Tartalomjegyzék 2018/3

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
Kerek évfordulókból és megemlékezésekből . . . 130

SZÓLJ, URAM!
PAPP JÁNOS:
De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! .. 131

TANÍTS MINKET, URUNK!
KOCSIS PÉTER:
Lehetséges-e a teológiai béke
az iszlám és a kereszténység között? . . . . . . . 132

FEKETE CSABA:
A Második Helvét Hitvallás új fordítása . . . . . . 138

NJERI ANNE WAGANA:
A krisztológia helyzete Afrikában:
Krisztus a tökéletes vezető és az ideális férj
Fordította: Ambrózy Gábor . . . . . . . . . . . . . . 148

MÁRKUS TAMÁS:
A Szentlélek ajándékának elnyerésre a hit,
a vízkeresztség és a kézrátétel kontextusában 152

HELLA FERENC:
Papmarasztás a Dési Egyházmegyében . . . . . . . 158

KITEKINTÉS
Konferencia-előadások

GUDOR KUND BOTOND:
A Tordai Egyezmény háttere . . . . . . . . . . . . . . . 163

MÉSZÁROS KÁLMÁN:
A Tordai Vallásbéke
és az anabaptisták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169

SZEBIK IMRE:
Az ökumené kezdete
Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177

BÓNA ZOLTÁN:
Ami megelőzi, kíséri és inspirálhatja
az egyházi ökumenét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179

KHALED A. LÁSZLÓ:
Az egységtörekvés globális megjelenése . . . . . . 180

KRÁNITZ MIHÁLY:
Az egységkeresés intézményes kialakulása
és fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184
BLÁZY ÁRPÁD:
A feledésbe merült 94 tantétel . . . . . . . . . . . . . . 186

KÖNYVSZEMLE
ÖTVÖS LÁSZLÓ:
Puskás Julianna és Kovács Ábrahám:
Amerikai magyar református lelkészek életútja
adattári rendszerben 1891–2000 . . . . . . . . . . . 188

KÁDÁR ZSOLT:
Pünkösdiek Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . 189

HELLA FERENC:
Új Utak az Egyházban
Konferenciakötet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191

A főszerkesztő jegyzete - 2018/3

Kerek évfordulókból és megemlékezésekből

ebben az esztendőben a megszokottnál is több van megítélésem szerint. Csak példaként említek néhányat: a Tordai országgyűlés, az 1848-as Forradalom és Szabadságharc, a Nagyháború vége, gróf Tisza István mártírhalála, a Szárszói konferencia, a Kommunista hatalomátvétel, Wass Albert születése és halála, a MEÖT megalakulása, az EVT megalakulása, s nem utolsósorban említem a Theologiai Szemle 1958-as újraindulását.

A visszaemlékezés nem egyszerűen szükségszerű intellektuális vagy emocionális automatizmus, hanem bibliai parancs. Sokféle helyzetben rendeli Isten népének az emlékezést és az emlékeztetést. Ebből bizonyosan tudhatjuk, hogy az emlékezés nem öncélú. Nem narcisztikus tűnődés, vagy nosztalgikus elvágyódás, nem is eszkapista túlélés, hanem számbavétele az isteni jelenlétnek a múltban általában és a magunk vagy mások múltjában konkrétan.

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” (5Móz 8,2–3)

E parancs alapján három dolgot mindenféleképpen észre kell vennünk az életünkben és a történelemben. Mert, ha a történelem az élet tanítómestere, akkor a saját élettörténetünk egy-egy szakasza a saját magántanárunk/magánhitoktatónk aki/ami arra tanít(hatna) meg bennünket, aminek tudatában bölcsebben élnénk életünk újabb szakaszaiban. Az emlékezés tehát előremutat, hogy a múlt istentapasztalata az ígéret földje felé vigyen. Töredékesen az időben, és a kegyelem feltétlenségével az örökkévalóságban.

