ezek nem tudták önmagukat megszervezni. Európa nyugati felén a népvándorlással tört meg egy időre a városi civilizáció dominanciája, és a koraközépkorban volt néhány olyan, a biztonság szempontjából igen bizonytalan évszázad, amikor az elit kénytelen volt az erőforrások közelébe, azaz a vidékre költözni, létrehozva a feudális berendezkedés gyökereit. A 11. században újra éledező városok egy jelentős részében így a helyi nagykereskedő „polgári” réteg szabadon meg tudta szervezni a saját kommunáit, majd gazdasági erejénél fogva a középkor derekától kezdve már a legfőbb törvényhozási szervekben is hallathatta hangját. Az abszolút monarchiát építő nyugati uralkodók egyre inkább rájuk támaszkodtak a nemességgel szemben, míg végül a felvilágosodás korában az „öntudatra ébredő” polgárság gazdasági és társadalmi súlyánál fogva megdöntötte a régi rendet, és az új kor tág teret nyitott a szabad társadalmi és technikai fejlődésnek. Európa ekkor körözte le végérvényesen a középkorban még tudományos- technológiai szempontból sokkal előbbre tartó Közel-Keletet, ahol ezek a folyamatok soha nem mentek végbe. Egy muszlim vallású országban a „népfelség” elve nehezen értelmezhető, az uralkodót csak akkor lehet és kell elzavarni, ha nyíltan szembefordul az iszlám szabályrendszerével, amire persze az itteni elitek gondosan vigyáznak. A szíriai társadalom többsége nem volt mobilizálható a kormány elleni harcra. A 2016-ban kezdődő közvetlen orosz katonai beavatkozásnak és az iráni támogatásnak köszönhetően a kormánycsapatok 2018-ra stabilizálni tudták helyzetüket, és visszaszerezték a főbb városok feletti ellenőrzést. A nyugati embargóknak köszönhetően azonban 2024-re az ország végletesen elszegényedett, és a 2024 őszi izraeli-libanoni háború miatt elfogyott iráni és hizbullahos támogatás híján az Aszad-kormányzat összeomlása törvényszerű volt.

A hatalmat 2024 december elején egy villámoffenzívát követően az Ahmad al-Sharaa vezette Hay’at Tahrir al-Sham nevű, alapvetően Törökország által támogatott fegyveres csoport szerezte meg. Basshar al-Aszad és családja Oroszországba menekült, és azóta sincs sok hír róluk. Az új elnök eredetileg az al-Kaida kötelékében harcolt az amerikai csapatok ellen Irakban, majd ott több évet amerikai börtönben töltött. Kiszabadulását követően visszatért Szíriába, saját fegyveres mozgalmat szervezett, szakított az al-Kaidával és Idlib területén építette ki hatalmi bázisát. Az elsődleges nehézség az, hogy teljesen más egy bizonyos területet ellenőrizni és egy teljes országot kormányozni. Al-Sharaa hadserege a korábbi többszázezer fős szíriai hadsereghez képest legfeljebb 40.000 fő körüli lehet, akiknek jelentős része mellesleg külföldi dzsihádharcos. Utóbbiak közül a hírek szerint máris többen átálltak az Iszlám Államhoz, látva korábbi vezetőjük konszolidációs lépéseit. Az iszlamista gyökerű haderő ráadásul nehezen kontrollálható, ha a Szíriában nagy számban élő és általuk kvázi eretneknek tartott alavita vagy drúz felekezettel való kapcsolatokról van szó. Az előbbiek közül került ki az előző kormányzat vezérkara, így az ő hagyományos hátországuknak számító tengerparti zónában gyakoriak a hírek gyilkosságokról, emberrablásról. A Dél-Szíriában egy és nagyjából zárt tömbben élő drúzok milíciái a mai napig megakadályozták, hogy tartományuk felett az új hadsereg vagy rendőrség átvegye az irányítást. A drúzok nagy számban élnek Izrael északi részén is, ahol teljesen integrálódtak az izraeli társadalomba és a hadseregbe, ezért Izrael védnökséget hirdetett a szíriai drúzok felett is. Ez az utóbbi időben konkrét katonai csapásokat is jelentett az új szíriai kormány hadserege ellen, illetve Izrael a Damaszkusztól délre található területeket demilitarizált zónává nyilvánította, ahol a jelenlegi, általa dzsihadistának tartott szíriai kormány katonáinak tilos betenniük a lábukat. Emellett az Aszad-kormány hadseregének összeomlását kihasználva az izraeli csapatok bevonultak egyes határmenti területekre, elsősorban a Hermon-hegység körzetében. A Szíria olajkitermelés és mezőgazdasági szempontból legfontosabb területének számító Eufráteszen túli provinciák eleve nincsenek az új kormány ellenőrzése alatt, mert azt a kezdetektől az amerikaiak által támogatott Szabad Szír Hadsereg ellenőrzi, amely elsősorban a helyi kurd harcosokból áll. A szinte folyamatos tárgyalások és Törökország határozott fenyegetései ellenére egyelőre úgy tűnik, hogy a kurdok nem kívánnak lemondani autonómiájukról és betagozódni az új szír hadseregbe. Az ország középső, sivatagos területein továbbra is ott van az Iszlám Állam, valamint az amerikai, az orosz, az izraeli és a török katonai jelenlét is megmaradt az ország egyes területein.

