• slide00.jpg
  • slide01.jpg
  • slide02.jpg
  • slide03.jpg
  • slide04.jpg
  • slide05.jpg
  • slide06.jpg
  • slide07.jpg
  • slide08.jpg
  • slide09.jpg
  • slide10.jpg
  • slide11.jpg
  • slide12.jpg
  • slide13.jpg
  • slide14.jpg
  • slide15.jpg

 

Szolgálni az Úr rendelkezésére állva -
Istentiszteletet tartottak a Krisztus-hívők egységéért

 


Idén január 19. és 26. között rendezik meg az ökumenikus imahetet a Krisztus-hívők egységéért. Az országos ünnepi nyitó istentiszteletet január 19-én tartották Budapesten, a Kálvin téri református templomban.

A nyitó istentiszteleten a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházainak vezetői szolgáltak, szentbeszédet mondott Erdő Péter bíboros, prímás, igét hirdetett Kondor Péter evangélikus püspök.
Az imahét és ezen belül az istentisztelet szövegrészeinek anyagát a máltai és a gozói keresztény egyházak állították össze a következő mottó alapján: „…nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…” (ApCsel 28,2). Kérésükre egy virágokkal övezett fahajót állítottak fel a budapesti istentiszteleten. E szimbólum jelentéséről a későbbiekben esett szó.

A szolgálattevők, valamint a johannita és máltai lovagok bevonulását követően Páll László, a Budapest-Kálvin téri református egyházközség lelkipásztora köszöntötte a jelenlévőket, majd Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára vette át a szót. „Azért gyűltünk össze, hogy imádkozzunk az egységért a keresztények között és a megbékélésért a világban. A keresztények közötti megosztottság hosszú évszázadok óta tart. Ez nagyon fájdalmas és ellenkezik Isten akaratával. Hiszünk az imádság erejében, hogy legyőzzük a megosztottságot” – fogalmazott.

Az idei imahét forrásanyagát különböző máltai felekezetek állították össze. A hagyomány szerint Szent Pál Kr. u. 60-ban ért Málta partjaira. E mozgalmas és a Gondviselés oltalma alatt zajló történet elbeszélését Az apostolok cselekedetei utolsó két fejezetében olvashatjuk. Az ökumenikus imahét idén arra a vendégszeretetre összpontosít, amelyet a szigetlakók a Szent Pállal együtt hajótörést szenvedők iránt tanúsítottak: „Nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk” (ApCsel 28,2). Az istentiszteleten kihelyezett hajómodell Pál apostol viszontagságos tengeri utazására utalt. A hajó azt az olykor viharos utat is jelképezi, amelyen a keresztények együtt haladnak az egység felé.

A bevezető szavak után Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita mondott imát: „Szerető Istenünk, Te mindannyiunkat hívsz; előhívsz otthonainkból, irodáinkból, bányáinkból és gyárainkból, mezőinkről, üzleteinkből, halászcsónakjainkból és nyájaink mellől, iskoláinkból és kórházainkból, börtöneinkből és fogházainkból – hívsz, hogy egyek legyünk az Úr Jézussal való közösségben.” Az invokáció a következő szavakkal zárult: „Add, hogy jó úton járjunk, ó áldott Isten! Úgy éljünk a földön, ahogyan a testvérekhez illik; tudjunk örülni egymás áldásainak, tudjunk együtt érezni egymás bánatával, és veled együtt Jézus nevében, a Szentlélek ébresztő erejével megújíthassuk a föld arculatát.”
A bűnvalló imádságot Fabiny Tamás evangélikus püspök mondta: „Bocsásd meg, Urunk, a különböző egyházak, az eltérő hagyományokat követő keresztények által elkövetett hibákat, bűnöket és bizalmatlanságot...”

Az első szentírási igerészt Khaled László metodista szuperintendens olvasta fel, majd az elhangzottak (Lukács 18,9–14) alapján Erdő Péter bíboros, prímás mondott beszédet.