A hívő visszaemlékezés három tanulsága a következő: a) az Úr vezet, sőt hordoz, ha hagyjuk; b) a próbatételekben vizsgázunk engedelmességből, hitből; c) az Úr egyaránt táplál holnapra tartó kenyérrel, és örökkévalóságra mentő mannával. Ezt a három dolgot kell keresnünk minden visszatekintésben, mert ennek alapján lesz tovább a beteljesedésig, egyébként csak tovább lesz az elmúlásig.

Az évfordulók sorában sokunk számára jeles esztendő az 1988 is. Akkor egy nagy változás bontakozott ki megállíthatatlanul. Tekintettel a kommunista hatalomátvételtől eltelt időre, akkor sokan gondoltak allegorikusan arra, hogy most járt le nemzetünk 40 éves pusztai vándorlása. Ez ellen akkor tiltakozott bennem valami, és arra gondoltam 32 évesen, hogy most kezdődik – bár talán rövidebb lesz – hiszen most indulunk a szabadság, a jogállamiság, a demokrácia és a jólét felé. Az első három kétségtelenül és viszonylag gyorsan megvalósult. A negyedik jelenbeli állapotáról objektíve és szubjektíve is megoszlanak a vélemények. Viszont a 21. századi olyan feladatok, mint a migráció, az ökológiai kihívások, a fenntartható fejlődés, a hagyományos biblikus értékek megkérdőjelezettsége etc. radikálisan komplikálhatják reményteljes vándorutunkat, egyéni, nemzeti és globális történelmünket. Ráadásul voltak, vannak és lehetnek gyarló kitérőink és aranyborjús kalandjaink.

Éppen ezért kell emlékeznünk és ezzel tudatosítanunk most is, hogy volt elegendő fürjünk a mához és mannánk a továbbhoz. Tehát számba kell vennünk az isteni jelenlétet az elmúlt 30 évben is, hogy tovább teljesedjék egyéni és nemzeti létünk, és hogy méltók és alkalmasak legyünk a töredékes, de valóságos ígéret földjére az időben és Krisztus kegyelméből az örökhazára is.

Bóna Zoltán

Absztraktok 2020/01

Repelik Gábor
Arám és Izráel Dávid uralkodásának idején

A Dávid király Hadadezerrel vívott harcairól szóló elbeszélések (2Sám 8,3–8; 10,6–19) megkerülhetetlen forrásai a korai (Kr. e. 9. század előtti) arám királyságok – mint Bét-Rehób, Cóbá vagy Damaszkusz – történetének, hiszen nem csak Izráelhez fűződő viszonyukról, hanem politikai berendezkedésükről és kapcsolatrendszerükről is képet kaphatunk. Jelen írás arra a kérdésre keresi a választ, hogy az említett ószövetségi szakaszok valóban Dávid korának politikai-területi viszonyait tükrözik-e, vagy pedig a deuteronomista szerkesztő – akarva, akaratlanul – későbbi korok eseményeit vetítette vissza Dávid uralkodásának idejére.

The deuteronomistic narratives of King David’s battles with the Hadadezer (2 Samuel 8,3–8; 10,6–19) is essencial for studying the history of the early Aramean kingdoms (before the 9th century BC), such as Beth-Rehob, Coba, or Damascus, since we can get a picture not only of their relationship with Israel but also of their political structure and connections. This study seeks to answer the question of whether these Old Testament passages truly reflect the political-territorial context of the period of David’s reign, or the deuteronomist editor – intentionally or unintentionally – projected later events back to the early tenth century BC.

