Absztraktok 2020/02

Repelik Gábor:
Arám és Izráel Dávid uralkodásának idején

A Dávid király Hadadezerrel vívott harcairól szóló elbeszélések (2Sám 8,3–8; 10,6–19) megkerülhetetlen forrásai a korai (Kr. e. 9. század előtti) arám királyságok – mint Bét-Rehób, Cóbá vagy Damaszkusz – történetének, hiszen nem csak Izráelhez fűződő viszonyukról, hanem politikai berendezkedésükről és kapcsolatrendszerükről is képet kaphatunk. Jelen írás arra a kérdésre keresi a választ, hogy az említett ószövetségi szakaszok valóban Dávid korának politikai-területi viszonyait tükrözik-e, vagy pedig a deuteronomista szerkesztő – akarva, akaratlanul – későbbi korok eseményeit vetítette vissza Dávid uralkodásának idejére.

The deuteronomistic narratives of King David’s battles with the Hadadezer (2 Samuel 8,3–8; 10,6–19) is essencial for studying the history of the early Aramean kingdoms (before the 9th century BC), such as Beth-Rehob, Coba, or Damascus, since we can get a picture not only of their relationship with Israel but also of their political structure and connections. This study seeks to answer the question of whether these Old Testament passages truly reflect the political-territorial context of the period of David’s reign, or the deuteronomist editor – intentionally or unintentionally – projected later events back to the early tenth century BC.

Molnár Andrea:
Rúth könyvének első fejezete a rabbinikus irodalom sokszínű olvasatában

A Ketuvim, azaz az Írások gyűjtőnév alá sorolt Rúth könyve terjedelmére nézve látszólag nem tartozik a Tanakh kiemelt fontosságú részei közé, valójában mégis meghatározó helyet foglal el a textus egészére nézve. Ennek alapvető magyarázata abban rejlik, hogy a messiási geneológia egyik fontos mozzanatának lelőhelye, ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy a teljes szöveg számtalan utalást tartalmaz a halacha, azaz a zsidó vallásjog kérdéseinek korabeli gyakorlatára vonatkozóan. Az írásmű a különféle művészeti ágak képviselői számára is ihletet szolgáltatott a keletkezése óta eltelt hosszú évszázadok során, s miközben sokszínű tudományos
érdeklődés kisérte a szociológiától kezdve a történettudományon át a fenomenológiáig, a rabbinikus hagyomány kiemelt írástudói is hozzátették különleges, semmihez nem hasonlítható meglátásaikat e bibliai elbeszéléshez.
A teljes könyvből kiemelt első kaput – az erec Izraeltől való elszakadás, majd a sajátos alija által keretbe foglalt bevezető – egy tragikus életfordulatokkal tűzdelt, jóllehet kedvező végkifejletbe torkolló családtörténet bevezetője, melyet írásom a Tanakh és a hagyomány együttes olvasatában igyekszik láttatni, mégis utóbbira helyezve inkább a főhangsúlyt. A kétféle szöveghagyomány összeolvasása nyomán élesebb közelképként válik láthatóvá egyebek mellett a vigasz, a hűség, a kegyelem, az irgalmasság keresztény olvasatban is oly értékes valósága, s ezzel együtt a zsidóság alapértékei szempontjából meghatározó rabbinikus irodalom
vonatkozó recepciójához is közelebb kerülhet az érdeklődő olvasó.

The volume of the Ruth‘s book, known in the Jewish liturgy as Megillat Ruth, does not seem to be one of the most important parts of the Tanakh, but in fact occupies an important place in the text as a whole. The basic explanation is the fact of an important piece of messianic geneology, but it is also important to note that the text as a whole contains numerous references to the contemporary practice of halacha, or Jewish religious law. The writing has inspired inspiration from various artistic disciplines over the centuries since its inception, and while diverse scholarly interest has ranged from sociology to history to phenomenology, the distinguished.
The first portrayed in the entire book, the opening of the erec from Israel, followed by the introduction of its specific aliyah, begins to unravel a tragic life story, albeit favorable, that my writing seeks to illustrate by reading Tanakh and tradition together. the main emphasis. By combining the two types of text traditions, the more intimate close-ups of conscience, faithfulness, grace, and mercy in Christian reading, among other things, bring the interested reader closer to the relevant reception of rabbinic literature that defines the fundamental values of Judaism.

Fekete Csaba:
Jer, örvendezzünk

Magyaros-rímes énekvers alakjában szólt egykor az invitatorium magyarul, és már 1548-tól (Székely István) és 1574-től (Huszár Gál) prózazsoltárként is. A későbbi közlések apró eltéréseit elemezve a helyreállított zsoltárdicséret szövege olvasható alább. Majd Szenci Molnár genfi zsoltár dallamára Béza nyomán haladó zsoltárverse. Ennek a fontos zsoltárnak a második felét 1806 óta a hazai reformátusság nem tekinti énekelhetőnek, törölte, ezt 1948-ban mai énekeskönyvünk mintegy szentesítette. — Istentiszteleti helye a meghagyott félzsoltárnak sincs.

Come, let us raise a joyful song. – This invitatory psalm, number 95, up to the 19th century had been chanted and also song in the Reformed Church in Hungary as a strophic and rimed paraphrase. In print the prosaic form appeared first in 1548. Both form was edited, based on latter disappeared manuscript sources in the gradual (that is a protestant service book, partly gregorian, adopted in the mother tongue) of 1574 by Gallus Huszár Anaxius, a preacher and printer. His paraphrase was taken over in subsequent prints of the Hungarian Hymnal and Psalter before 1806. In addition to these since 1607 another paraphrase to Geneva tunes by Albert Szenci Molnar is in use. All the modification is dealt with critically here, restored and also proposed the right form and text in order to be authorized in the now prepared revision of the Hungarian congregation Hymnal and Psalter.

Szabó Beatrix: 
Az igehirdetés hatásos illusztrációja Thomas G. Long homiletikájában

Ez a tanulmány a prédikációk hatásos illusztrálásának kérdését vizsgálja Thomas G. Long, népszerű kortárs észak-amerikai igehirdető és gyakorlati teológus homiletikája nyomán. Long az illusztrációk három alapvető fajtáját azonosítja: az analógiát, a példa típust és a metaforát. Ezek a tanulmányban Long igehirdetéseiből és egyéb munkáiból vett példákkal kerülnek bemutatásra és tárgyalásra. A tanulmány hét gyakorlati tanácsot is felsorakoztat a jól látható prédikáció elkészítéséhez. Long meglátásai nemcsak a kezdő lelkipásztorok számára lehetnek hasznosak és inspirálóak, hanem a gyakorló lelkészeknek is. A tanulmány egyik legfontosabb forrása Long leghíresebb homiletikai szakkönyve, a The Witness of Preaching, amelyet nemrégen magyar nyelvre is lefordítottak. A tanulmány kedvet ébreszthet a teljes mű elolvasására is.

