• slide00.jpg
  • slide01.jpg
  • slide02.jpg
  • slide03.jpg
  • slide04.jpg
  • slide05.jpg
  • slide06.jpg
  • slide07.jpg
  • slide08.jpg
  • slide09.jpg
  • slide10.jpg
  • slide11.jpg
  • slide12.jpg
  • slide13.jpg
  • slide14.jpg
  • slide15.jpg

 

A reformációról – ökumenikus kitekintéssel

 

„Megbékélt különbözőségben tudunk együtt szolgálni, közösen bizonyságot tenni, azaz hitünk ismereteit, tapasztalatait átadni a következő nemzedékeknek” – mondta Hafenscher Károly miniszteri biztos a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának reformációi konferenciáján.


Egyház és Reformáció címmel rendezett konferenciát a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) Október a Reformáció Hónapja Bizottsága május 18-án. Steinbach József MEÖT-elnök, dunántúli református püspök (képünkön) igei köszöntője után Hafenscher Károly szólt a jelenlévőkhöz. A Reformációi Emlékbizottság miniszteri biztosa az reformáció kezdetének 500. évfordulója kapcsán hangsúlyozta: úgy tudunk méltóképpen megállni ennél a mérföldkőnél, hogyha Isten nagy tetteiért szóló hálaadás mellett, Isten és egymás elleni vétkeinkért szóló bűnbánat is megszólal.

Egyezések-különbözőségek

Reformációk, felekezetek, politikai kultúrák Európában címmel Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektor-helyettese tartott előadást. „A 16. századi reformátori mozgalmak mélységében járták át az európai keresztyén civilizációt. Miközben a vallási, egyházi és hitbeli kérdésekben a sokszínűség ellenére is számos alapvető egyezés mutatkozik a reformátori tanításban, a társadalmi-politikai és kulturális beágyazódásban fontos különbségek figyelhetők meg” – véli az előadó, aki a német, a francia, a svájci és az észak európai államok jellegzetességei mellett szólt a három részre szakadt Magyarország sajátosságairól is.
A reformátori hitújítás Németországban egyszerre volt spontán akcióból kibontakozó kiterjedt mozgalom és az egyház egészét célzó tudatos megújulási törekvés. Máig ható következményei lettek a kialakuló felekezeti tagozódásnak: „a világban történő együttélésre új modellt kellett megvalósítani, azaz kiformálódott a hitbeli és politikai tolerancia fogalma. Mindez a mai napig hatással van az újkori Európa történetére is.”

A reformáció idején más folyamatok zajlottak le Franciaországban, ahol az ország stabilitását és erejét megrendítő veszélyt láttak a vallási egység felbomlásában. Ez a hozzáállás a protestánsok üldöztetésének és a kálvini reformáció Svájcba szorításának is kiváltó oka lett. Végül a felekezetek közötti ellentétek felszámolásának sajátosan francia koncepciója alakult ki, amelynek középpontjában az államérdek állt; amit a bel- és külpolitika mellett a valláspolitikában is következetesen érvényesíteni kellett. Innen ered a nemzet állam újkori berendezkedésének első kezdeménye is, ami utat nyitott a szekularizációnak.
A magyar viszonyokról az előadó kiemelte, hogy az Oszmán birodalom alapvetően elnyomó volt a keresztyénség minden formájával szemben, így a protestantizmussal szemben is. A királyi Magyarországon a protestánsok elleni fellépés, majd a nyílt ellenreformációs politika valósult meg, a zilált politikai viszonyok azonban bizonyos védelmet nyújtottak a protestantizmusnak. A korlátozott önállóságát megőrző Erdélyi fejedelemségben pedig a különböző felekezetek a belső vallási viszonyok toleráns egyensúlyban tartását tűzték ki célul.


Közös hagyományunk

Törekvés az egyetlen egyház felé címmel Kránitz Mihály a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja beszélt közös krédónk, a nicea-konstantinápolyi hitvallás „egy, szent, katolikus (egyetemes) és apostoli anyaszentegyház” valóságáról. „Az egyházi létezés fontos jelei ezek, és akkor beszélhetünk krisztusi egyházról, ha ezek mind jelen vannak” – mondta az előadó, aki kiemelte, hogy az egyházakat – Krisztus egyetlen látható közösségének az elérésére irányuló törekvéseikben – a fogalmak tisztázása segítheti az ökumenikus párbeszéd útján.