Csanádi Viktor:
A babonás exorcizmus napjainkban

„Nem értem annak rettegését,
aki így kiáltozik: „Ördög! Ördög!”,
jóllehet azt is kiálthatná: „Isten! Isten!”,
s ezzel az egész poklot megfélemlíthetné.”1
Avilai Szent Teréz

A tanulmány célja, hogy megvilágítsa a napjainkban megnyilvánuló egyházi exorcizmus megjelenésiformáit és felekezetközi áttekintést adjon annak babonás felhangjairól. A témaválasztás indokoltságát az adja, hogy elkeserítően alacsony a kapcsolódó szakirodalom/populáris irodalom arányszám, amely egyértelműen a félreértések és – még teológusok közt is – a tévhitek melegágya. A téma egyike azon területeknek, amelyek nem csupán felekezetek között, de azokon belül is megosztják a teológusokat és a híveket egyaránt. A tanulmány feltárja, hogy az egyes felekezetek képviselői miként viszonyulnak az exorcizmus bibliai vonatkozásaihoz, valamint hogyan alkotnak saját hagyományokat, integrálva a népi hiedelmeket az egyházi tradíciókba.

The aim of the study is to provide a comprehensive overview of the appearances of exorcism in Christian denominations, and the superstitions often attached thereto. The topic is an important and underresearched one: popular literature prevails in the field, with very little scientific inquiry, which gives rise to many misunderstandings and heterodox beliefs even among theologians. Exorcism is a divisive topic, both inter- and intradenominationally among theologians and laypersons. The study describes how the representatives of several denominations relate to biblical descriptions of exorcism and how they have created their own traditions, incorporating folk beliefs into ecclesiastical practices.

Pál Eszter:
Fogyatékossággal élő személyek hitoktatása

Tanulmányom témáját a fogyatékosággal élő személyek oktatási lehetőségei, azon belül is a hitoktatásra való kitérés határozza meg. Körül határolás szempontjából fontos megemlíteni, hogy csupán kisebb részben az érzelmi és viselkedészavaros, nagyobb részben pedig az enyhén értelmi deficittel rendelkező és/vagy a tanulási korlátokat (zavar, nehézség, akadály) mutató gyermekek körét érinti e dolgozat. A kutatások és tapasztalatok is azt mutatják, hogy a tanulási zavarokkal pedagógusként, hitoktatóként találkozunk. Így célul tűztem ki a definíciók tisztázását, rendszerbe állítását, úgymint SNI, tanulási korlátok részképesség zavar, specifikus tanulási zavar, tanulásban akadályozottság, érzelmi és viselkedés zavar. Mindezek után a fejlesztendő területeket veszem végig, felmutatva, hogy egyes feladatok, játékokon keresztül, hogyan is lehetséges a hittanórán való korrekció.

The subject of my study is determined by the educational opportunities of persons with disabilities, within that define of the religious education. Important to mention this dissertation had a smaller part of the children with emotional and behavioral disabilities, and had a bigger part about the children with mild intellectual disabilities and / or with learning disabilities (disturbances, difficulties, barriers). The explorations and experiences are showing we are meet with the learning disabilities as an teacher or catechist. Based on these opinions I have my objective to clear and make the definations in system, like SNI, learning disabilities
partial disability, specific learning disability, learning disability, emotional and behavioral disability. After all I check the ares which can be improved, I go through the areas to be developed, and show some tasks across games how possible the correction across a religious lesson.

Kun Ágnes Anna:
Az Énekek éneke rövid zenetörténeti áttekintése

Mint teológus és operaénekes, elkezdtem gyűjteni az Énekek éneke szövegén alapuló zeneműveket. Az évek során több ezer művével ismerkedtem meg mintegy 1000 zeneszerzőnek. Az előfeltevésem az volt, hogy a kompozíciókat elemezve bemutatható, mely zeneszerző hogyan értette, illetve magyarázta az Énekek énekét. Szerettem volna az évszázadok során változó fő teológiai magyarázási módok nyomait felfedezni az azonos
korszakokban megjelenő zeneművekben. Ez könnyű volt a reneszánszban és a korai barokkban, de a klasszika és a romantika idején csupán pár zeneszerzőt érintett a téma. A 20. században aztán óriási lett az érdeklődés az Énekek éneke iránt. Ami a magyarázatokat illeti, szinte minden teológiai megközelítés megtalálható. Hogy elkerüljem az „eiszegézist”, kutatásaimban a kortárs zeneszerzőkre fókuszáltam. Felvettem velük a kapcsolatot, és személyesen beszéltem át velük, hogy miért az adott textust választották, hogyan értelmezik a szöveget, mit szerettek volna kifejezni, és miért az adott zenei formát választva tették azt meg.