A főpásztor szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

1. A farizeus és a vámos imájáról hallott példabeszéd az imádságról szóló jézusi mondások sorába illik. A most felolvasott szakasz előtt Szent Lukács evangéliumában egy olyan özvegyasszonyról hallunk, aki állandóan unszolja a bírót, hogy szolgáltasson igazságot neki. Az állhatatos imádságra vonatkoztatja ezt az evangélista. Aztán a mostani evangéliumi szakasz után hallunk majd az evangéliumban arról, hogy olyannak kell lenni Isten előtt, mint a gyereknek, olyan alázatosnak, olyan bízónak, olyan őszintének. A kettő között középen foglal helyet a most hallott példabeszéd.

Példabeszéd ez? Több is annál. Olyan történet, amelynek egyetlen hangsúlya van, s ez az egy hangsúly mondja ki a lényeget.

2. A farizeus és a vámos imádkozni mennek a templomba. A farizeus imája abból áll, hogy hálát ad Istennek a saját tökéletességéért. Mindennapi életének rítusaihoz tartozik ez az imádság. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy az imádság szertartásának minden részletét ez a farizeus pontosan megtartotta. Megtartotta a tisztasági előírásokat, megtartotta az összes szövegeket és formákat. De nem érezzük benne az őszinte, személyes megállást az Isten előtt, nem érezzük, hogy ennek az embernek szüksége volna az Istenre. Hiszen úgy beszél, mint aki körül minden rendben van. Mint akinek semmi igazi kérnivalója nincs az Istentől.

3. Vele szemben áll a vámos imája, aki úgy lép Isten elé, hogy fél tőle. Tudatában van a saját bűneinek, tudatában van a saját nyomorúságának, és annak, hogy őrajta ember nem segíthet. Mert az, ami neki igazán fáj, az valahol belül rossz. Elrontotta az életét, hiszen olyasmivel foglalkozik, olyasmiből él, ami a saját igazságérzetének, becsületérzetének, Isten és ember törvényének ellene mond. Kifosztja a saját honfitársait, kiszolgálja az elnyomó idegen hatalmat, nem is tud már szinte változtatni az életén.

Nem azzal foglalkozik Jézusnak ez a mondása, hogy vajon mekkorák voltak a vámos bűnei. Nem is azzal foglalkozik, hogy a jövőben milyen lesz az élete. Hogy sikerül-e neki teljesen megjavulni, hogy sikerül-e neki bátran és következetesen egy másmilyen életet élni. Csak eggyel foglalkozik, azzal hogy hogyan áll meg a vámos az Isten előtt.

Úgy áll meg, hogy tudja saját bűnét és méltatlanságát, tudja, hogy rajta Istenen kívül senki nem segíthet, és ebből a nyomorúságából, ebből a bajából Istenhez kiált.

Ez az imádkozó ember helyes magatartása, ez az imádság talál meghallgatásra, ezért lehet megigazultan hazamenni utána, ahogy olvassuk az evangéliumban. A másik, a formális, az embert belülről meg nem nyitó imádság pedig nem az igazi.

4. Ezt a példabeszédet azonban magától Jézustól halljuk. Jézus pedig nemcsak szólt az Istenbe vetett bizalomról, hanem megmutatta az életével, a halálával és a feltámadásával, hogy ennek a bizalomnak alapja van. Hogy Isten az életünket, az örök életünket is, a szívén viseli. Nem a semmit, hanem a feltámadt Jézusban megnyilatkozott végtelen isteni szeretetet találjuk az összes dolgok mélyén. A saját nyomorúságunknak a mélyén is, a világ nyomorúságának a mélyén is. Ha erre rádöbbenünk, akkor fölszakad belőlünk is a kiáltás, mint a vámosból; akkor mindannyian Istenhez fordulunk.

5. A most kezdődő héten a keresztények egységéért imádkozunk. Az utóbbi évtizedekben sokszor tekintettük át konferenciákon és találkozókon, szóban és írásban közös történetünket. Gyakran és kölcsönösen szóltunk olyan emberi hibákról is, amelyek hozzájárultak a szakadások kialakulásához és elmélyüléséhez. Már ez a felismerés is magában hordozza a feladatot, hogy nagyobb szeretettel és megértéssel közeledjünk egymás felé. Ám mindez talán emberi erőfeszítésekkel is megoldható, – bocsánat a szóért – rendezhető lenne. Összevesztünk – béküljünk ki.