Kránitz Mihály elmondta: a forrását, alapítóját tekintve egy az egyház. A szent jelző az egy eredet szentséget jelenti, hiszen Krisztus alapította az egyházat. „Jelenthet ez egy etikai szentséget, hiszen ma is küzdünk azokért az etikai értékekért, amelyek az evangéliumból erednek, amelyekre Krisztus tanított bennünket” – mondta az előadó, aki hangsúlyozta, hogy a katolikus kifejezésben, mint az egyház jelzőjét kell érteni, nem pedig egy felekezeti meghatározást. A katolikus kifejezés lehet térben értelmezni, hiszen Krisztus tanítványainak küldetése tanítványokká tenni minden népeket; de időben is, mert mindenkor hirdetni kell az evangéliumot és hitvallásainkkal választ kell adni az idők jeleire. Ugyanakkor mélységében is megjelenik az egyetemesség, mert az egész embert átfogja és annak értékeit is áthatja. Az apostoli jelző az apostoloktól eredő egyházat jelzi, az Újszövetség hitvallásai, a rítusok, a szolgálatok mind ettől erednek. Ez tekinthető közös hagyományunknak.
Öt sola
Hit és hatalom. „...a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” címmel Ungvári Csaba a Pünkösdi Teológiai Főiskola rektor-helyettese tartott előadást. A középkori nyugati keresztyénség egységének egyik pillére a pápai primátus volt, amely a reformáció során megkérdőjeleződött. Az öt sola római egyházzal szembeni meghirdetése annak „lelkek feletti” hatalmát kérdőjelezte meg: az egyedül a Szentírás; az egyedül hit által; az egyedül kegyelemből; az egyedül Krisztus és az egyedül Istené a dicsőség a reformáció sajátos hitrendszerének keresztmetszete” – mondta az előadó.

Az egyedül a Szentírás kizárólagosan a bibliai kinyilatkoztatáson alapuló életvitelt és hitgyakorlatot jelent – ez adja mai aktualitását is. Az egyedül a hit által a szentségek üdvősségközlő szerepét kérdőjelezte meg, azaz kimondta, hogy az egyén hite önmagában elégséges, szükséges és hatásos válasz. A megváltás pedig egyedül kegyelemből történik és ezt az ajándékot fogadhatjuk el. Az előadó szerint az öt sola olyan hitkiáltvány volt, amely mentén nemcsak új gyülekezetek alakultak, hanem a régi egyházban is visszafordíthatatlan reformfolyamatokat katalizált, amelyek a katolikus és protestáns közös gondolkodást eredményezhetik ma is.

Mai üzenet

Mit kezdjünk ma a reformációval? – tette fel előadásának kérdését Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője. Ez a kissé provokatív cím arra utalt, hogy a reformáció értelmezések történetében 2017 a korábbiakhoz képest teljesen új helyzetben találja a nyugati keresztyénséget.
Az előadó szerint az évfordulón nem pusztán egy történelmi eseményről beszélünk, hanem magáról a közösségről, amely emlékezik, ebben fogalmazódik meg az identitása. „Mi ma az érvényes üzenet, amivel a nagyvilág elé állunk?” – kérdezte az előadó. Míg korábban a keresztyén felekezetek többnyire egymáshoz viszonyítva értelmezték önmagukat, addig mára megjelent egy új viszonyítási pont, a „világ”. Onnan nézve a keresztyénség egésze, minden korábbi törésvonal ellenére, egy platformra kerül. Ez a nézőpont a reformáció értelmezések történetén belül is új kihívást jelent, azaz meg kell fogalmazni, hogy a ma domináns korszellem tükrében milyen érvényes általános üzenete lehet a reformációnak.