Being a theologian and an opera singer, I began collecting musical compositions on texts of the Song of Songs. During the years I have found many 1000 pieces of almost 1000 composers. My preconception was that by analyzing the compositions I can show how the composers understood and interpreted the texts of the Song of Songs. I wanted to find the clues of the mainstream theological interpretations in the compositions of the same period. This was very easy in the Rennaisance and the early Baroque periods. In the Classical and the Romantic era there were but a few compositions on texts of the Song of Songs. In the 20th century there was an explosion of interest on the Song of Songs. Analyzing the interpretations, I could find the greatest variety. Almost every theological interpretation is present. In order to avoid eisegesis, I focused my research on contemporary compositions. I contacted the composers to ask them why they chose texts of the Song of Songs, which interpretations they had, what they wanted to express, and why they chose the particular musical form.

Absztraktok 2019/01

Kustár György
Jézus születésének ígérete és az isteni uralkodó képének alakulása a hellén-római nagypolitikába

Ebben a tanulmányban megpróbáljuk bemutatni a Kr. u. első századi császárkultusz elterjedt gyakorlatát, és láthatóvá tenni annak a lukácsi szöveggel kimutatható kapcsolódási pontjait. Lukács ugyanis azáltal, hogy a keresztyénséget „Krisztus-kultuszként” mutatja be, szándékosan szembehelyezkedni látszik az isteni tulajdonságokkal felruházott császárok-ról kialakult képpel. Bár igyekszünk árnyaltan fogalmazni, elkerülve a császárkultusszal kapcsolatos leegyszerűsítő elképzeléseket, abban a formájában, ahogy a kultuszt gyakorolták – legalábbis a keleti provinciák területén – az uralkodókat már életük folyamán megistenült mennyei lényeknek tartották, és akként is tisztelték. Bizonyos szerepek és szimbólumok standard részeivé váltak ennek az idealizált képnek (pl. „Megmentő”, „Úr”, „Jótevő”, „Isten fia”, stb.) Lukács, aki a Jézusról és ősegyházról szóló kétkötetes írását Theofilusznak és körének ajánlotta, azt akarta kimutatni Jézus „igazi” tanításait megismertetve, hogy a valódi „Magasztos”, „Isten fia”, „Megmentő” nem az uralkodó, hanem az a zsidó tanító, aki önmagáról azt állította, hogy az igazi pax és salus tőle származik, és az egész kozmoszra kiterjed. Azt is megkíséreljük igazolni, hogy ez a Jézusról alkotott lukácsi portré nem Lukács szerzői invenciója, hanem összhangban áll Jézus saját tanításával. Jézus ugyan-is nem morális tanítások alázatos képviselője, sem valamiféle apolitikus „mennyek Országa” vízió meghirdetője. Éppen ellenkezőleg: saját közegében – bár sokszor rejtjelezetten, mégis – határozott kritikát fogalmaz meg a Heródes dinasztiával szemben, mégpedig riválisként, magának követelve az általuk betölteni kívánt messiási szerepigényeket.