Csakhogy a dolog nem mindig ilyen egyszerű, mert hitünknek, sajátosan a keresztény hitnek tartalma van, amely magára Krisztus személyére megy vissza. Hogyan őrizte, hogyan elmélkedte át ezt az Egyház közössége? Itt már jelentkeznek a hit elveiben való különbségek is. Káros felületesség volna ezeket kézlegyintéssel elintézni és azt mondani, hogy a tartalmi kérdések nem lényegesek, fő az udvariasság. Ám ha ezt mondanánk, akkor hitünk egész tartalmának komolyságát kérdőjeleznénk meg. Az pedig már a Krisztushoz való tartozás létkérdése.

Hosszú évtizedek óta fáradoznak egyházaink azon, hogy megfelelő megbízással rendelkező szakértők tisztázzanak olyan elvi különbségeket is, amelyek esetleg kulturális eltérésekből, félreértésekből adódtak. Ennek a munkának szép eredményei is vannak, például a Megigazulásról szóló katolikus-evangélikus közös nyilatkozat. Hitünk súlyos kérdéseiről őszinte szándékkal beszélve mindig átérezzük azonban, hogy a feladat nagyobb, mint ami puszta emberi erővel megoldható. Ezért van szükség a szívből jövő, állhatatos imádságra a keresztények egységéért. Ezért kezdjük istentisztelettel és bízzuk Isten irgalmára most kezdődő ökumenikus imahetünket is. Ámen.

Az istentisztelet főbb részei között a Kálvin Kórus szolgált Pálóczy Krisztina vezényletével, orgonán közreműködött Bódiss Tamás.

A következő szentírási szakaszt (ApCsel 27,18–26; 27,41–28,2) Papp János baptista egyházelnök olvasta fel, majd ennek alapján Kondor Péter evangélikus püspök, a MEÖT alelnöke tartott igehirdetést. Mint mondta, a Szent Pál fogságáról és a hajótörésről szóló újszövetségi szakaszok „egy kétezer évvel ezelőtti tengeri élményt örökítenek meg, ugyanakkor az itt leírtakból megtanulhatjuk, hogyan él a keresztény, hívő ember”.

Az evangélikus püspök rámutatott: Pál sorsa kilátástalannak tűnik, fogságban van, de még a hajótöréskor is szolgálja Jézus Krisztust. Nem a megtörni látszó karrierjét siratja vagy önmagát sajnálja, nem is látszik rajta letörtség, hanem mindvégig, egészen utolsó leheletéig Krisztus rendelkezésére áll. Így él minden idők igaz kereszténye, bármely helyzetben Krisztus rendelkezésére bocsátja magát.

De a tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem magától értetődő – folytatta Kondor Péter –, rendszerint valamit kapni akarunk Krisztustól. Kimondatlanul is azt gondoljuk, hogy a megváltás azért történt, hogy gördülékenyebbé tegye az életünket, megszüntesse az akadályokat. Mintha azt mondanánk magunkban: ha már hívő vagyok, jogom van ahhoz, hogy jó házasságom legyen, sikeres gyermekeim, kényelmes életem. Valamiképpen Jézust akarjuk használni életünk boldogulásához, éppen úgy, mint a pogányok a fétiseiket.

Érezzük, hogy a Szentírásban másról van szó. Jézus követőket szeretne, akik Uruknak vallják őt, és szolgálni is készek. A hánykolódó hajón fogságban lévő Pál mondhatta volna, hogy éppen nincs abban a helyzetben, hogy bizonyságot tegyen, nem hívő szemmel bizony siralmasnak is tűnik az állapota. Hittel nézve azonban láthatjuk, Pál célja, hogy eljuttassa az evangéliumot Rómába, a hajóút végcélja ez a bizonyságtétel. Amikor összeomlik minden, őt nem uralja el a közhangulat, hanem bizakodásra biztatja a hajó utasait. Ahogy Pál a hajón lévőkkel, úgy mi is sorsközösségben vagyunk a társadalmunkban, nemzetünkben élőkkel – hangsúlyozta a szónok –, az Úr nem tesz minket, keresztényeket vitrinbe, hanem a világba helyez, feladatot ad.