Az előadó szerint a sztereotípiaként használt megújulás kifejezés a reformáció esetében nem megfelelő. Csak akkor tekinthető annak, ha a kifejezés az egyház saját keresztyén hagyományának újraértelmezését jelenti: úgy megújulás, hogy visszatérés a kezdethez, amiben ott van az önreflexió gesztusa. „A reformáció kérdése valójában, hogy mire való a keresztyénség. Az eredethez való visszatérésnek, mint a megújulás forrásának a hangsúlyozása közös keresztyén érdek, amelynek mentén sok tekintetben meghaladható a nyugati keresztyénség hasadtsága egy olyan világnézeti környezetben és identitásvitában, amelynek központi kérdése a civilizációs örökséghez való viszony” – zárta előadását Köntös László.

Egy előremutató törvény

Bereczki Lajos Az 1848:XX. törvénycikk jelentősége című előadását Háló Gyula, a baptista egyház kommunikációs igazgató olvasta fel. A Baptista Teológiai Akadémia rektor-helyettesének tanulmányában szó volt a vallási egyenlőséget biztosító törvény létrejöttének hátteréről és a végrehajtását célzó törekvésekről.
A reformációt követő századokban folyamatos küzdelem zajlott a vallásszabadság megvalósításáért. Így volt ez hazánkban is. Egy mérföldkő volt ezen az úton az 1848: XX. törvénycikk, amely „A vallás dolgában” megnevezést kapta. Ebben először mondták ki: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve, különbség nélkül, tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg.” Az ’48 áprilisában elfogadott törvénnyel szűnt meg a katolicizmus államvallási léte. A törvény létrejöttének hátteréhez hozzátartozik, hogy a társadalmi igényeknek akart megfelelni, hiszen a márciusi pontok a törvény előtti – vallási – egyenlőséget is tartalmazták.

Bereczki Lajos írása hangsúlyozta: a törvény egyik jelentősége, hogy foglalkozik a közoktatás kérdésével is. Az egyházak is lelkesen fogadták a megszavazását, viszont a végrehajtásában eltérő nézetek alakultak ki, különösen pont az oktatás kérdésében. Több kísérlet is volt törvény végrehajtására, de a felgyorsult történelmi események miatt akkor az egyházpolitikai kérdések a perifériára szorultak. „Egy nagyszerű törvény született ekkor, amely az induló szabadságharcban erejét és kiteljesedését hamar elvesztette, de olyasmit mutat fel, amelyre a 21. században is érdemes reflektálni” – hangsúlyozta Háló Gyula.

Metodista bibliaértelmezés

A metodista bibliaértelmezésről tartott előadást Csernák István, a Magyarországi Metodista Egyház volt szuperintendense. „A reformáció a keresztyén hit és az élet újra egyedüli zsinórmértékévé váló Biblia értelmezéssel foglalkozott. Az anglikán egyházon belüli metodista ébredés 200 évvel a reformáció után továbbvitte ezt a gondolkodást” – emelte ki az előadó.

A 18. századi Anglia társadalmi és gazdasági helyzetének ellentmondásossága eredményezte, hogy sokan akartak jobbító gondolatokat megfogalmazni. Ennek következményeként bontakozott ki egy mozgalom, amely John Wesley nevéhez fűződik. Ő testvérével együtt rakta le a metodista mozgalom alapjait, mely a 19. században fejlődött tovább. Mozgalmukat bibliai keresztyénségnek hívták. „John Wesley hermeneutikájának négy alapgondolata a Biblia, a tradíció, a tapasztalat és az értelem voltak. Wesley értelmezése szerint a keresztyénség élő magvát a Biblia kijelenti, a tradíció megvilágítja, a személyes megtapasztalás által élővé lesz és az értelem segítségével megszilárdul” – foglalta össze Csernák István a metodista bibliaértelmezést.

A MEÖT székházában megtartott előadások között reformáció korabeli zenét játszott a Tabulatúra régizene-együttes és fellépett az In Medias Brass Quintet fúvószenekar is.

