A hindu nacionalizmus és az indiai szekularizmus válsága Indiában:hinduk, keresztények, muszlimok
A Vallásközi Dialógus Bizottság nyílt ülése
A Vallásközi Dialógus Bizottság idei nyílt ülésének vendége április 10-én Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, az egyetem Ázsia-kutató központjának vezetője volt. Elmondta, hogy a Közel-Kelet mellett India is mindig érdekelte, és annakidején nem volt más India-szakértő a nemzetközi tanszéken. A Központ novemberben alakult, rajta kívül egy-egy kanadai, dán és portugál kutatóval.
Indiában a választásokon két nagy pártszövetség áll egymással szemben. A Nemzeti Demokratikus Szövetség, a Bharatíja Dzsanata, a hindu nacionalisták szervezete a jelenlegi, 2014 óta miniszterelnök, Narendra Modi vezetésével. A választások április 19-től 54 napig tartanak, kb. egymilliárd ember regisztrált. A másik a Nemzeti Kongresszus, 28 párt szövetsége, rövidítése INDIA, amelynek vezetője, Rahul Gandhi a demokrácia megmentését tűzte ki célul.
A Pew Research adatai szerint Indiában a különböző vallások követőinek aránya változóban van. A hinduké csökken, jelenleg 79,8 százalék, a muszlimoké 15 százalék India a muszlimok számát tekintve a harmadik legnépesebb ország Indonézia és Pakisztán után. Demográfiai szempontból elsősorban Dél-Ázsia meghatározó az iszlám világban. 1951-hez képest a keresztényeké ma 2,7 százalék (2,3), a szikheké 1,9 százalék (1,7), a buddhistáké változatlan, 0,7 százalék. Áttérés leginkább a hátrányos helyzetű hinduknál fordul elő, elsősorban az iszlámra, de a kereszténységre és a buddhizmusra is. A termékenységi ráta általánosan csökken, de így is a muszlimoknál a legmagasabb. Az ő helyzetük általában hátrányosnak mondható.
A Mughal (Mogul) Birodalom (1526-1857) lehanyatlása és megszűnése után a muszlimok nagyrészt kiszorultak a brit közigazgatásból, és azután Mohamed Ali Dzsinna, (1876-1948) Pakisztán megalapítója vezetésével már nem is akartak részt venni benne. Az ország felosztása után Indiában a mérsékeltnek mondható, integrált muszlimok maradtak. 10-10 millió hindu és muszlim cserélt hazát, a lakosságcsere kb. egymillió halálos áldozattal járt. Kelet-Pakisztánban, a mai Bangladesben sokkal kevesebb volt az erőszak, ma ott a lakosság 20 százaléka hindu, míg Pakisztánban csak 1-2 százalék.
Indiában nem beszélhetünk európai értelemben vett szekularizmusról. Az 1950-es alkotmány Gandhi vízióját kívánta volna megvalósítani: egység a sokféleségben. Az országot három jelentős külső hatás érte: az árják bevándorlása (Kr. e. 2000-től?), az iszlám hatása (a VIII. századtól) és a brit uralom (1757-1947) Az iszlám öt pillére ugyanaz, elveti a kasztrendszert, Indiában mégis hasonló hierarchia alakult ki. Az iszlám misztikus irányzata, a szúfizmus jelentős szerepet játszott Pakisztánban, számos szentélyük van, távol áll a szaúd-arábiai iszlámtól. A vallások Indiában hivatalosan egyenlők, a sokszínűség jegyében. Pakisztán függetlenségét 1947. augusztus 14-én, Indiáét augusztus 15-én kiáltották ki. Pakisztán nevében is az igazhitű muszlimok országa, az 1956-os alkotmány szerint az első iszlám köztársaság, vallási alapú állam, ahol semmi sem írhatja felül a saríát.
Indiában nincsen egységes polgári törvénykönyv, a családjog vallási alapú, már csak ezért sem beszélhetünk európai értelemben vett szekularizmusról. A felső kasztbeliek között népszerű a nacionalizmus, elsősorban északon. Az 1947. évi rezervációs törvény kvótákat állapított meg a hátrányos helyzetűek számára, és pl. alacsonyabb pontszámmal juthatnak be egyetemre. A hinduk 44 százaléka kaszton kívüli. A nacionalisták arra hivatkoznak, hogy egykor mindenki hindu volt. Az iszlámot, mint említettük, a szúfi szerzetesek terjesztették el, és közel álltak a népi vallásossághoz. Allahot például Ráma királyfi (Visnu megtestesülése) megjelenítésének tekintették. Hinduk és muszlimok tisztelték egymás szentjeit.