Mindannyiunk életében vannak kényszerhelyzetek (például a családban is), amelyeket meg kell töltenünk Krisztus jelenlétével, s ez üdvösségünkre fog szolgálni, ez életeket fog átalakítani. S az embereknek szükségük van Krisztusra. Nem ideológiai csatákat kell megnyernünk, hanem embereket; úgy, hogy keresztény mivoltunkkal megláttatjuk Krisztust, mint életet átformáló erőt – s az imahétnek is ez a célja. Másokat is evangelizálóvá kell tennünk – biztatott Kondor Péter.

Az „apostolok cselekedetei” nem értek véget Péterrel és Pállal, az egyháztörténet, a misszió története ennek az egyenes folytatása. És te is folytatod, ha úgy élsz, mint Krisztusban hívő ember – zárta beszédét az evangélikus püspök.
Az igehirdetés után az Apostoli Hitvallás közös elmondását Pataky Albert pünkösdi egyházelnök vezette be e szavakkal: „Gondoljunk azokra, akik hitük megvallásával egyúttal életüket is adták/adják.”

A közbenjáró imádságot Szabó István református püspök vezette; többek közt elhangzott: „Irgalmas Istenünk! Nyisd meg szemünket, hogy a teremtett világban a te ajándékodat lássuk. Nyisd meg kezünket, hogy egymás iránti odaadással osztozzunk gyümölcseiben.” A református püspök az üldözött keresztényekért is fohászkodott: „Mindenható Mennyei Atyánk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Rá bíztad a világot, de rá bíztad egymás szolgálatát is. Add meg Szentlelked segítségével, hogy megszűnjön a birtoklás és a hatalomvágy utáni esztelen hajsza a világban, hogy ezáltal az emberek biztonságban élhessenek országukban, háború és félelem nélkül, építve az Isten által ránk bízott világot és szolgálva egymást családjukban és hivatásukban – ahogyan ezt a szolgálatot Fiad, Jézus Krisztus megmutatta nekünk. Add, hogy megszűnjön az öldöklés és a kizsákmányolás, a kegyetlenkedés és megszülessen az áldott béke. Add, hogy minden ember a saját hazájában, üldöztetés nélkül élhessen és dolgozhasson, a gyerekeknek pedig megnyílhassanak az iskolák, hogy ismét tanulhassanak. Add, hogy elhagyott otthonaikba hazatérhessenek az emberek és felépíthessék lerombolt templomaikat. Add, hogy ne az erőszak, a gyűlölet vezesse a Szent Fiad vére által megváltott emberiséget, hanem a szolgálat, a szeretet, az áldozatvállalás és az alázat. Ámen.”

A Miatyánkot Magyar Péter Marius ortodox esperes vezette be.

Az ökumenikus istentisztelet végén elbocsátó áldások hangzottak el különféle felekezetek képviselői (többek között Erdő Péter bíboros) részéről, majd felcsendült a Himnusz.

Az idei ökumenikus imahéten gyűjtött adományokat a Kárpátalján és a Kárpátokon túl élő magyar keresztény közösségek támogatására fordítják.

 

 


Ökumenikus Imahét


Kedves Testvérek!


Tisztelettel tájékoztatom, hogy elkészült a 2020-as Ökumenikus imahét anyaga. Olvassák, forgassák és használják szeretettel.

A nyitó istentiszteletet 2020. január 19-én, vasárnap 18:00 órától tartjuk a Kálvin téri református templomban. Sok szeretettel várunk mindenkit!

 

 

Az ökumenikus imahét anyaga letölthető: itt.

Az ökumenikus imahét plakátja letölthető itt.

Az ökumenikus imahét liturgiája letölthető itt.

 

 

Mindennapi kenyerünk

2019. augusztus 19., hétfő


„Akár egy egész országért, akár egyházi közösségért, akár iskolai osztályért, akár egy családért vagyunk felelősek, mind arra teremtettünk, hogy Istent megismerjük és őbenne boldog életet éljünk!" Ezzel az üzenettel készültek a magyarországi keresztyén egyházak idén az államalapítás ünnepére. Az augusztus 19-i budapesti ökumenikus istentiszteletről képriportban számolunk be.