This study deals with the question of effective sermon illustrations in the homiletics of Thomas G. Long, a popular contemporary North American preacher and professor of Practical Theology. Long identifies three basic kinds of illustrations: the analogy, the example type, and the metaphor. These are presented and discussed in this study with examples from Long’s various sermons and other works. The study also lists seven practical pieces of advice for preparing a clearly visible sermon. Long’s insights can be useful and inspirational not only to those new to the pastorate, but to the more seasoned pastors as well. One of the main sources of this study is Long’s most famous homiletical book, The Witness of Preaching, which has recently been translated into Hungarian. This study can help awaken a desire to read this book in its entirety.

Czövek Tamás:
Igeszerű igehirdetés

Ez a tanulmány azt a kérdést feszegeti, mitől igeszerű/biblikus az igehirdetés. Ravasz László négy igehirdetésének ismertetésével kezdi, és kritikai értékelésével folytatja abból a szempontból, hogy mennyire veszik figyelembe a történeti és szövegösszefüggést. Arra a következtetésre jut, hogy a „biblikus/igeszerű” jelző félrevezető. Protestáns gyülekezetek ezt általában a Biblia tanításával összhangban levőként értik, egy igehirdetés azonban lehet „igaz” ebben az értelemben anélkül is, hogy kapcsolódna a textushoz. A cikk ezután röviden összefoglalja, mit mond Ravasz a homiliáról és sermóról, mielőtt a biblikus igehirdetésre tett néhány észrevétellel és egy igehirdetéssel zárulna.

This study examines the question of what constitutes a biblical sermon. It starts by summarizing László Ravasz’s four sermons and, then, provides a critical evaluation of each from the perspective of contextuality. It is argued that „biblical” is a misleading term of these sermons. In popular Protestant understanding, it usually describes a sermon in line with the Bible’s teaching. A sermon can, however, be „true” in that sense without being related to the text of the sermon. Finally, Ravasz’s view of homilia and sermo is delineated before some remarks as to biblical sermons are made and a full-text sermon is given as an exemplar.

SZILÁGYI-KISS HAJNALKA:
Az Iszlám megjelenése és térhódítása Mezopotámiában

A Közel-Keleten zajló konfliktusok helyi és regionális következményein túl ezek hatása nemzetközi szinten is érzékelhető. A térség a zsidóság, a kereszténység és az iszlám bölcsője, de ezek szembenállásának fő színtere is. A jelenlegi feszültségek megértéséhez hozzásegít bennünket, ha áttekintjük az iszlám térhódítását a kezdetektől, melyre az akkor a régióban élő keresztény és más vallásgyakorló népek között került sor. A tanulmány vizsgálja a kereszténység fennmaradásának okait, s az iszlám megjelenésének hatásait és következményeit a Tigris és az Eufrátesz folyók közötti területen.

In addition to the local and regional consequences of conflicts in the Middle East, their impact is also felt at international level. The region is the cradle of Judaism, Christianity and Islam, but it is also the main arena of opposition. It helps us to understand the current tensions if we look at the conquest of Islam from the beginning, which took place between the Christian and non-Christian peoples living in the region at the time. We review the reasons for the survival of Christianity and the effects and consequences of the appearance of Islam in the area between the rivers Tiger and Euphrates.

CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR:
Reflexiók a babonás exorcizmus kérdéséhez

Nagy szeretettel ajánlom az olvasók figyelmébe dr. Cselényi István Gábor: Reflexiók a babonás exorcizmus kérdéséhez. című írását, mely Csanádi Viktor: Babonás Exorcizmus napjainkban című munkájára ökumenikus nyitottsággal reagál. A cikkben Cselényi atya az eredeti írás pozitívumai mellett megpróbál rámutatni annak azon pontjaira, melyek módszertanilag kifogásolhatók voltak. Cselényi atya reflexiója elsősorban azokra az állításokra fókuszál, melyek a katolikus és részben az orthodox egyházi gyakorlat félreértéséről tanúskodnak. A tudományosság fontos elve ugyanis, hogy mindent a saját környezetével együtt és a maga értelmezési tartományában szabad csak vizsgálni. A katolikus és az orthodox szertartási gyakorlatot csak a saját teológiai rendszerével együtt lehet vizsgálni, máskülönben a két szilva
plusz három körte az hány barack? témakörében találjuk magunkat.
Az írás nagy értéke, hogy a reflexión kívül betekintést kínál a katolikus és részben az orthodox teológia olyan elemeibe, melyek ugyan idegenek a protestáns gondolkodástól, ugyanakkor nem lehet azt sem mondani, hogy ne lennének legalább annyira biblikusak.
A kereszténység a kezdeti időktől fogva a mai napig szervesen fejlődött, különböző irányzatai
alakultak ki. Ha ökumenikus párbeszédet szeretnénk tudományos alapokon folytatni, akkor meg kell ismernünk egymás teológiai gondolkodását és munkamódszerét. Nem helyénvaló a saját megközelítésünktől eltérőket automatikusan babonaságnak tekinteni. A különböző egyházak teológusainak nyilvánvalóan nem kell mindenben egyetérteniük, vagy elfogadniuk egymás tanítását, de, ha a másik egyház gyakorlatából kiragadunk egy-egy elemet anélkül, hogy a hátterét is vizsgálnánk, már nem a tanulmányunk tárgyát, hanem a róla kialakított véleményünket elemezzük. (Szentirmai Róbert)

Folyóiratunk idei első számában Csanádi Viktor a „babonás exorciusmussal” foglalkozik. Kutatása új területet ölel fel. Ám írása nyomán jó néhány kérdés vetődi fel. Nem ad definíciót sem az ördögűzésről, sem a babonáról. Az írás olvastán számos metodológiai kérdés vetődik fel: vajon tényleg csak azt fogadhatjuk el hitünkben, ami szó szerint benne van a Szentírásban? Vajon az ördögűzésben alkalmazott módszerek közül a szentelt vízzel való meghíntés, a kereszt és szentképek felmutatása, a szentek közbenjárásának kérése tényleg csak mágia, babonás szokás? Tényleg nincs az Egyház kétezer éves gyakorlatának bibliai gyökere ezen a téren?

In first nummer of our periodical Viktor Csanádi deals with „superstitious exorcism”. His research comprehends a very new domain. But in footsteps of his article are raised a lot of questions. The author don’t gives us definiton on the exorcism or on the superstition. And there are methodological problems. The believer can accept only what is literally in the Holy Scripture? Whether from the exorcist methods the consecrated water, the cross, the icons, the query of the intervention of the saints are really magic, superstitious uses? The two thousand years old practice of the Church has not biblical roots in this territory?