A Bharatiya Janata (Bharatíja Dzsanata) Párt 1980-ban alakult. Elődje a Nemzeti Önkéntesek szövetsége (RSS) 1925-ben, többé-kevésbe a Muszlim Testvériség hindu megfelelője. Kesam Baliram Hedgewar (1889-1940) az alapító, majd utódja Madhav Sadshiv Golwarkar (1906-1973), ők azt mondták, hogy Indiának nem lehet nem hindu polgára, mások tehát térjenek vissza, vagy menjenek el. Kezdetektől fogva militáns, Gandhi merénylője (1948. január 30-án ölte meg) is közéjük tartozott. A Hinduk Világtanácsa (VHP) 1964-ben alakult. A hindu pártnak 2000 után a muszlim tagsága is jelentősen megnövekedett, elsősorban a 25 milliós síita közösségben, ők inkább a szunnitákat tekintik ellenségnek.
India gazdasági növekedését a hindu India szolgálatába állítják, 1998-2004 között Atal Behari Vadzspaji (1924-2018) idejében is hasonló törekvések voltak.
Jelentős hatása volt és van az Ajódhjában lévő egykori Bábur/Bábri-mecset (az első mughal uralkodó 1528-ban építtette) lerombolásának és az állítólag előtte ott lévő Ram Mandir szentély újjáépítésének. Bábur, az az első mughal (mogul) uralkodó rombolta le, de ez egyáltalán nem biztos. A mecsetet 1992-ben a RSS fiatal tagjai rombolták le. Modi 2014-ben megígérte a hindu szentély felépítését. A Legfelsőbb Bíróság 2019-ben, néhány héttel az akkori választások előtt úgy döntött, hogy építsék fel, a muszlimok pedig a városon kívül kapjanak területet a mecset újjáépítéséhez. Addig is atrocitások sorozata kísérte az ügyet, így például a 2002-ben Gudzsarátban, ahol éppen Modi volt a főminiszter (2014-ig), több tucat áldozatot követelő vonatrobbantás hinduk ellen. Indiában a radikális iszlám többé-kevésbé a hindu radikalizmusra adott válasznak tekinthető. Hasonló vérengzés utána 2008-ban volt Mumbaiban, de azt pakisztániak követték el. Modi 2014-ig nem léphetett be az USA-ba.
Idén februárra felépült a Ram Mandir, amelyet Modi hindu szerzetesi öltözetben adott át. Utána hasonlóképpen Abu Dhabiban is átadott egy szentélyt. Az Egyesült Arab Emirátusokban 4 millió hindu él, a Perzsa-öböl térségében összesen 9 millió indiai állampolgár. Az USA-ban sokan vannak vezető pozícióban indiai származásúak. Az Emirátusok 2020-ban kötött Izraellel úgynevezett Ábrahám-egyezményt. India ma Izrael-barát, azelőtt a palesztinokért állt ki. A Perzsa-öböl térsége amúgy a konzervatív iszlám területe.
A Tádzs Mahallal is, amelyet Sáh Dzsahán mughal uralkodó (1628-1658) építtetett, hasonló problémák vannak. A Dzsanata Párt szerint nem nemzeti szimbólum, mivel iszlám építmény, fenntartását, renoválását fizessék a muszlimok. A legújabb történetírás róla is megállapította, hogy egykor hindu szentély, Tejo Mahalaya volt a helyén.
A szikh származású Manmohan Singh kongresszus-párti miniszterelnök (2004-2014) megállapította: a britek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy India gazdasági és műszaki-tudományos élete elérhette a jelenlegi szintet.
2019-ben új állampolgársági törvényt fogadtak el, pakisztáni, bangladesi, srí lankai származású hinduk, párszik, keresztények, buddhisták, szikhek indiai állampolgárságért folyamodhatnak, csak éppen a muszlimokat nem említik.
Kasmír, az egyetlen muszlim többségű állam a 28 közül 1950-ben autonómiát kapott. 2019-ben azonban eltörölték az alkotmány 370. cikkelyét, amelynek értelmében addig nem muszlim nem vásárolhatott ott földet, majd az autonómiát is visszavonták. Az arab országok a jó viszony érdekében ma különösebben nem tiltakoznak. A hindu nacionalisták az alkotmányba foglalnák a szent tehenek levágását, amely a 28 államból 20-ban már ma is tilos. A Dzsanata Pártban időről időre előfordulnak iszlamofób, muszlimellenes megnyilvánulások. 12 államnak van dzsanata- párti főminisztere. Pakisztánban az indiai muszlimok helyzetét a gázai palesztinokéhoz hasonlítják. Az indiai válasz erre az, hogy ők (az indiaiak) csak védekeznek. A helyzetet bonyolítja, hogy mindkét ország atomhatalom.
Ami a keresztények helyzetét illeti, jelenleg főleg keleten, Manipur tartományban vannak 2023 óta zavargások. A Meitei- és a Kuki-törzsbeliek közötti konfliktus elsősorban etnikai probléma, amelyet a hindu-keresztény szembenállással fűtenek, ebben az RSS-nek is szerepe van. Indiában az előadás napjáig kb. 200 támadás volt keresztények ellen, főleg ünnepek idején és falvakban. A keresztények helyzete a statisztikák szerint a 11-15. helyen van üldözés szempontjából. 2020-23 között az Incidents of Violence against Christians honlapja szerint 2013 esetet tart nyilván. A támadások a Dzsanata-kormányok alatt gyakoribbak.