A magyarországi keresztyén egyházak vezetői az elmúlt évekhez hasonlóan idén is ökumenikus istentiszteletetre gyűltek össze az államalapítás ünnepének előestéjén a fővárosban – ezúttal a városligeti fasori evangélikus templomba.

Amikor az István király alapította független keresztyén Magyarországért adunk hálát, ünnepünk középpontjában az érkező mennyei Király, Jézus Krisztus áll, akit a próféták megjövendöltek, akinek második eljövetelét már István király is várta, és aki ma is velünk van, kapaszkodót ad, megerősít minket – tette egyértelművé köszöntőjében Kondor Péter evangélikus püspök.

„Külsőleg talán nem látszik, de erő van nála, egyetlen kézmozdulatára gyógyul a beteg, felszáradnak a könnyek, leesnek a bilincsek. Hódoljunk neki térden állva, mi, akik méltatlanok vagyunk hozzá és csak önmagunkat adhatjuk neki. Ő jön és átölel, amitől áldott lesz az életünk" – mondta Jézus Krisztusról a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke.

Az ökumenikus alkalmon az azt szervező Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak vezetői mellett Mohos Gábor katolikus segédpüspök és Róna Tamás főrabbi is részt vett.

Az istentiszteleten egyházi és állami vezetők mellett különböző felekezetű hívek adtak hálát közösen azért, hogy Isten bűneink ellenére megtartotta magyar népünket, és kérték el tőle a megújulás útját, hogy felülkerekedhessünk békétlenségen, kicsinyességen és gyűlölködésen.

Bogárdi Szabó István református püspök Dávid király nyilvános végrendelkezése (1Krón 28) és az utolsó neki tulajdonított zsoltár intelme – „Megtartja az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja." (Zsolt 145,20) – alapján hirdette Isten igéjét.

Dávid, a nagy király élete végén egy országgyűlés keretében rátestálja fiára az uralkodás felelősségét, a jó rendet, ugyanakkor nemcsak az ország gondját, hanem az Isten megismerésének parancsát és ezzel együtt szíve teljesítetlen vágyát is, hogy állandó hajléka legyen a szövetség ládájának. „Nem azért építünk templomot, mert megtehetjük, mert nincs jobb dolgunk, hogy legyen munkája az építőiparnak, vagy hogy száz év múlva építészeinket méltassák, hanem azért, mert a templom az Istennel való találkozás igazi helye" – emlékeztetett a dunamelléki püspök.

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke úgy véli, a 21. század embere hajlamos a hamisító szentimentalizmusra: „Megőriz – ez jó, ezt megvesszük, de a folytatást – elpusztít – lehetőleg kivennénk a csomagból. Boldog akarsz lenni? Ne vágd le az igazságot!" Mint mondta, ez az ige nem ünneprontó fenyegetés, hanem pusztán tényközlés: akik szeretik az Urat, azokat megtartja. Akik keresik őt, azok megtalálják. „Nem ígéri sehol sem, hogy akik szeretik őt, azoknak mindig könnyű lesz, mindig egyenesen fognak haladni, ellenkezőleg: bárányokként küldi tanítványait a farkasok közé és üldöztetést jósol nekik. De megtartatni, gyümölcsöt teremni, nem pelyvaembernek lenni csak így lehet: őrizd meg az Úr útját, ő megőriz téged."

Mint mondta, István király fiának írt intelmeiből is kihallani az ige visszhangját: „Ki a jó uralkodó? Ki az igaz király? Kire bízhatjuk rá egy ország sorsát? Arra, aki keresi az Urat. Arra, aki szereti az Urat. Arra, aki megtartja rendelkezéseit – eltökélt szívvel és boldog lélekkel." Hozzátette: Isten igéje tükör mindannyiunk számára – akár egy egész országért, akár egyházi közösségért, akár iskolai osztályért, akár egy családért vagyunk felelősek – mind arra teremtettünk, hogy Istent megismerjük és őbenne boldog életet éljünk! „Keressétek és megtaláljátok, őrizzétek hűségét, ő pedig hűséggel megőriz titeket" – bátorított az igehirdető.