In this study we tried to sketch the widespread practice of emperor cult in the 1st century CE with broad strokes, and aimed to show the significance of its resemblances to the Lucan description of Jesus. By presenting Christianity as „Christ-Cult”, Luke intentionally seems to counter the transcendent image attributed to Roman rulers. Though we should be careful not to present an oversimplified picture of imperior cult, in its form as it was practiced – at least in the eastern provinces of the Roman Empire –, it made possible the honoring of the rulers as „deified gods” throughout their lifetime. Certain symbols and roles attached to this belief-system („Saviour”, „Lord”, „Benefactor”, „Son of God” etc.) has visible parallels to Luke’s description of Jesus. Luke, who dedicated his two volume account of Jesus and the church to Theophilus and his circle, was eager to show - in accordance with the teachings of Jesus - that the true „sebastos”, „son of god” and „saviour” is not the emperor but the Jewish teacher, who decidedly claimed to have a mission of „pax” and „salus” not only for his fellow men but for the whole cosmos. Further, as we tried to show, the image of Jesus presented by Luke is far from being his invention. As a critic of emperor worship he elaborated and expanded the critic voiced by Jesus himself. Our study showed that Jesus is not to be regarded as a meek proponent of moral teachings, or an apolitical announcer of the spiritual Kingdom of God. In opposition, he sounded a critical voice – albeit somewhat cryptical – against the Herodian king and tetharchs of his age, obviously as opponent and rival – as somebody who claims for himself their messianic demands.

Cselényi István Gábor
Az Anya-Lélek a szír ősegyházban

Köztudott,1 hogy a Lélek (a ruah) héber szövegekben nőnemű. Ez a jellemző vonás megmarad a legősibb (a zsidó és a szír) keresztények körében is. Szír nyelvben a lélek: ruah, és többnyire anya (mether). Kiváló példák erre a tényre: a Tamás Akták, az Ószír evangélium, Salamon ódái, a Didascalia és az Apostoli Konstitúció. A legelső ilyen mű az Ószír evangélium, amely a 2. századra megy vissza, és itt Jn 14,26 következőképp szerepel: …ám ő (nőnemű személynévmással), a Lélek, a Vigasztaló, akit Atyám küld nektek nevemben, megtanít benneteket mindenre, és emlékeztet titeket mindarra, amit mondtam nektek. További tanúk: Aphrahat, Ephrém, Makariosz. Mivel a hívők a Lélekből születtek újra (vö. Jn 3,5), a ’Lélek gyermekei’, aki nem más, mint ’Anyjuk’. Az efféle kifejezések jellemzőek Makarioszra. Ez kifejezetten utal a Szentlélek anyai szerepére. Úgy tűnik, ez érzékeny szempont Istenben (vö. pl. Iz 66,13), amellyel kifejezhetjük, hogyan van meg benne az anyához való hasonlóság.

It is well known that the Spirit (ruah) in th hebrew texts is feminine. This caracteristic remains in circle of the earlies Christen (the Jew and Syriac Christen). In the Syriac languige the Spirit is ruah, and frequently Mother (mether). Excellent samples of this fact: te Acts of Thomas, Gospels in Old Syriac, the Odes of Solomon, the Didascalia and the Apostolic Constitutions. The first such work is the Old Syriac Version of the Gospels, which reaches back to the second century and transmits Jn 14:26 as follows: … but that (Syr.: hi = she) Spirit, the Paraclete that my Father will send to you in my name, She (Syr. hi) shall teach you everything, She (hi) shall remind you of all what I say. Further testimonies: Aphrahat, Ephrem, Makarios. For the believers are born anew from the Spirit (e. g. Jn 3), they are ‘children of the Spirit’, who is their ‘Mother’. An expression such as ‘children of the Spirit’ is typical to Makarios. It explicitly refers to the motherly function of the Holy Spirit. There appears to be a tender aspect in God (see e. g. Is 66:13) which can only be expressed in the simile of the Mother.