Absztraktok 2020/03

Csabai Ágnes
Kulturális transzfer Szíria, Palesztina és Egyiptom között

Ebben a kutatásomban főleg arra helyeztem a hangsúlyt, hogy megkeressem a párhuzamokat a közelkeleti térség szövegeiben, tárgyi leleteiben különös tekintettel az ikonográfiai ábrázolásokra. Fontos megemlíteni, hogy már jelentős kapcsolat volt a térségben Szíria, Palesztina és Egyiptom között már az egészen korai időszakokban (Kr. e. 8000). Viszont a legtöbb tárgyi leletek az egyiptomi Újbirodalom korából ismert, a legtöbb relief-sztélén a nevek is szerepelnek, amelyek segítenek identifikálni az ábrázolt személyt. Különböző típusú tárgyi leletek Ugaritból, míg bizonyos terrakotta típusok Palesztinából kerültek elő, így importcikké váltak ebben a régióban. Az Kr. e. 1500–1000 közti időszakban némi hasonlóság fedezhető fel a Szíria, Libanon, Izrael és a palesztinai régió térségéből előkerült leletekben – ez az a terület, amelyet egységesen kánaánita jelzővel illetnek.
Az ugariti kifejezések akkád, héber megfelelője rávilágítanak arra, hogy egy adott ókori keleti kultúrát nem lehet a megfelelő kontextusa nélkül vizsgálni. Nem hallgathatjuk el, hogy milyen általános szellemi környezetben keletkezett. Ezen belül Palesztina térsége külön egységként jelentkezik, s ezen belül is különös figyelmet szentelünk az Ószövetségnek, hiszen az ószövetségi monoteizmus eleve kizárja idegen istenek tiszteletét.

In this research, I mainly focused on finding parallels in the texts and material finds of the Middle East region, with special regard to iconographic representations. It is important to mention that there was already a significant connection in the region between Syria, Palestine and Egypt in the very early periods. (8000 B.C.). However, most artifacts are known from the time of the Egyptian New Empire, and most relief steles also have names to help identify the person depicted. Various types of artifacts were found in Ugarit, while certain types were found in Palestine, thus becoming an import commodity in this region. The B.C. Between 1500 and 1000, some similarities can be discovered in finds from Syria, Lebanon, Israel, and the Palestinian Territories – an area uniformly referred to as the Canaanite sign.
The Akkadian, Hebrew equivalent of Ugaritic terms highlights that a particular ancient Eastern culture cannot be studied without its proper context. We cannot keep silent about the general spiritual environment in which it arose. Within this, the Palestinian Territories appear as a separate entity, and within this we pay special attention to the Old Testament, since Old Testament monotheism precludes the reverence of foreign gods.

Bakos István
A démonhit pasztorálpszichológiai szemlélete a jósiási kultuszcentralizációs törekvések előtt

Jelen tanulmány arra a kérdésre igyekszik választ adni, hogy a démonokban való hit, milyen hangsúllyal volt jelen a jósiási kultuszcentralizációs törekvések előtti népi folklórban, majd az azt követő időszak hivatalos vallásosságában. Hogyan kapott a démonhit az intertestamentális korban egy olyan szisztematikus keretet, melyet szinte egy az egyben az Újszövetség is átvesz. Tanulmányommal arra kívánok rámutatni, hogy a teológia és a lélektan irányába egyaránt elkötelezett pásztori pszichológia szemszögéből, hogyan gondolkodhatunk erről a jelenségről.

In diesem Beitrag geht es um die Frage, welche Bedeutung der Dämonenglaube in der vorjosianischen Volksfrömmigkeit und in der offiziellen YHWH-Religion späterer Zeiten hatte. Es wird auch nachgefragt, wie der Glaube an Dämonen einen systematischen Rahmen in der zwischentestamentlichen Epoche bekommen hatte, der von den neutestamentlichen Autoren weitgehend rezipiert worden ist. Unsere Studie hofft aufgewiesen zu haben, wie man über dieses Phänomen aus der Perspektive der sich zur Theologie und Psychologie gleichmäßig
verpflichteten Pastoralpsychologie nachdenken kann.

Blázy Árpád
Az eucharisztia gyökereiről

Az eucharisztia gyakorlata köztudottan jelentős változásokon ment át a mögöttünk lévő immár két évezred során. Az első nagyobb változás részben a krisztológiai vitáknak köszönhetően a 4. századra tehető, ami azután a középkorban további teológiai és praktikus szempontok alapján (pl. miseáldozat, transzszubsztanciáció, laikus kehely megvonása) a Nyugati római katolikus egyházban folytatódott. A reformátorok újszövetségi alapokon vették górcső alá a 16. század katolikus mise-gyakorlatát, és fontos reformlépéseket tettek az úrvacsora eredeti formájának visszaállítására. A következő tanulmány az ó- és újszövetségi hagyomány, valamint az első századok forrásai alapján megkísérli rekonstruálni az eucharisztia- gyakorlat gyökereit és kezdeteit, ezzel adózva a 2020-as esztendőnek, melyet a Magyarországi Evangélikus Egyház az úrvacsora évének hirdetett meg.

The practice of the Eucharist has undergone major changes over the two millennia behind us. The first major change was partly due to the Christological debates in the 4th century, which then continued in the Western Roman Catholic Church based on further theological and practical considerations (e. g. mass sacrifice, transubstantiation, withdrawal of the lay chalice).
The reformers have examined the practice of the Catholic masses in the 16th century based on the New Testament and have undertaken important steps in re-establishing the Holy Communion to its original form. The following study attempts to reconstruct the roots and beginnings of practicing the Eucharist, based on Old and New Testament tradition and sources from the first centuries, thus contributing to the events of the year 2020, proclaimed by the Hungarian Lutheran Church as the Year of the Holy Communion.

Theologiai Szemle

Ad fontes – az eucharisztia gyökereiről

2020-at mind a Nyugati (római katolikus) Egyházban mind Magyarországi Evangélikus Egyházban az Eucharisztia/Úrvacsora évének nyilvánították. Ez igazi alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk és bepillantást nyerjünk a történelem során sajnálatos módon részben éppen az eucharisztia értelmezése miatt egymástól elszakadt felekezetek eme legdrágább kincsének és szentségének gyökereibe. Az alábbi tanulmány megkísérli a biblikus alapokon túl felvázolni az ókeresztyénség első századai eucharisztia-gyakorlatának legfőbb vonásait és jellemzőit.