A közös éneklésben a Vox Nova Baptista Férfikar és a Légierő Zenekara vezette a gyülekezetet. A 90. zsoltár első verse és az Erős vár a mi Istenünk kezdetű dicséret mellett többek között az Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű katolikus éneket, valamint Bach, Warren és Mueller egy-egy művét is megszólaltatták.

Az egyházak képviselői könyörögtek a szenvedőkért, terheket hordozókért, a különböző közösségek vezetőiért, a keresztyének egységéért, valamint azért is, hogy Isten használjon minket a világot építő, gazdagító és kiteljesítő tervében.

„A kenyér mindazt szimbolizálja, ami szükséges a megélhetéshez, és azzal, hogy piros-fehér-zöld szalaggal kötjük át, az életet és a hazát kapcsoljuk össze" – mondta Kondor Péter, mikor hálát adott az aratásért és Isten áldását kérte az idei termésből sütött kenyerekre.

Az evangélikus püspök a mindennapi kenyér lutheri értelmezésével bocsátotta útjára az ünneplő közösséget: amikor ezért imádkozunk, gondolhatunk nemcsak a testünk számára szükséges táplálékra, hanem mindarra – fizikai és szellemi javakra, boldogító társas kapcsolatokra, vagy épp bölcs kormányzatra –, ami életünk békességéhez és lelkünk derűjéhez szükséges.

Szöveg: Feke György, fotó: Asszonyi Eszter
Forrás: http://reformatus.hu/

 

M E G H Í V Ó

2019. AUGUSZTUS 19. 18 ÓRA

Szeretettel hívjuk és várjuk államalapításunk előestéjén a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának szervezésében megrendezésre kerülő ökumenikus-hálaadó istentiszteletünkre.

Az ünnepi istentiszteleten a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának szolgálatában is együttműködő hazai egyházak (római katolikus, református, evangélikus, baptista, metodista, pünkösdi, anglikán és ortodox) főpásztorai végzik a szolgálatot. Igét hirdet Dr. Szabó István református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. Továbbá szolgál Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke és Kondor Péter evangélikus püspök, a MEÖT alelnöke.

 

 

Augusztus 19. – letölthető liturgia

 