Telepóczki Márta, fotó: Vargosz

Forrás: http://reformacio.ma/

 

Egyház és Reformáció c. konferencia előadásai

 

  • Ungvári Csaba: Hit és hatalom. “Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5,4)
    Letöltés (Docx)

 

  • Köntös László: Mit kezdjünk ma a Reformációval
    Letöltés (Docx)

  • Bereczki Lajos: A vallás jogegyenlőség és az egyházi szükségek teljesítésének ügye az 1848-as törvények tükrében.
    Letöltés (Docx)


  • Dr. Korányi András: Reformációk, felekezetek, politikai kultúrák Európában.
    Letöltés (pdf)


  • Kránitz Mihály: Törekvés az egyetlen egyház felé.
    Letöltés (Docx)

 

 

 

 

Ökumenikus ünnepséget tartottak a Reformáció parkban


Létrehozva: 2016.11.01. 09:00
Szöveg és fotó: Galambos Ádám

Budapest – „Folyamatos megújulásra van szükség” – fogalmazott Fischl Vilmos. Az október a reformáció hónapja. Idei utolsó központi rendezvényeként a Reformáció emlékparkban tartottak ökumenikus megemlékezést.

A reformáció mai üzenetére, egyúttal a protestáns örökség fontosságára hívta fel a figyelmet ünnepi köszöntőjében Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára. „A reformáció üzenete, hogy ma is megújulásra van szükség. És ez nemcsak egyéni, hanem egyházi szinten is folyamatosan fontos” – fogalmazott az evangélikus lelkész.

„499 évvel ezelőtt Luther Márton ismét keresztény alapokra helyezte az európai gondolkodást” – fogalmazott a Reformáció parkban tartott ünnepségen Huszár Pál református főgondnok. A Magyarországi Református Egyház zsinatának világi elnöke beszédében kiemelte, hogy Luther és Kálvin előtt már többen is – többek között Husz János és John Wycliffe – az egyház megújítására törekedtek. A református főgondnok Luther 95 tételére is utalva hangsúlyozta, hogy „a reformáció nagy vívmánya az, hogy mi közvetlenül odafordulhatunk Istenhez”.

A megemlékezésen Huszár Pál kitért arra, hogy a reformáció nemcsak vallási, hanem kultúrtörténeti esemény is volt. „Azzal, hogy Luther Márton lefordította a Bibliát, az egész német nyelv nyert vele, hiszen megteremtette a német birodalmi nyelv alapját. Hasonlóan cselekedett később Károli Gáspár is” – mondta. A református főgondnok kiemelte, hogy a reformáció velejárója a nemzeti nyelvű igehirdetés és az anyanyelven olvasható Biblia mellett a protestáns oktatás, azaz az iskolák és kollégiumok hálózata. „A reformáció hatását vallásilag és kulturálisan ma is élvezzük. A mi felelősségünk, hogy mit kezdünk ezzel az örökséggel. Ne felejtsük el, hogy Jézus missziói parancsa ma is, a 21. században is érvényes!” – fogalmazott Huszár Pál.

Az ökumenikus ünnepségen a jelenlévő protestáns felekezetek képviselői virágokat helyeztek a reformáció emlékművéhez. Az ünnepség végén a hívek fáklyákat gyújtottak és átvonultak a baptista imaházba, ahol úrvacsorai istentiszteleten vettek részt. Az istentiszteleten Aradi György, a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség lelkésze hirdette az igét. A ünnepségen egyházunk részéről többek között részt vett Harmati Béla nyugalmazott püspök és Magyarkuti Gyuláné Tóth Katalin lelkész is.

Rovat: Aktuális
Forrás: http://evangelikus.hu/reformacio-park-unnepseg16

 

 

 

Engedni a Lélek hívásának


2016. október 31., hétfő

Együtt emlékeztek a reformációra Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházai október 30-án és 31-én Budapesten: hálát adtak a reformáció tüzében megtisztított egyházért, sákramentumokért, a nemzeti nyelvű igehirdetésért, Bibliáért és oktatásért is.

Az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben október 30-án tartott hálaadó istentiszteleten azért könyörögtek, hogy Isten Szentlelke oszlasson el ma is minden tévedést, és óvja meg a szentségtelen és üres élettől népét, hogy az hűséges szolgának bizonyulhasson.