1. Igei alapok

1.1. Felütés

Mindenkiben felvetődött már a kérdés, hogy a keresztyénség egyik legdrágább, ha nem a legdrágább szentségének, az úrvacsorának/eucharisztiának miért van annyi elnevezése?
Az Újszövetségben pl.: kenyér megtörése vagy kenyértörés (rk. fordítás), úri vacsora (κυριακὸν δεῖπνον). Emellett az évszázadok során más elnevezései is használatossá váltak, mint pl.: Pászka, eucharisztia, szent eucharisztia, felajánlás, communio, mise, szentmise, miseáldozat, misebemutatás, áldozás, szentáldozás, utolsó vacsora, úrvacsora, sacramentum/sákramentum, szentség, oltáriszentség.
E sokszínűség egyértelműen jelzi, hogy igazi titokról (μυστήριον) van szó, ami emberi értelemmel és teljességgel aligha megmagyarázható.
A vacsora, lakoma (δεῖπνον – cena) kifejezés 14-szer fordul elő az Újszövetségben. Ebből: 2-szer Jézussal és az eucharisztiával kapcsolatban: az egyik helyen, mint úri vacsora (κυριακὸν δεῖπνον), a másikon pedig mint a Bárány menyegzőjének vacsorája (1Kor 11,20 ill. Jel 19,9) és 1-szer mint Isten nagy mennyei vacsorája: Jel 19,17. A többi helyen „sima” lakomaként/vacsoraként (11-szer): Mt 23,6; Mk 6,21; Mk 12,39; Lk 14,12; Lk 14,16.17; Lk 20,46; Jn 12,2 (a lábmosásnál, ÁM szerzési igék nélkül!); Jn 13,2.4 ill. 1Kor 11,21.
A kenyér megtörése (ἐν τῇ κλάσει τοῦ ἄρτου – in fractione panis) kifejezés 18-szor fordul elő. Ebből 9-szer sima étkezésnél (pl. kenyérszaporítás): Mt 14,19; 15,36; Mk 6,41; 8,6.19–20; Lk 9,16; ApCsel 20,11 és 27,35. 3-szor az utolsó vacsoránál: Mt 26,26; Mk 14,22; Lk 22,19, és 6-szor a feltámadás után – az ősgyülekezetben (s itt már mint az eucharisztiára történő utalásként): Lk 24,30.35; ApCsel 2,42.46; 20,7 és 1Kor 11,24.
Jól jelzik ezen igehelyek, hogy az eucharisztia szerzéséhez és eredetéhez képest kisebb-nagyobb módosulásokon esett át az évszázadok során. A rendelkezésre álló források alapján a következőkben megkíséreljük kimutatni, hogy az első három évszázad során még komolyabb teológiai magyarázatok nélkül, az értünk meghalt, ám de harmadnap feltámadott és megdicsőült Jézus Krisztus eucharisztiájáról (hálaadásról) beszélhetünk, s ebből következőleg az elnevezését illetően is – nagy valószínűséggel – csak a konstantinuszi fordulatot (Kr. u. 313) követően állt be változás.

cikk folytatása

Tikász Ábel
Református igehirdetés a 20. századi magyar lelkészregényekben

„Templomunk Kálvin-templom,
Nincs benne cifra oltár,
A textus ma is Jézus
Épen úgy, mint húsz éve.”
(Ady Endre: Egy régi Kálvin-templomban)

E tanulmány a 20. századi magyar lelkészregényekben fellelhető református igehirdetések összegyűjtésére, rendszerezésére vállalkozik, megvizsgálva Makkai Sándor Holttenger, Nyírő József Az én népem, Szabó Dezső Az elsodort falu, Rákosi Viktor Elnémult harangok, Sükös Pál A keskeny úton, valamint Móricz Zsigmond Fáklya és A galamb papné című regényeit. A szerzők közül kiemelkedik Makkai Sándor (1890–1951) alakja, akinek teológiai írásai egyfajta zsinórmértékként segítették az elemzett regények igehirdetéseinek vizsgálatát. A vizsgált regények egyszerre fejezik ki a racionális-liberális teológiai korszak alkonyát, s egyszerre előlegezik a történelmi kálvinizmus hitvalló igehirdetéseit, és a Ravasz László (1882–1975) által eszközölt homiletikai megújulást.

This study aims at collecting and analysing the reformed preachings that can be found in the Hungarian reformed pastor novels of the 20th century, including Holttenger by Sándor Makkai, Az én népem by József Nyírő, Az elsodort falu by Dezső Szabó, Elnémult harangok by Viktor Rákosi, A keskeny úton by Pál Sükös, Fáklya and A galamb papné by Zsigmond Móricz. The novelist Sándor Makkai’s (1890–1951) theological works served as a theological and homiletical guideline in the study and analysis of the preachings in the novels. The pastor novels reflect both the the end of racional-liberal theological age and the start of historical calvinism, when László Ravasz (1882–1975) started a new homiletical movement in the Hungarian Reformed Church.

Bacsó Benjámin – Jóföldi Szilárd Amadé
A magyar baptista ifjúság néhány jellemzője és missziológiai kérdései

Írásunk egy 2016-os egyházszociológiai felmérés eredményeinek ismertetése a magyar baptista fiatalok hitéletének jellemzőiről. A tanulmány helyzetképet próbál felmutatni a 15–29 éves korosztály lelki állapotáról, szükségeiről, döntési mechanizmusairól, társadalmi szerepvállalásáról. Az eredmények haszonnal forgathatók hasonló kutatások számára, illetve a korosztállyal való foglalkozásban. A tükörbe nézés arra is lehetőséget ad, hogy általa pozitív irányú változások is kialakulhatnak. Ezért írásunk kísérletet tesz missziológiai értékelésre is, ezen belül a jelenlegi helyzet néhány felmerült kérdésének vizsgálatára és a jövő lehetőségeinek jobb kiaknázásának érdekében egy fajta stratégiai szemlélet felvázolására.

Our paper describes the results of a 2016 church sociological survey on the characteristics of the faithof Hungarian Baptist Youth. The study tries to present a picture of the mental state, needs, decision-making mechanisms and social role of the 15–29 age group. The results can be useful for similar research and also in dealing with the above mentioned age groups. Self- evaluation also provides an opportunity for positive changes to take place. Therefore, our paper also attempts to make a missionary assessment thus including the examination of some of the issues that have arisen in the current situation. Beside, it outlines a kind of strategic approach in order to exploit the potential of the future better.

Berényi Görgy
A neoprotestánsok és a nemzetközi egyházi szervezetek kapcsolata

Az elmúlt száz év globális léptékű társadalmi változások időszaka volt. A napjainkra 500 milliós neoprotestáns/pünkösdi expanzió a jelenben is zajló demográfiai robbanással párosulva teljesen megváltoztatja a kereszténység arculatát és annak belső szerkezetét. Ez a folyamat komoly kihívás és stratégiai döntések elé állítja a nemzetközi egyházi szervezeteket is. A neoprotestánsok és a nemzetközi egyházi szervezetek történeti áttekintése megalapozza a trendkutatási megközelítést. A közöttük levő kapcsolat rávilágít a valláshoz és biztonsághoz köthető aktuális legitimációs, kooperációs, illetve biztonsági kihívásokra és megoldásokra.