A lelkészi szolgálat értelmezése az evangélikus egyházban


Az Ágostai Hitvallás szerint az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. (VII. cikkely) A Jézus Krisztusról szóló tanúságtétel minden Krisztusban hívő ember egyetemes feladata. Az egyház minden tagja részese ennek a szolgálatnak hitének és lelki adományának mértéke szerint. Azonban az egyház hivatalos szolgálatát, a nyilvános tanítást és a szentségek kiszolgáltatását az egyház jó rendje érdekében az azzal megbízott egyházi munkások végzik. Az evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására Jézus Krisztus külön szolgálatot rendelt. Az egyház rendjének megfelelően ezt a szolgálatot az arra szabályszerűen elhívott (rite vocatus) lelkész végzi. A szabályszerű elhívásnak két aspektusa van a külső (vocatio externa) és a belső elhívás (vocatio interna). Utóbbi a szubjektív oldal, amely a hit és a lelkészi hivatal viseléséhez szükséges tudás összhangjában áll. Előbbi pedig a püspök által való lelkésszé szentelés (ordinatio) és szolgálatra kiküldés aktusában. A lelkészavatás Jézus Krisztus missziói parancsa alapján és az ő nevében történik, azzal a meggyőződéssel, hogy ezáltal maga az élő Úr küld el és állít az apostoli szolgálat folytonosságába. A lelkészavatás tehát nem a hívők egyetemes papságának átruházása, hanem az apostoli küldetés továbbadása. A lelkészavatás nem emeli a lelkészt a hívek fölé egy magasabb papi rendbe.
A lelkészek szolgálati jellege és a kegyelmi eszközökkel (Isten igéje és a szentségek) való szolgálatuk– a lelkészi alkalmazás helyétől és az egyházigazgatási hatáskörtől függetlenül – azonos. A Magyarországi Evangélikus Egyház férfiakat és nőket egyaránt képez, felavat, illetve kiküld a lelkészi szolgálatra. A Magyarországi Evangélikus Egyház felavatott lelkésze az, aki:
a) az előírt teológiai tanulmányoknak eleget tett és erről egyetemi, illetve ezzel egyenértékű oklevelet szerzett,
b) érvényes lelkészi oklevéllel rendelkezik,
c) lelkésszé avatásában a lelkészi szolgálatra megbízást és felhatalmazást kapott,
d) a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészeinek nyilvántartásában szerepel.
A lelkészi jelleg nem szűnik meg a nyugdíjba vonulással.
A Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészétől elvárja, hogy belső elhívásból kötelezze el magát az egyházi szolgálatra, lelkészi hivatásában feddhetetlenül éljen és szolgáljon, családját példaadóan, evangélikus hitben pásztorolja. A lelkész köteles magatartásával, viselkedésével és külső megjelenésével is hivatalának megfelelni. A lelkész a köz szolgálatában választott tisztséget betölthet, ugyanakkor pártpolitikai tevékenységet nem folytathat, pártnak tagja nem lehet. A lelkészi szolgálatban álló személy köteles a lelkipásztori titkot megőrizni, az egyház törvényes rendjét megtartani és védelmezni. A lelkész lelkiismeretesen és híven köteles magát minden tevékenységében lelkészi esküjéhez tartani. A lelkész az egyházban rendszeresített liturgikus öltözetet istentiszteleteken és az egyéb liturgikus alkalmakon viseli.
A lelkész felelős egyháza biblikus és hitvallásos tanításának érvényesüléséért. Az egyházi szolgálatban álló lelkész sajátos joga és kötelessége a szentségek kiszolgáltatása, a házasság egyházi megáldása, valamint az egyházi temetések végzése. Minden egyházi szolgálatban álló lelkész és lelkészi szolgálattal megbízott személy kötelessége a lelkészi szolgálat hűséges végzése, különösen
a) Isten igéjének, törvényének és evangéliumának hirdetése,
b) az egyház építése,
c) a hívek pásztorolása.
d) a lelkigondozás szolgálata,
e) a bűnökből való feloldozás,
f) a fiatalok és idősek tanítása,
g) a szeretetszolgálat szervezése,
h) önmaga továbbképzése egyéni és egyházi továbbképzés keretében.

Az lelkészi eskü szövege:

Én, N. N., / esküszöm az élő Istenre, / aki Atya, Fiú, Szentlélek / egy igaz Isten, / hogy evangélikus lelkészi hivatásomnak / teljes erőmmel / és minden tehetségemmel / megfelelni igyekezem, / az Úr Jézus Krisztus evangéliumát / a teljes szentírás szerint / egyházunk hitvallásai értelmében / tisztán és igazán hirdetem; / a szentségeket / Krisztus rendelése szerint / helyesen szolgáltatom ki; / a reám bízottakat / híven pásztorolom, / és a lelkipásztori titkot megőrzöm; / egyházunk törvényes rendjét / megtartom és védelmezem; / egyházunk építésén / nemcsak szóval, / hanem példás élettel / és szolgáló szeretettel munkálkodom; / egész lelkészi szolgálatomat / odaadó hűséggel végzem / Isten dicsőségére / és embertársaim üdvösségére. / Isten engem úgy segéljen. / Ámen.

 

Dr. László Virgil, lelkész
Magyarországi Evangélikus Egyház

 