„Isten népe élő hitű, a Szentlélek által megelevenített nép, akik nyomorúságuk ellenére is megbízhatóak, hitelesek szolgálatukban, az evangélium hirdetésében” – mondta igehirdetésében Steinbach József református püspök a 2Kor 3,4–8 alapján. „Isten népe Jézus Krisztus által bízik Istenben. Jó olyan korban hallani ezt, amelyben az élet minden szintjén eluralkodott a bizalmi válság, ahol először mindig a kritika szólal meg, ahol a gyanakvás az általános magatartás. Egyvalaki biztosan van, akiben bízhatunk, Áprily Lajos szavaival: egyetlen tornyos sziklaszál, az élő Isten, akibe kapaszkodhatunk, akire építhetünk, aki irányt mutat – ha ő velünk, kicsoda ellenünk?” – tette fel a kérdést a MEÖT elnöke, és hozzátette: az Igére figyelésben a Szentlélek eleveníti, nyitja meg a holt betűt, így lesz az Isten szavává, amely vezet, vigasztal, bátorít.

A betű önmagában ölni képes fegyver: csak akkor éltet, ha Isten megnyitja azt, és megeleveníti általa népét. „Mi, az Ige mai felekezetei valljuk az igehirdetés, a bizonyságtétel csodáját, hogy az az élő Isten szívtől szívig jutó szava lehet, amely megeleveníti azt, aki hallgatja. A hívő ember megelevenedik a megtérésben, a megszentelődés folyamatában pedig maga Krisztus növekszik benne” – mondta Steinbach József, és hozzátette: élő egyházra van szükségünk, nem minél nagyobb intézményrendszerre, mert az Ige élő és ható, és az emberek ma is várják, hogy Isten megszólítsa őket. A püspök figyelmeztetett: Isten népének prófétai küldetése, hogy intsen, de ez az intés sosem lehet bántó, végképp nem lehet az a célja, hogy öljön. „A Lélek által megelevenített, szolgálatra elhívott és arra alkalmassá formált nép vagyunk, hogy Jézust hirdessük, aki út, igazság, élet, Isten Fia, Megváltó” – jelentette ki az igehirdető.

Steinbach József hangsúlyozta: nem elég a zsenialitás, elengedhetetlenül fontos szolgálatunkban a megbízhatóság, a hitelesség. A Lélek megbízhatóvá tesz: alkalmassá arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk. Mint mondta, az embernek elsősorban nem jótékonyságra, társadalmi igazságosságra, hanem megváltásra, Jézus Krisztusra van szüksége. Erre a szolgálatra, szövetsége szolgálatára ő maga teszi népét alkalmassá: ígéretei olyan valóságosak, mint az úrvacsorai jegyek, a kenyér és a bor, amelyeket az ökumenikus alkalmon ki is szolgáltattak, hogy pecsétjei legyenek a Lélek hívásának.

Az igehirdetés és az úrvacsora után a liturgiában szolgáló egyházi vezetők – Szemerei János evangélikus püspök, Pataky Albert pünkösdi egyházelnök, Papp János baptista egyházelnök, Khaled A. László metodista szuperintendens, Fischl Vilmos MEÖT-főtitkár – a Lélek megelevenítő vezetéséért könyörögtek, hogy Jézus Krisztus népe megbízhatóan képviselhesse az evangéliumot, valamint hálát adtak az egyházért, amely tanúskodhat Megváltójáról. A reformáció ünnepi évére készülve azt kérték, hogy az Úr újítsa meg népét itt, Magyarországon, hogy tapasztalható legyen szolgálatukban a Lélek megelevenítő ereje.

A nemzeti nyelvű igehirdetés, Biblia és oktatás ajándéka
„Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden más istennél"– a 96. zsoltár szavaival köszöntötte az október 31-én, a budapesti Reformációi Emlékparkban tartott ünnepség résztvevőit Fischl Vilmos. Az Október a Reformáció hónapja idei utolsó központi rendezvényén Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke beszéde mondott beszédet.