Korányi András
Reformációk, felekezetek, politikai kultúrák Európában

A 16. századi reformáció nyomán a középkori keresztény civilizáció jelentős átalakuláson ment keresztül Európában, a nyugati kereszténység körében. Már a 15. században megfigyelhetők regionális identitásra utaló folyamatok, amelyeket a reformáció az egyházi és hitéleti megújulás új kereteiként ismert fel. A hitújítás nyomán végül kialakuló, párhuzamosan létező felekezetek azonban a politikai struktúrákat is megváltoztatták, hiszen azok nem szolgáltattak többé alapot az egysé-ges valláson alapuló legitimációs és kormányzati rendszereknek. A keresztény vallásfelekezetek eltérően kialakult modelljei nyomán eltérő politikai kultúrákat fedezhetünk fel a nyugati keresztény civilizáció területén – a tolerancia, a koegzisztencia és homogén vallási összetételre törekvés alternatívája körében. Az újkori Európa történelmi-politikai sokszínűségének éppúgy dilemmája a vallási alapú struktúrák és szekularizáció küzdelme, mint az a mai felvetés, hogy a multikonfesszionalitás kezelésének tapasztalatai, modelljei alkalmazhatóak-e különböző vallások közötti viszonyrendszerekben is?

Reformation implemented a deep transformation of the medieval Christian civilisation in Europe during the 16th century. Phenomena generated by diverse regional tendencies within the western Christianity were to be observed already in the 15 century. These regional tendencies had been realised as frameworks for reform and renewal of church structures, theology and faith by reformation. As result of the parallel confessional identifications also political structures had been principally changed by the end of the 16th century: the medieval principle of Christian unity for the religious and political legitimation of governing systems has been transformed into a parallel coexistence of Christian denominations. These diverse religious structures of the different regions of Europe had led to alternative political ideas and models – like tolerance, multi-confessional coexistence or oppression for a politically reconstructed homogeneous Christianity. The dilemma of the plurality of historic-cultural and Christian identity of Europe has opened a way for a struggle also between religious ideas and secularisation for centuries. Nowadays we are also faced with a new question if these historic models can be utilised beyond the multi-confessional dimension in the field of multi-religious relations?

Markovics Milán Mór
Ideológia és vallás

A radikális vallási és ideológiai alapú terrorizmussal foglalkozó írások változékony jelentésű szavainak vizsgálata

Terrorizmussal foglalkozó szakmai írásokban gyakran felmerülő, ám nem mindig azonos tartalommal használt szavaink az ideológia és a vallás. A két kifejezés jelentésének és egymással való kapcsolatának vizsgálata segítség lehet az ideológiai és vallási alapú erőszakos cselekményeket vizsgálók számára.

Ideology and religion are words which are frequently used, but not always with the same meaning in professional literature on terrorism. Here, I examine the meaning of the two terms and their connection to each other which can contribute to the research on ideological and religious violence.

Absztraktok 2018/04

Csabai Ágnes
Jezábel és halála

A tanulmány az izraeli királynőre kirótt súlyos büntetéssel újszerűen foglalkozik (2Kir 9). Először is a Jezábel név magyarázata a deuteronomiumi teológia véleményét tükrözi, ami elítélte az izraeli vallást ért külföldi befolyásokat. Az Illés próféta által megjósolt büntetés vizsgálata aztán az ókori Kelet átok-formuláinak hátterén történik. Végül a júdai temetkezési szokások mutatják meg, hogy mi a 2Kir 9 üzenete: a gonoszt ki kell irtani Izraelből. Jezábel halálának története tehát több, mint egy egyszerű elbeszélés: példa a szent nép számára.

The study interprets the harsh punishment of the Israelite queen (2Kgs 9) in a new way. First, the explanation of the name displays the theology of the Deuteronomistic History Writing which condemns the foreign impact in the religion of Israel. The punishment predicted by the prophet Elijah is then explained against the background of ancient Near Eastern curses. Finally, a comparison with Judahite burial practices show that the message of 2Kgs 9 makes clear: the evil is extirpated in Israel. So the narrative of Jezebel’s death is more than a simple story: it is a paradigm for the holy people.