A lelkészi szolgálat értelmezése a református egyházban

A lelkészi szolgálat mai világunkban széles területre terjed ki, nagyon sokrétű. A gyülekezetek elvárása is ilyen sokirányú. Ez szükségessé teszi a rangsorolást, mivel egy embernek sem ideje, sem ereje nincs mindenre, valamint nélkülözhetetlenné teszi a munkatársak megtalálását és bevonását a szolgálatba.
Régi latin kifejezéssel a lelkipásztor Verbi Divini Minister. Isten igéjének a szolgája, hirdetője. Ez a rangsorban az első helyre állítja az igehirdetést. Az igehirdetés a teljes Szentírásra épül, de mindig van egy fókusza, ez pedig az evangélium. A feltámadott Jézus megbízása tanítványainak így szólt: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15). Ez semmilyen más elfoglaltság okán sem maradhat el a lelkipásztori szolgálatból.
Az evangélium hirdetésétől elválaszthatatlan a lelkigondozás. Bizonyos értelemben már benne is van. Az evangélium hirdetésekor mindig tekintettel kell lenni arra, hogy kikhez szól az igehirdetés. Itt nemcsak a hallgatók életkora vagy iskolázottsága számít, hanem élethelyzete is. Természetesen ez nem teszi feleslegessé a személyes lelkigondozást. Nagy hangsúly kerül újabban ebben a szolgálatban a pszichológiai ismeretek szükségességére. Ez valóban jó segítség, de ez mégsem pszichiáteri segítség, hanem ez is sajátos evangéliumhirdetés.
A lelkipásztori szolgálat a misszió gyakorlása is. Nemcsak azok között és azok számára szól az evangélium, akik a gyülekezet tagjai, akik a templomban ott vannak, hanem az egész világnak. Vannak is jelen korunkban olyan alkalmak, ahol a lelkipásztor nem istentiszteleten, templomban, keresztyén gyülekezethez szól, hanem különböző alkalomból egybegyűlt közösséghez. Itt kísértés lehet, hogy az alkalom és helyszín uralja a mondanivalót, mégsem maradhat el itt sem az evangélium, ha lelkipásztorként szól valaki.
A szeretetszolgálat, a diakónia is hozzátartozik a lelkipásztori szolgálathoz. Ebben munkatársak nélkül hamar elvész a lelkipásztor. „Válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába” (ApCsel 6,2-4). Természetesen itt sem pusztán szociális tevékenységről van szó, hanem az evangélium megéléséről és felmutatásáról.
Ma különös nyomatékkal jelentkezik a pályázatokkal való foglalkozás. Az anyagiak előteremtése akár gyülekezeti tevékenységre, akár épületek vonatkozásában. Ebben olykor a gyülekezet elvárása olyan erős, hogy szinte mindenek elé kerül. A lelkipásztort is elragadhatja itt a buzgolkodás. Nem jó, ha a sorrendben ez a fenti feladatokat elnyomja, vagy háttérbe szorítja.
Az oktatás is feladata a lelkipásztornak. Korábban voltak kifejezetten tanítói, kátémagyarázatos istentiszteletek is. Bizonyos értelemben a bibliaórák ezt a feladatot is betölthetik. Itt sem pusztán oktatásról, még nem is csak bibliaoktatásról van szó, hanem az evangélium megszólaltatásáról. A hitoktatás is gyakran, különösen falvakban a lelkipásztor feladata. Ha lehet, jó igénybe venni a hitoktatók szolgálatát. Az azonban nem kívánatos, hogy ez elszakadva a gyülekezettől, önálló munkaággá alakuljon.
A sokrétűséget még lehet bővíteni, a sákramentumok külön tárgyalásával és a kazuáliák részletezésével, de talán ezekben röviden a legfontosabbakat megemlítettük.

Lelkész szentelési eskü
Én.....esküszöm a Szentháromság Istenre,
hogy lelkészi megbízatásomban Jézus Krisztus szolgájaként járok el a Magyarországi Református Egyház rendje szerint, Isten dicsőségére, az egyház építésére, hazám és az emberi nemzetség javára.
A teljes Szentírást szorgalmasan tanulmányozom, Isten igéjét a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás szellemében, a Lélek bölcsességével és bátorságával mindenkor hirdetem.
A sákramentumokat egyházunk rendtartása szerint szolgáltatom ki. Az egyházi törvényeknek kész szívvel engedelmeskedem.
Ha emberi gyöngeségből valamiben vétenék, a fenyítéket alázatosan fölveszem.
Lelkészi szolgálatomat és az általam igaznak ismert, evangélium szerint reformált hitet és egyházat el nem hagyom, meg nem tagadom.
Isten engem úgy segítsen! Ámen.

 

Dr. Börzsönyi József
református lelkipásztor, ny. esperes

Joomla templates by a4joomla