The last one hundred years have been a period of enormous social change on a global scale. The ongoing expansion of 500 million Neo-Protestants/Pentecostals together with the demographic explosion has been changing the image of Christianity and its internal structure completely. This process poses a serious challenge for the international church organizations and raises the need for strategic decisions. The historical review of Neo-Protestants and international church organizations lays the foundation for trend research. The relationship between the two discussed entities highlights the current challenges and solutions of legitimacy,
cooperation, and security related to the field of religion and security studies.

Absztraktok 2019/01

Legéndy Kristóf:
A valóságos ember

– Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?
– Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.
– De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?
– Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.
Anthony de Mello (1931–1987)

Az atlanti kultúra és gondolkodásmód szerint a tények objektívek, az értékek szubjektívek. Mivel az objektív tény mindenki számára létezik (mint jelenség), ezért, a nyugati neoliberális és relativista eszmékre épülő társadalmak erőteljesen abból az íratlan axiómából építkeznek, hogy az objektív létező fontosabb és valahogy lényegesebb módon van, mint a szubjektív érték; végső soron az objektív az, ami igazából van – a többi csak felvetés, vagy tudománytalan képzelgés, valamiféle magánügy lehet. Emberi valóságunkat mégis az értékelés határozza meg. Az értékektől megfosztott önmagában létező tárgyi világ a személyes valóság számára tökéletesen értéktelen, semmi segítséget, semmi vigaszt nem nyújthat az élete értelmét kereső
ember számára. A személynek csak egy másik személy, egy értékítéletre képes másik személyes valóság adhat választ. Rövid dolgozatomban három nagy témakör bemutatásával kívánom áttekinteni a modern, ill. posztmodern nyugati felfogásra jellemző főbb mozzanatokat, és igyekszem rámutatni, hogy a közgondolkodás revideálására milyen nagy szükség van.

According to the Atlantic culture and ways of thinking, facts are objective, whereas values are
subjective. Since the objective facts exist for all (as a phenomenon), the societies built on western neoliberal and relativistic ideas are being constructed at full speed upon the unwritten axiom, that, the objective reality is more important and somehow more essential than the subjective value. Ultimately, the objective is what truly exists, the rest are just theories, unscientific fantasy, or are some form of personal affairs. Our human reality is defined by associating values. The self-existent material world, stripped of all its values, is completely valueless for the personal reality and does not provide help, nor consolation, for the person searching for their meaning of life. Only another could provide a person the answer to a personal reality capable of judging values. In my short dissertation I wish to, through the introduction of three major themes, survey the main movements specific to the modern and postmodern western perceptions, and I will attempt to identify how crucial it is to revitalize thinking.

Sitku Tibor
A kételkedés, mint lehetőség a hit számára

A tanulmány a kételkedés potenciális lehetőségeivel foglalkozik. Először a kételkedés természetét határozzuk meg, majd ezután a hit fejlődésével foglalkozó elméletek keretében szemügyre vesszük, hogy a kritikus látásmód és az azzal együtt járó kétségek hogyan képezik részét az ember életének. Végül megpróbálunk választ adni arra a kérdésre, hogyan reagálhat építő módon a keresztyén gyülekezet a hívő ember kétségeire.

This study deals with potential opportunities of doubt. First, we define the nature of doubt. Then, we consider how critical viewing and the associated doubts are part of human life in the context of faith development theories. Finally, we try to answer the question of how the Christian church can respond constructively to the doubts of the believer.
Csűrös András
A Vallásügyi Likvidáló Hivatal

A centenárium és a 21. századi keresztyénüldözés valóságának okán egyaránt érdemes a Tanácsköztársaság, vagy ahogy két generációnak tanították a „Dicsőséges 133 nap” egyházpolitikájára, legalábbis az egyházakkal kapcsolatos, nem egészen homogén, intézkedéseire egy pillantást vetni. A szándék már a Hivatal elnevezéséből is egyértelmű. Ezért teljességgel érthetetlen, hogy – az ellenállók és áldozatok mellett – szinte minden felekezetben voltak olyan egyházi emberek, lelkészek, teológusok, akik őszintén remélték, várták, hogy az „Isten országának” kibontakozása felé viszi a magyar történelmet e „márciusi fordulat”. A kommunista diktatúra éveinek visszaemlékezéseiben és az akkori oktatásban használt elnevezés pedig már önmagában is blaszfémia/bálványimádás, hiszen „Egyedül Istené a Dicsőség”. Az alábbiakban Csűrös András írása szerint alkothatunk tanulságos képet e dicstelen korszakról.
Szolgáljon ez történelmi-távlatos okulásunkra. (a főszerkesztő)

A tanulmány a Vallásügyi Likvidáló Hivatal működése előtt a Károlyi-korszak egyházpolitikai intézkedéseit, állami működését, tevékenységét tekinti át. A Likvidáló Hivatalnak már a neve is bizonytalan volt, de biztosak lehetünk benne, hogy az anyagi ellehetetlenítésen túl az egyházak megszüntetésén dolgozott. A hivatal vezetője az egykori piarista szerzetesnövendék,
Faber Oszkár volt. Az apparátus áttekintését követően a helyi, regionális és országos hivatalok
közötti feszültségre, sokszor ellentmondásokra keressük a választ. A Tanácsköztársaság egyházpolitikája nem koncepciózusan zajlott, nem stratégiai, inkább taktikai megoldásokról szólt. A likvidálás a templomok és a kegytárgyakon kívül mindenre kiterjedt, de a likvidálás helyenként változó intenzitása, illetve a nem konkretizált eljárási folyamat sok bizonytalanságra, néhol feszültségre adott okot. A tanulmány végén, hipotetikus módon visszük tovább a múlt nem létező jövőjébe a Tanácsköztársaság egyházpolitikáját, megkísérelve vázolni, hogy milyen lett volna a folytatás.

My elaboration – before the analysis of the activities of the Liquidating Office on Religious Affairs – examines the ecclesial-political functioning of the Károlyi-era. The meaning of the title of this particular Office is already obscure, but we can be sure, that her ultimate intension was to eliminate the churches in Hungary. The leader of the Office was a former pupil of the Piarist Order, named Oszkár Fáber. After having been examining the Organization we seek for the answers of the contradictions and tensions among her units in different places. The ecclesial politics of the so called Sovietrepublic (Councilrepublic) was not built on a clear principle, it did not have a strategy, rather it was acting on short-term tactical considerations. The target of the liquidation included everything related to the churches, or to a particular parish/congregation except the church buildings and the devotional objects, but the implementation of the liquidation had different intensity in different places. The procedures were not regulated either harmonized. At the end of the study we hypothetically ponder upon, what it would have been developing to if it had had longer time in history.