Egeresi László Sándor

A Tel Ábel Béth-Maakáh pecsét – egy új magyarázat

A tanulmány a Tel Ábel Béth-Maakán mostanában elkezdett ásatás méltatásával kezdődik. A hely annak a térségnek az egyik központja, ahol Izráel, az arámi királyságok és Főnícia kulturálisan és történelmileg és érintkezett. A pecsétnyomat mozgó figurákat ábrázol, amit hipotetikusan táncjelenetként ételmeznek, bár a tárgy készítésére nem találtak indokot. A cikk egy új értelmezést ajánl, amely szerint egy vőlegény és meny-asszony, valamint köztük egy áldást osztó pap jelenetét látjuk. Mivel az ókori izraeli esküvőről csak szórvá-nyos ismereteink vannak, az értelmezés segíthet jobban megérteni az ókori Izráel szociológiáját, ill. háttérinformációt nyújthat egy bibliai vers jobb megértéséhez.

Der Artikel beginnt mit der Würdigung der Ausgrabungen in Tel Abel Beth-Maakah: Es handelt sich um eine archäologische Stätte, die sich im Dreieck von Israel, Aram und Phönizien befindet, und als solche für das Beieinander-Sein dreier Staaten Zeugnis ablegen kann. Der Stempel, der eine Bewegung darstellt, wurde hypothetisch öfter als eine Szene vom Tanz erklärt, aber es ist unklar, aus welchem Anlass die Szene dargestellt wird. Der Artikel argumentiert mit Hilfe von Vergleich ähnlicher Bewegungen auf Stempeln von Tel Rehov, Ramat-Rachel und En-Gedi, dass es sich um einen Brauttanz handelt. Da die Umstände der Eheschließung im alten Israel sehr lückenhaft beschrieben sind, ist der untersuchte Stempel wichtig in der Soziologie des biblischen Israel.

The article starts with the valuation of the recently started digging of Tel Abel Beth-Maacah. The place is a center of a region where Israel, Aramis kingdoms and Phoenicia had cultural, historical connections. The seal depicts moving figures, hipothetically thought to be a round-dance movement, though without unknown reason of manufacturing the object. The article offers a new interpretation that a bride and a groom and a center blessing priest can be seen in the scene. Since our knowledge from ancient Israelita wedding ceremony is far from deep the seal and its interpretation can help better understanding of the sociology of biblical Israel.

Sebján Farkas Zsolt
A Szentírás mint „a másik”: Jacques Derrida dekonstrukció elméletének egy alkalmazása az evangéliumi teológiában

Jacques Derrida a 20. század egyik legjelentősebb filozófusa. Az általa kifejlesztett dekonstrukció elmé-let, melynek célja az volt, hogy felborítsa a nyugati filozófia alapelveit, széles körben elterjedt és megjelent a mindennapi nyelvhasználatban, csakúgy, mint különféle tudományos munkákban, kihívást jelentve ezzel a keresztény világnézet számára. A jelen disszertáció tézise az, hogy a dekonstrukciónak létezik egy olyan alkalmazása, mely hasznos lehet az evangéliumi teológiában, és amit a főbb evangéliumi szerzők még nem tárgyaltak részletesen írásaikban. A dekonstrukció fő motivációja, nevezetesen tisztelet „a másik” iránt, nagyon jól alkalmazható a teológiában, ugyanis a teológiai rendszerek hajlamosak arra, hogy elnyomják és kiszorítsák a Szentírás azon részeit, melyek megbontanák annak rendezettségét. A dekonstrukció evangéliumi változata viszont éppen az ilyen erőszakos elnyomás megszüntetésére törekszik, így segíthet a teológiai rendszerek tökéletesítésében.

Jacques Derrida is one of the most prominent philosophers of the twentieth century. His notion of déconstruction, which has aimed to overturn the fundamental assumptions of Western philosophy, has become popularized and found its way into everyday language as well as into scholarly discussions, posing a challenge to the Christian world-view. The thesis of this work is that there is an application of déconstruction that could be fruitful in evangelical theology but has not been thoroughly utilized by major evangelical figures in their works. Derrida’s main motivation behind déconstruction, a respect for the “other,” is a tremendously helpful idea because theological systems can become tyrannical by repressing and excluding those parts of Scripture that would disrupt the neat structure of the particular system. However, evangelical déconstruction works against tyrannical repression, thus it can help in improving theological systems.