Történeti visszatekintésének elején Huszár Pál elmondta, hogy bár a protestáns közgondolkodásban Luther Márton és Kálvin János neve merül fel elsőként a reformációval kapcsolatban, de az ő megjelenésük előtt többen is voltak – például assisi Szent Ferenc, John Wicliffe és Husz János –, akik felemelték szavukat a keresztyén egyház krisztusi tanítástól való eltávolodása ellen. A történész Luther Márton életének fontosabb mozzanatait elevenítette fel, hangsúlyozva: „Luther a vég nélküli reformáció folyamatát indította el, hiszen mi is azt valljuk: ecclesia semper reformanda, ami a mi állandó megújulási készségünket is feltételezi."

Az előadó Luther vitatételei közül kiemelte: a bűnt egyedül csak az Isten bocsáthatja meg. A reformátor ezzel kiiktatott mindenféle emberi közvetítést Isten és az ember kapcsolatában, és véget vetett a búcsúcédulák árusításának, amivel magára vonta a pápa haragját. „Az üdvösség útja egyedül az Úristen kegyelme és a Krisztusban való hit által érhető el, így vallotta az egykori ágostonrendi szerzetes Pál apostollal, a Római levél írójával együtt."

Isten adott aztán Luther mellé „védőket", akik segítették, Wartburg várában élhetett, és hozzálátott a Szentírás németre fordításához. A történész hangsúlyozta: Luther azzal, hogy németre fordította a Bibliát, nemcsak vallási értelemben tett nagy szolgálatot, hanem a szépirodalom ügyében is, hiszen megteremtette a német irodalmi nyelv alapjait. Az előadó párhuzamot vont Károli Gáspár személyével, hiszen ő is ugyanezt tette, amikor 1590-ben magyar nyelvre fordította a teljes Szentírást.

A Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka beszédében kiemelte, hogy a reformáció velejárói a nemzeti nyelvű igehirdetés és a nemzeti nyelvű Biblia. „A magyar nyelvű Bibliát akkor volt értelme kinyomtatni, ha olyan emberek kezébe lehetett adni, akik el tudták azt olvasni" – folytatta Huszár Pál. Ennek felismeréseként alapítottak protestáns iskolákat, indítottak kollégiumokat, ahol nemcsak a leendő lelkészeket nevelték, hanem a leendő polgárokat is. A történész szerint, bár a kolostori iskolák komoly teljesítményt nyújtottak az oktatás terén, de a protestáns iskolák „nyitottabbak voltak", és olyan ismereteket közvetítettek nemzeti nyelven, amelyeket a polgári életben is lehetett hasznosítani.

„Miközben az Úristen kegyelméből emlékezünk a reformációra és hatását élvezzük, van reménységünk arra, hogy az utódaink is érezhessék azt. Ha igazán van értelme az ünneplésünknek, akkor az az Isten iránti hálaadás, az Ő kegyelmének elkérése ahhoz, hogy a jövőben is tudjuk ápolni, gondozni, továbbadni a reformáció értékeit, mert akkor vagyunk igazán Krisztus tanítványai. Mert a missziói parancs – tegyetek tanítvánnyá minden népet –ránk, a 21. századi tanítványokra is érvényes" – zárta előadását Huszár Pál, a zsinat világi elnöke.

Az ünnepség végén a megjelent protestáns egyházak lelkészei áldást mondtak, majd a reformációi emlékműnél egy-egy szál virágot helyeztek el.

Bagdán Zsuzsanna – Telepóczki Márta, fotó: Dimény András – Vargosz
Forrás: http://reformatus.hu/mutat/12981/

Megtartották a reformációi gálaestet


2016. október 17., hétfő

Az állam és az egyház kapcsolatrendszere ősrégi, és a kezdetektől konfliktusokkal teli – mondta Trócsányi László igazságügyi miniszter Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban megtartott reformációi gálaesten október 16-án. Az eseményen átadták a Protestáns Újságírók Szövetsége Rát Mátyás-díját is.