A 2 százaléknyi szikh lázadását a 80-as években Indira Gandhi leverte, akit azután szikh testőrei 1984. október 31-én megöltek. Pandzsáb független akart lenni, de azután megnyugodtak a kedélyek, olyannyira, hogy 2004-2014 között Manmohan Singh személyében szikh származású miniszterelnöke lehetett az országnak.
Az USA-nak Kína ellenében fontos India, ezért nem kifogásolják Modi intézkedéseit ellenfeleivel szemben. Ugyanez a kérdés a brit parlamentben is előkerült, hogy az indiai származású miniszterelnök mikor teszi szóvá ezeket.
Kérdésekre válaszolva az előadó elmondta, hogy bizonyos körök számára a Tádzs Mahal áttelepítése is elképzelhető. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy Gandhi egy dolgot nem ért el: „az emberi agy nehezen megváltoztatható.” Gandhi amúgy ma már nem nagyon kedvelt Indiában. Ő az erőszakmentesség híve volt, de sajnos, a világ azóta még erőszakosabb lett. Az identitás(ok) politikailag manipulálható(k). Az imámok sokszor alulképzettek, lehet, hogy arabul kívülről tudják a Koránt, de előfordul, hogy nem tudnak olvasni, és Pakisztánban könnyen radikalizálhatják híveiket. Elmondott egy néhány héttel azelőtt Lahorban, a többé-kevésbé kozmopolita városban történt esetet. Egy nő ruháján arab felirat volt, amelyet Korán-idézetnek gondoltak, és így a könyv megszentségtelenítésének. Kiderült, hogy valójában csak a kuvaiti divatszalon neve: boldogság. Pakisztánban 2-3 millió keresztény él, elsősorban északon, Pandzsábban, és „jól élnének radikális muszlimok nélkül”. A dán Mohamed-karikatúrákat, az amerikai és a svédországi koránégetéseket ők szenvedik meg. A vándorló sivatagi törzsek hinduk. Indiában az oktatás 27 százaléka keresztény kézben van, de térítést nem gyakorolnak. Érdekes a déli-délnyugati Kerala állam helyzete, a Tamás-keresztények hazája. Magyarországon is vannak innen papok a szaléziaknál és a verbitáknál. Az állam a függetlenség óta kommunista irányítás alatt áll, az egyik legfejlettebb az országban, általános az írni-olvasni tudás, és nincsenek atrocitások a keresztények ellen. A korábban Portugáliához tartozó Goa csak 1961-ben került vissza Indiához. Érdekességként elhangzott, hogy az egész országban csak itt lehet (az egyébként híres) kolbászt kapni…
Az előadóval együtt többen is utaltak rá, hogy „India nem hagy hidegen”, az európaiak könnyen beleszeretnek, az emberek tartása egyenes, és természetes a közösségi élet. Idehaza egy buszmegállóban húsz ember már soknak számít, ott ötszáz átlagosnak mondható, hazatérve üresnek tűnnek az utcák. Az egyetemeknél is hasonló az arány, a mumbai egyetem összes campusának kb. 1 millió hallgatója van. Az indiai mérnökök, informatikusok nagyon keresettek, Németországban évi 4-5 ezerre lenne szükség. Az USA-ban az indiai származásúak 80 százaléka diplomás, vagyis messze az átlagot meghaladóan, és összetartó közösséget alkotnak. A Perzsa-öböl menti államokban dolgozó vendégmunkások között persze nem ez az arány. Az indiai diaszpóra a világon a legnagyobb, 20 milliós, de ehhez még hozzá kell számítani azt a 10-15 milliót, akik ilyen-olyan okból lemondtak eredeti állampolgárságukról. Mindenesetre vallásukat többé-kevésbé követik, és nem hagyják el kultúrájukat.
Az egyes államok közötti határokat először a brit közigazgatás, később a nyelvi határok befolyásolták, 30-50 milliós vagy még nagyobb közösségekről van szó. Az angol mellett egyre inkább a hindi, az urdu, továbbá az adott tartomány nyelve használatos, országosan a hindit kívánják erősíteni. Egyik államból a másikba menet sokszor olyan, mintha egy másik országba érkeznénk, például már csak az utak állapota miatt is. India történelmileg mindig is széttagolt volt, először Asóka (Kr. e 269-232) egyesítette nagy részét, a Mughal Birodalommal lett politikailag (de csak úgy) egységes az 1500-as évektől, azaz 4 ezer éves történetének csak kisebb részében.
*
Mindenképpen szükséges és hasznos volt avatott szakember összefoglalását meghallgatni Földünk éppen egy éve legnépesebb országának vallási, politikai helyzetéről. Szűk két óra alatt rengeteg információval lettünk gazdagabbak, és sok, innen-onnan már ismert részlet került a helyére. Ottani keresztény testvéreink helyzetét pedig különösen is figyelemmel és könyörgéssel kísérjük.
Szentpétery Péter