Békési Sándor
Mátyás király sírja

Tekintettel arra, hogy ebben a rovatban általában primér teológiai dolgozatok kerülnek közlésre, főszerkesztőként szükségesnek érzem, hogy – elébe menve az esetleges kérdésnek – elmondjam, hogy Békési Sándor írásának egyrészt a teológiai konnotációkat sem nélkülöző témája, másrész a szellemesen és precizen tudományos előadása, harmadrészt pedig nagy királyunk születésének (575.) és megkoronázásának (560.) tavalyi, quasi kerek évfordulói indokolják számomra a szerkesztésnek ezt a formáját. (a főszerkesztő)

A székesfehérvári koronázó templomban eltemetett magyar királyok maradványainak azonosítása még mindig megoldatlan. Pedig van olyan csontvázlelet, amelynek feltárt sírhelye és embertani jellegzetessége kizárólag csak egy konkrét személyhez köthető. Az I/9. számot viselő csontvázlelet épületrégészeti elhelyezkedése és antropológiai vizsgálata a fennmaradt humanista szemtanúk leírásával összevetve, I. Mátyás király földi maradványát valószínűsíti. A sír helyszínének megtalálását Bonfini és Tubero szövegeinek újraértelmezése, az embertani jellegzetességet pedig ugyanezen forrásoknak az antropológiai vizsgálatokkal történő egybevetése segítette elő. Ennek eredményeképpen a sírhely nem a bazilika megnagyobbított szentélyében keresendő – mely vélemény mindezidáig tartja magát, noha azon a helyen királyi sírboltot soha nem találtak –, hanem az északi mellékhajó bővítésében épült gótikus oldalkápolnában. A csontváz Hunyadi Mátyás testével való azonosságát pedig a szemtanú Bonfini leírása és az antropológiai vizsgálatok eredményeinek egybecsengése igazolja.

Die Identifizierung der irdischen Überresten der ungarischen Könige, die in der Krönungskirche von Székesfehérvár begraben sind, ist noch immer ungelöst. Aber es gibt ein Knochengerüst, dessen freigelegte Grabstätte und anthropologische Eigentümlichkeit kann ausschließlich an eine konkrete Person gebunden sein. Nach dem Nebeneinanderstellen die archäologische, anthropologische Untersuchungen und die zeitgenössische Augenzeugen kann man den sogenannten I/9. Knochenfund höchstwahrscheinlich mit dem irdischen Überrest des Königs Matthias des Ersten identifizieren. Die Neuauslegung der humanistischen Texte des Bonfinis und Tuberos hat das Auffinden der Grabstätte und die anthropologische Identifizierung zur Folge gehabt. Infolgedessen gegenüber dem alten Gutachten ist die Grabstätte nicht in der vergrößerten Apsis der Basilika, sondern in der gotischen Nebenkapelle des nordischen Seitenschiffs gefunden. Das Vergleichen der wissenschaftlichen Resultate der anthropologischen Untersuchungen mit der Beschreibung des Augenzeuge Bonfini kann das Knochengerüst als den Körper des Königs Matthias bestätigen.

Absztraktok 2020/04

Karasszon István
Narratív írásmagyarázat és történetírás
Antiokhosz Epiphanész Jeruzsálemben, Kr. e. 168

A tanulmány négy szövegre alkalmazza a narratív elemzés módszereit: 1Macc 1, 2Macc 5–6, Dan 11,21ff és Josephus Ant. 12.246ff. Ezek a szövegek a júdeai vallási válság kérdésével foglalkoznak, melyet Kr. e. 168-ban a rómaiak által Egyiptomban megalázott Antiochus Epiphanesnek tulajdonítottak. E szövegek elbeszélési technikáinak vizsgálata különösen hasznos módszer a történelem megkülönböztető aspektusainak felfedésében, amelyet el akarnak mondani olvasóiknak. A tanulmány egy olyan tradíciófejlődés megállapításával zárul, amely az idegen király visszataszító utálatosságával küzdött Jeruzsálemben. A hagyomány előbb megemlíti, hogy a hellenisztikus zsidók különböző tisztátalan felajánlásokat áldoztak fel a templom oltárán, amelyek irtózatosak
voltak a hithű zsidók szemében. A tradíciófejlődés végpontja Josephus, aki világosan kijelenti, hogy ez az utálatos felajánlás sertésáldozat volt. Josephusnak az eseményekről szóló beszámolóját azonban a legkésőbbre kell datálni, s ezért a történészeknek igazuk lehet, ha hitelességét megkérdőjelezik.

The study applies the methods of narrative analysis to four texts: 1Macc 1, 2Macc 5–6, Dan 11,21ff and Josephus Ant. 12.246ff. All these texts tackle the issue of religious crisis in Judaea in BCE 168 resulting from the humiliation of Antiochus Epiphanes in Egypt by Romans. An inquiry into the narrative techniques of each of  these texts is especially useful method in laying bare the distinctive aspects of the history they wish to tell their readers. The study concludes in establishing the history of a tradition which struggled with the abomination of the foreign king in Jerusalem. The beginning of the tradition mentions that Hellenistic Jews offered on the altar of the Temple different unclean offerings which were abominable in the eyes of the faithful Jews. At the end of the tradition we find Josephus who clearly states that this abominable offering was swine offering. However, Josephus’ account of the events is to be dated the latest, so historians are right in questioning its credibility.

Szalai Miklós
Salmon ateista érve

Wesley Salmon (1925–2001), a közelmúltban elmúlt nagy amerikai tudományfilozófus szerint Hume híres valláskritikai műve, a Dialógusok a természetes vallásról nem csak a hagyományos természeti teológiai érveinek érvényes kritikája, hanem alkalmas pozitív ateista konklúziók levonására is. Salmon szerint az a tény, hogy a teista hipotézis (egy mindentudó, mindenható és testetlen szellemi lény hipotézise) sem a hétköznapi megismerés, sem a természettudomány területén soha nem bizonyult semmilyen tapasztalati jelenség megfelelő (kísérletileg ellenőrizhető és előrejelzések megfogalmazására alkalmas) magyarázatának, arra mutat, hogy ez a hipotézis valószínűtlen. A jelen tanulmányban Szalai Miklós védelmezi Salmon érvelését bizonyos filozófiai kritikákkal szemben. Kodácsy Tamás dialektikus teológiai megközelítésben reflektál a tanulmányra. Az érvelés fontos kiindulópontja lehet az Isten létezéséről szóló mai filozófiai vitáknak.

According to the late Wesley Salmon (1925–2001), the great philosopher of science, the arguments of Hume’s work, the Dialogues concerning Natural Religion not only undermine the arguments of traditional natural theology, but may be applicable to form a positive case for atheism. According to Salmon the fact, that the theistic hypothesis – the hypothesis of an omnipotent, omniscient, and disembodied spirit – has never proved to be a satisfactory (experimentally verifiable with predictive power) explanation of the empirical phenomena of our world – may be made the basis of an probablilistic argument for the conclusion, that this hypothesis is false. In this paper Miklós Szalai defends the philosophical intuition behind Salmon’s argument against some philosophical criticisms. Tamás Kodácsy reflects on it from a dialectical-theological viewpoint. The argument may be an important starting-point for the debate about the existence of God.