A közönséget Steinbach József dunántúli református püspök, a kulturális estet szervező Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának az elnöke az Október a reformáció hónapja elnevezésű programsorozat vezérigéjével köszöntötte: „Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek.” (Zsolt 96,3) Az egyházi vezető rövid igemagyarázatában rámutatott e szakasz aktualitására. – Bizonyosságunk van, mert Isten dicsősége azt hirdeti, hogy az Úr a világ és a történelem ura, aki megőrzi népét. Megváltásunk van, mert Isten dicsősége Jézus Krisztusban ragyogott fel, aki meghalt és feltámadt, aki e leghatalmasabb csodás tettben magához ölelte a vergődő emberiséget. Szolgálatunk van, mert mi, az ő népe, tudunk e csodáról, amelyet szelíd határozottsággal hirdetünk és élünk a világban – fogalmazott a püspök, aki szerint a reformáció ötszázadik évfordulójához közeledve, ’56 hőseire emlékezve és a világban zajló nagy és bizonytalan kimenetelű változások közepette hinnünk és vallanunk kell, hogy népünk és a világ számára is Jézus Krisztus megváltó munkájának az elfogadása az egyetlen megoldás.

Összhangkeresés

Trócsányi László Reformáció és rend címmel megtartott előadásában felidézte: sajátos, hogy a Biblia első öt könyve, a Tóra nagy része tulajdonképpen jogszabálygyűjtemény. A mózesi törvényekben vannak kultikus, polgári és büntetőjogi szabályok. Némelyik olyan szigorú, hogy ma is van, aki az Ószövetség Istenét kegyetlennek nevezi, és szembeállítja vele az Újszövetség irgalmas istenképét. Ez a hamis szembeállítás azonban az Ószövetség fundamentalista olvasatára épül, hiszen sem Jézus, sem az első tanítványok nem fordultak szembe sem a zsidó, sem a római állam- és jogrenddel. Mégis, vagy talán épp ezért, az akkori világ két legfejlettebb jogrendszere együtt ítélte halálra Jézust, majd üldözte tanítványait. Így kezdődik a keresztyénség és a jogállam találkozása. – A keresztyénségnek tehát a kromoszómáiban rejlik az állammal való potenciális konfliktus, az állam- és jogrenddel szembeni gyanakvás – fogalmazott a miniszter.

Ezzel együtt jár ugyanakkor a törekvés is az egyház részéről, hogy a lelki és a világi, politikai rendet valamiképpen összhangba hozza. Ennek az összhangnak a keresése végigkíséri a keresztyénség történetét.

Reformáció és szekularizáció

Trócsányi László kitért arra, hogy a lelki és világi tekintély közötti ellentét a középkori Európában is fennmaradt, egyház és állam konfliktusa sokáig egyazon valláson és egyházon belül zajlott. A reformáció megjelenése azonban gyökeres változást hozott. A Nyugat ezerötszáz év után felekezetileg ismét plurálissá vált. Ennek pedig nemcsak teológiai, hanem közjogi és nemzetközi jogi következményei is lettek – hangzott el.

A reformáció korában az egymásnak feszülő valamennyi vallási és szellemi irányzat a Bibliára hivatkozva érvelt, és ez előkészítette az utat a szekularizáció számára. Ha ugyanis a vallási irányzatok rivalizálhatnak egymással Európában, akkor ezzel óhatatlanul relativizálódnak is. Ezzel pedig fokozatosan kiszorultak az állam és a jogrend alakításából – mondta a politikus.

A felvilágosodástól a totalitarizmusig

A felvilágosodás már társadalmi szerződéssel magyarázza az állam és jogrend eredetét. Újabb cezúrát az 1789-es francia forradalom jelentett, amelynek erős vallás- és egyházellenes éle volt. A rákövetkező két évszázad a szekularizáció, az állam és egyház szétválasztásának jegyében telt, idézte fel. Ez a folyamat a katolikus és a protestáns többségű államokban egyaránt végbement. A protestáns egyházak azonban kevesebb konfliktussal élték meg e folyamatot, mivel kevesebb helyen és rövidebb ideig voltak államegyházi szerepben.

Az inga azonban továbblendült: a totalitárius rendszerek, a fasizmus, a nácizmus és a kommunizmus az egyházakban már ellenséget, a szívek és elmék feletti uralom megszerzésének akadályát látták.