Ami további aggodalomra ad okot, az a tragikus gazdasági helyzet. A több mint egy évtizedig folyó harcokban az ország gazdasági, oktatási, egészségügyi infrastrukturájának jelentős része megsemmisült, egész települések, városrészek pusztultak el, és az ottlakók milliói váltak földönfutókká. A korábbi kormányzatra hivatkozva bevezetett nyugati embargók teljesen tönkretették a szíriai gazdaságot, a korábban államadóssággal nem rendelkező és teljesen önellátónak számító Szíria lakóinak mára több mint 90 százaléka a létminimum alatt él az ENSZ kimutatásai szerint. Az embargók feloldása igen lassan halad, és még hosszú ideig eltart, amíg a hitelezők érezhető életszínvonal-emelkedést érnek el. Mindez egy felekezetileg megosztott, több mint egy évtizedes háborúban szocializálódott társadalomban, ahol fegyverek milliói vannak közkézen, és az államhatalom jelenléte minimális, igen veszélyes elegyet képez. Maga az állami adminisztráció újraépítése is komoly kihívás lesz, ami évekig eltart majd, hiszen a korábbi rendszer hivatalnokrétegének eltávolítását követően óriási káderhiány lépett fel. A hatalomátvételt követő két hétben például a szíriaiak nem tudtak a szomszédos országokba menni, mert a szír oldalon a határátkelők üresen álltak így nem volt, aki kilépővízumot állított volna ki. Még februárban sem nagyon lehetett rendőrt látni a főváros útjain, ami szabad teret engedett az egyébként is sajátosan megengedő stílusban folytatott helyi közlekedésnek. Míg az országban liberalizálták a valutahasználatot, szíriai papírpénzből még ma sincsen elegendő, mert a háború előtt Ausztriában, majd az embargók bevezetését követően Oroszországban nyomott szír bankjegyek kiadása a hatalomátvételt követően megállt, és a hírek szerint csak 2026 januárjától indul újra. A nyugati világ még nem nagyon mozdult meg az újjáépítés megtámogatására, az országban egyelőre elsősorban a török, szaúdi és katari tőke igyekszik megjelenni. A háború előtt a lakosság közel 10 százalékát (több mint 2 millió főt) számláló keresztény kisebbséget ugyanúgy megviselte a több mint egy évtizedig tartó háború és a jelenleg is jellemző bizonytalanság, elszórt atrocitásokról is vannak jelentések. A Szíriában maradt, ma már csak pár százezerre becsült lélekszámú keresztényről összességében elmondható, hogy kormányzati szinten igyekeznek vigyázni rájuk. A többféle felekezetre oszló helyi keresztényeknek Magyarország az Üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkárságon és a Hungary Helps ügynökségen keresztül nagyon jelentős támogatásokat nyújt. Emellett hazánk évi 250 teljes ösztöndíjat ad szíriai hallgatóknak magyarországi felsőoktatási intézményekben folytatott tanulmányokra. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetében eddig több tucat ilyen hallgató végzett vagy tanul MA és doktori képzésben.

*

Sajnos, az előadásból, a magával ragadó személyes beszámolóból az derült ki, hogy a helyzet valójában még annál is sokkal rosszabb mint ami a napi hírekből átjön. De ne álljunk meg itt, hanem imáinkban és lehetőségeinkhez mérten másban is igyekezzünk támogatást nyújtani, elsősorban keresztény testvéreinknek.