Bóna Zoltán
95 éve szolgálja
a Theologiai Szemle a magyar nyelvű teológiai diskurzust

Ennek méltó megünneplésére már egy éve készült a szerkesztőség a következő címmel és bibliai mottóval: „Szabadság, mérték, közösség a protestáns teológiai gondolkodásban”, …megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (Jn 8,32).
A konferenciát Debrecenbe terveztük, hiszen a folyóiratot Csikesz Sándor debreceni teológiai tanár alapította 1925-ben. Már az első számok elmozdultak az ökumenicitás felé, hiszen az alapító meghívta a soproni evangélikus teológiai fakultás tanárait az aktív részvételre.
A konferencia tervezett dátumát többször módosítottuk, aztán feladtuk az emlékkonferencia megrendezésének tervét. A felkért előadókat így arra is kértük, hogy videókban, saját előadásukban is küldjék meg gondolataikat. Ezúton is köszönetet mondunk a plusz fáradozásukért. Az előadások
megtekinthetők a https://www.meot.hu/index.php/thszemle-m/videok és a http://theolszemle.meot.hu/videok weboldalakon.
Az alábbiakban az előadások írott formája olvasható.
A szerkesztők úgy gondolták, hogy a fenti cím és mottó egy kollektív előadásra utal, amelynek előadói egyben reprezentálják a kárpát-medencei magyar nyelvű teológiai intézményeket és a főbb teológiai diszciplínákat. Az alapítás helyszínére azzal utalunk, hogy a nyitó áhítatot – e lapszám 3.
oldalán található meditációként közöljük – Fekete Károlytól, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökétől, a házigazdai köszöntőt pedig Baráth Bélától, a Debreceni Hittudományi Egyetem rektorától kértük. Ezek és a teljes Kitekintési rovat egyben azt is jelzik, hogy e számot tekintjük különösen
is az évfordulós lapszámnak A lap nevében értelemszerűen Kádár Zsolt, a szerkesztőbizottság elnöke köszönti a hallgatókat
és olvasókat. Az alábbiakban e két köszöntőn túl az átfogó téma diszciplináris aspektusait, anélkül, hogy ezt külön alcímekkel jeleznénk, a következő teológiai tanárok gondolataiként olvashatjuk:
Kustár Zoltán, ószövetség, református, egyetemi tanár, Debrecen  Várady Endre, újszövetség, baptista, főiskolai docens, Budapest
Kaiser Bernhard, vallástudomány, református, egyetemi tanár, Révkomárom (fordította: Szentpétery Péter, evangélikus, egyetemi tanár, Budapest)
Füsti-Molnár Szilveszter, rendszeres/dogmatika, református, egyetemi tanár, Sárospatak Németh Tamás, rendszeres/etika, református, egyetemi tanár, Pápa
Korányi András, egyháztörténet, evangélikus, egyetemi tanár, Budapest Kocsev Miklós, gyakrolati/liturgika, református, egyetemei tanár, Budapest
Kiss Jenő, gyakorlati/poimenika, református, egyetemi tanár, Kolozsvár Kránitz Mihály, ökumenika, római katolikus, egyetemi tanár, Budapest
És hogy az előadássorozatnak kerete is legyen, ne csak bevezetője, hanem zárása is, a laptulajdonos a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa evangélikus főtitkárának, Fischl Vilmosnak a zárszavait olvashatjuk.
Isten iránti örömteljes hálával köszönöm meg minden aktív résztvevő munkáját, remélve, hogy mindez az olvasók kedvére és épülésére lesz. Nem szerénytelenül, de hálás, jó érzéssel Kránitz professzor úr szavaival zárom soraimat, aki az 5 évvel ezelőtti évfordulón így minősítette az idén 95
éves szakfolyóiratunkat: „A Theologiai Szemle a keresztény egység magyarországi hajtómotorja”.
Legyen ez így ma és az elkövetkezendőkben is. (a főszerkesztő)

Absztraktok 2019/03

NAGY VIKTÓRIA:

Istenség és isteni világ az ókori Izraelben

A Jahve-kultusz eredete, kialakulásának és elterjedésének módja máig vitatott a témával foglalkozó kutatók között. Ugyanakkor YHWH karakterének főbb vonásai és tipikus jelzői jól rekonstruálhatók a héber Biblia alapján. Ezek a metaforák és toposzok szoros párhuzamot mutatnak a kánaáni istenvilág kapcsán megismert (lásd: Ugarit) kifejezésekkel. A tanulmány ezen párhuzamok közül mutat be néhányat, majd kitér az óizraeli vallás egyik talán legizgalmasabb területére, az ún. Asera-kérdésre. A szerző valószínűnek tarja, hogy az óizraeli vallás bizonyos szakaszaiban, illetve a vallási gondolkodás bizonyos rétegeiben létezhetett egy (vagy több) termékenységistennő kultusza, ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy a vaskor második felében Asera már egy személytelen, áldást hordozó, mágikus kultusztárggyá vált, amelyet népszerűsége miatt egyaránt jól felhasználhattak YHWH, vagy épp Baál kultuszában is.

There is an ongoing discussion among scholars about the origin of the cult of Yahweh, how it emerged and spread. The typical features and attributives of YHWH can, however, be reconstructed with acceptable quality on the basis of the Hebrew Bible. These metaphors and topoi display a striking parallel with the terminology of the Canaanite religious universe, as they became known from Ugarit. The paper highlights some of these parallels, before turning to one of the most appealing fields of study of the religion of ancient Israel: the Asherah-enigma. The author hypothesises that in certain periods of the religion of ancient Israel, and in certain layers of their religious thought there could exist a cult of a fertility goddess (or goddesses), but by the second half of the Iron Age, asherah was transformed into an impersonal mediatory cultic object, used in the cult of YHWH and that of Baal as well.

CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR:

Az eucharisztia a keleti szertartásban

A címben szereplő „keleti szertartás” mind az ortodox, mind a görögkatolikus egyházat magába foglalja, hiszen az eucharisztia mindkettő számára azonos a liturgiával, azaz Aranyszájú Szent János isteni liturgiájával. Krisztus valós jelenlétét mind Nyugat, mind Kelet elfogadja, ám vannak köztük különbségek is. Míg Nyugat az eucharisztiát az arisztotelészi hülemorfizmus, vagyis az anyag-forma-elmélet és a metafizika segítségével közelíti meg (vö. transsubstantiatio), Kelet a hódolatot nem a szentség látásában keresi, hanem a leborulásban (vö. proszkünészisz). A keleti teológia szerint a liturgia fő mozzanata a Szentlélek alászállása
(vö. epiklészisz). A magyar görög katolikus egyház sajátos felfogása, hogy a liturgia végig követi, felidézi az Úr Jézus egész életét, és ez elvezet a feltámadt Krisztussal való személyes találkozásig. E közösségben az eucharisztikus liturgia a nap, az idő, a liturgikus év szerves része, az egész folyamat az üdvtörténet meghosszabbítása, a végső jövőbe való átlépés.