Petrov Anita
A debreceni újortodoxia második generációja
Márk Ferenc teológiai gondolkodása

Az 1800-as évek végi egyházi sajtót olvasva azzal szembesülhetünk, hogy a kor különböző kérdéseit illetően nemcsak a jól ismert nevek, mint Balogh Ferenc, Ballagi Mór, Szabó Aladár, Erőss Lajos, Forgács Gyula vagy Csiky Lajos foglaltak állást, hanem olyan számunkra kevésbé ismert személyek is, mint Márk Ferenc, aki a debreceni újortodoxia második generációjához tartozott. Ebben a tanulmányban szeretnék arra rávilágítani miképpen is formálódott a 19. század szülöttjének, Márk Ferencnek teológiai gondolkodása a hazai és a külföldi kegyességi irányzatok hatására. Ebben első helyen szeretném kiemelni külföldi ösztöndíjas útja-it, melyek során olyan tapasztalatokkal gazdagodhatott, amelyek egy életen át elkísérték, s formálták különfé-le kérdésekben alkotott véleményét. Ezt követően bemutatom miképpen vélekedett a liberális és közvetítő teológiáról. Végül három dogmatikai téma alapján bemutatom teológiai felfogását: miként gondolkodott az Igéről, az egyházról (ekléziológia) és az isteni gondviselésről.

When studying topics about mission, ecclesiology, and renewal in ecclesiastical periodicals published at the end of the 1800s in Hungary, we can see that not only well-known names such as Ferenc Balogh, Mór Ballagi, Aladár Szabó Gyula Forgács, or Lajos Csiky, but we also encounter people who are less familiar to the reader like Ferenc Márk. In this paper, I would like to present how the theological thinking of Ferenc Márk, who was born in 19th century, evolved. He was part of the second generation of theologians which is called ‘new orthodoxy of Debrecen’. In the first place, I would like to emphasize how profoundly he was shaped by the experience he encountered during his studies in Western Europe. These experiences had escorted him for a lifetime and formulated his views on various issues. Subsequently, I would like to show you how he thought about liberal and mediating theology. Finally, I will highlight three issues that represent his theological thinking: Word, ecclesiology and divine providence.

Katonáné Varga Olga
Pákozdy László Márton munkája az igehirdetést segítő szaklapokban

Pákozdy László Márton tudományos munkásságával jelentősen hozzájárult a magyar teológia tudomány műveléséhez. A teológia több területén megmutatkozott jártassága és szaktudása. Ebben a dolgozatban ezek közül egy szeletet emelek ki, azt a részt, amelynek szolgálatába állított minden mást, a tiszta Ige hirdetését. A szaklapokban megjelenő cikkeinek és igehirdetéseinek rövid foglalatával bemutatom a homiletikában máig helytálló alapelveit és a lelkipásztorok felé való követelményeit. Művein keresztül kitűnik, hogy ô saját magával szemben is alkalmazta ezeket. Igehirdetéseiben megtalálható a tudományos igényesség, melyben kiemelte a reformátori elveket és a Szentlélek munkájának az egyensúlyát.

László Márton Pákozdy significantly contributed to the development of the Hungarian Theology with his academic work. His expertise and competence appeared in many areas of Hungarian Theology. In this composition I intend to highlight one of these, the segment he subordinated all the others; the evangelization of the clear Word. I demonstrate that his homiletical principles and his assumption towards pastors are relevant even today, by short summary of his articles and preachings that appeared in theological journals. His writings reveal the fact that he applied them in practice as well. In his preachings we can find his scientific exaction in which he highlighted the principles of the reformers and the harmony in the labour of the Holy Spirit.