The „oriental rite” in the title contains both the Orthodox and Greek Catholic church, well the Eucharisty is identic for all these two with the liturgy, namely „the divine liturgy of John Chriostomos”. Both the West and East accepts realpresence of Christ in the Eucharisty, but there are also differences. While the West approaches this mistery by the Aristotelian hylemorphism, that ist he systeme of materia-forma and the metaphysics (cf. transsubstantiatio), the East seeks and expresses the devotion not in the „seeing” but in the „falling on” (cf. proskynesis). According the oriental theology the main moment of the liturgy is the ascending of the Holy Spirit (cf. epiklesis). The Hungarian Greek Catholic church has a special opinion: the liturgy succeeds and recalls the total life of Lord Jesus, and so conducts us to a personal meeting with the risen Christ. In our community the liturgy is a part of the consecration of the day, of the time, of the liturgic year, this total process is a prolonging of the salvation’s history, it is a transgession to the final future.

LÉVAI ÁDÁM

Demokrácia, emberi jogok és társadalom
– iszlám és modernitás –
szereplők, viták és perspektívák

„És olyan közösség váljék belőletek,
amely felhív a jóra, megparancsolja, ami helyénvaló
és megtiltja, ami elvetendő.
Ők azok, akiknek jól megy (majd) a soruk.”
Szúra 3,104.

Először a kortárs kihívásokról fogok beszélni: a globalizáció fogalmáról, a modernitásról és néhány híres szlogenről. Később bemutatom a Shari’a megváltozott koncepcióját és annak kapcsolatát a modern állammal, valamint az iszlám gondolkodás alapelvet, nevezetesen: a közjót. A további megfontolások a családot, a feminista mozgalmat és a társadalmat érintik. Fő célom a modern muzulmán akadémiai gondolkodás ismertetése néhány híres tudós véleményén keresztül, és betekintést adni a mai problémákba.
A téma kiterjedt és az élet több szempontjára vonatkozik, ezért munkám szükségszerűen tartalmaz bizonyos tökéletlenségeket, mint a perzsa arabeszkék – csak Isten teremthet tökéleteset. A szöveg alapját a KU Leuven Egyetemen folyó modern muszlim gondolkodók kurzusára irányuló kutatásom szolgálta.
Szeretném felajánlani ezt a munkát a névtelen Isten együttes keresése érdekében, és köszönetet mondani professzoraimnak: Emilio Plattinak és Mehdi Azaieznek.

First I shall discuss about contemporary challenges: the concept of globalisation, modernity, and some famous slogan. Later on I shall present the changed concept of Shari’a and its relationship with the modern state, and the basic principle of Islamic thinking, namely: the public good. The further considerations will subject the family, the feminist movement, and the society. My main aim is to introduce the modern Muslim academic thinking through some famous scholar’s opinion, and to shed some light into the problems of nowadays.
The topic is extensive and ramifies into several aspects of life, therefore my work necessarily contains some imperfection, as the Persian arabesques – only God can create perfect. My research for Modern Muslim Thinkers course in KU Leuven University served as a basis of the text.
I would like to offer this work for seeking the unnameable God together, and as a thanksgiving to my professors: Emilio Platti and Mehdi Azaiez.

FODORNÉ ABLONCZI MARGIT:

„Áldássá lesz ott az átok…”
Az áldás jelentősége református gyülekezeti szolgálatainkban

Dolgozatom, kérdésfelvetésem iránya: Miben áll az az áldás, amiről a Biblia bizonyságot tesz? Az áldás szó jelentése, jelentősége a bibliai és a magyar nyelvben. Az áldás, mint Isten továbbadható ajándéka a teljes Szentírásban. Az Ószövetség áldásfolyamatának kiteljesedése az Újszövetségben, Jézus Krisztusban, aki az „Áldások Áldása”. Rajta keresztül kapja a ma élő keresztyén egyház Isten áldásait. Református egyházi gyakorlatunkban ez a kazuális szolgálatokban lesz egészen személyes üzenetté, ígéretté. Az „áldás-terévé” válik a gyülekezet közössége. Az istentisztelet végén elhangzó áldás pedig „felhatalmazást ad Krisztus képviseletére a világban”. Így juthat el ez az áldás ma református egyházi közösségeinken keresztül a családokhoz, az emberekhez. Készülésünkben fontos tisztáznunk, hogy lelkipásztorként mi a felelősségünk az áldás továbbadásában lelkigondozóként.

The focus of my thesis, the question I raise is this: What is the nature and the essential of the blessing that the Bible bears witness of? The meaning and the significance of blessing in Hungarian and in the biblical languages. The blessing in the whole Scripture as God’s gift that can be and must be passed on. The flow of blessing throughout the OT that comes to its fulfillment in the NT in Jesus Christ, who is the „Blessing of blessings”. Through Him receives the Church of our days God’s blessings. It is the casual services of our reformed church where it turns into a message, a personal promise. The church community thus becomes the space of blessing. The common blessing at the end of our church services then, at its core becomes an empowerment to represent Christ in the World. This way finds blessing its way through our church members to the families, to the people outside our communities. In our preparations for the services as counselors must be very clear about our responsibility in passing on blessing.

FEKETE CSABA:

Sinka György éneke

Ismeretlen a 17. század első felében élt költő élete. Hiányos adatok nyomán értékelték korábban. Éneke református énekeskönyvekben későbbi, helyenként értelmileg hibás sorokkal és strófaszerkezettel jelent meg. Most az 1678-as nyomtatott forrás és egy 1651-es kézirat alapján jelenik meg, értelmezéssel, helyesbítve a tévedéseket, és dallamokat is mellékelve.

György Sinka was a hymn writer who kept operating in the first half of the 17th century. All what we know is his name from his achrostich poem, Sinka Gyöergy, his life and activity are totaly unknown. Because the scarce sources he became mistakenly classified by 20th century experts as a sabbatical poet. The present study had collected the known data, corrected mistakes, explained the content and biblical background, and as well proposed the right text of his poem, that appeared in the earlier sources. I. e. in a roman catholic manuscript collection of 1651, and a reformed piety book, printed in 1678. The song survived not only in reformed and unitarian church hymnals and prayer books, and 19th century sabbatical manuscripts, but also had been preserved in unwriten oral tradition, including different folklore melodies. The best items of these also attached.