Kettős cél

Magyarországon a rendszerváltás kora a szellemi pezsgés és az útkeresés ideje lett a társadalomban és az egyházakban egyaránt. A vallás- és lelkiismereti szabadság biztosítása és az állam és egyház szétválasztása megkérdőjelezhetetlen alapelvvé váltak. E légkörben született meg az 1994. évi IV. törvény, amely európai összehasonlításban szinte példátlanul liberális szabályozást valósított meg, hangzott el.

Ez azonban teret engedett a visszaéléseknek is, szögezte le Trócsányi László. – A 2011-ben elfogadott új törvény megalkotásakor kettős cél lebegett a jogalkotók szeme előtt: egyrészt ne csorbuljon a vallás szabad gyakorlásának és az egyházak, vallási közösségek önszerveződésének joga, másrészt az állam szuverén, de jogállami módon eldönthesse, hogy mely egyházakkal, vallási közösségekkel kíván együttműködni bizonyos közfeladatok ellátásában – fogalmazott a politikus.

Ismeretes – tette hozzá –, a hatályos törvény megjárta a strasbourgi emberi jogi bíróságot és a magyar alkotmányosság fórumait is. Állam és egyház kapcsolatában a jogalkotó „még nem mondta ki az utolsó szót, és talán nem is lehet ilyet kimondani”. Az egyensúlyt lelki és világi rend között nem lehet egyszer és mindenkorra megfogalmazni, mondta a miniszter.

Egyházi zene, népzene, színjáték

Az eseményen közreműködött a Központi Református Kórus Berkesi Boglárka és Erdélyi Dániel vezetésével, fellépett a kibővített Jobbágy-kvartett és a csángó népzenét játszó Servet zenekar, valamint kórusának és színjátszóinak műsorával mutatkozott be az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Kollégium.

 

Tóth-Máthé Miklós kapta az idei Rát Mátyás-díjat

A gálaesten Novotny Zoltán, a Protestáns Újságírók Szövetségének (Prúsz) elnöke Rát Mátyás-díjjal tüntette ki Tóth-Máthé Miklós írót, aki 1936-ban született Tiszalúcon. Sárospataki, debreceni, diósgyőri diákévei után elvégezte a Színművészeti Főiskolát, majd közel tíz évet töltött színpadon Veszprémben, Békéscsabán, Győrött, valamint Budapesten a Thália és a Vígszínházban. Azóta íróként él, több mint harminc kötete jelent meg. Több műfajú szerzőként ír novellákat, kisregényeket, regényeket, drámákat és verseket is. Mindezek mellett rendszeresen publikál a Reformátusok Lapjában és a Confessióban. – Életművéből szirtként emelkednek ki a protestáns hátteret vállaló, abból táplálkozó, veretesen szép magyar nyelven megírt történelmi regényei és drámái. Mint például a Megszámlálta futásodat című műve Károli Gáspárról, Az Isten trombitája Méliusz Juhász Péterről, A szabadság nótáriusa Ráday Pálról, az Élet zsoltárhangra Szenczi Molnár Albertről, vagy a Kossuth papja Könyves Tóth Mihály lelkészről – méltatta a Prúsz elnöke a díjazottat, aki válaszában elárulta, hogy „együtt érző ösztönzésként” tekint a díjra jelenlegi nehéz munkája, egy Kálvin-regény írásának a folytatásához.

Reflap/MTI, fotó: Vargosz

A cikk megjelenik a Reformátusok Lapja 2016. október 23-i számában.

Forrás:
http://reformatus.hu/mutat/12924/
Létrehozva: 2016.10.17. 10:16, frissítve: 2016.10.17. 11:24
Szöveg: T. Pintér Károly, videó: Győri András Timótheus, hang: Mihálszky Balázs, Vindefort Kft.

 

Uránia Nemzeti Filmszínház
2016. október 16.

Budapest – Személyes hitének megvallásával kezdte beszédét Magyarország igazságügyi minisztere az Uránia Nemzeti Filmszínházban 2016. október 16-án tartott reformációi gálaesten. Trócsányi László annak a budapesti rendezvénynek volt idei főelőadója, mellyel – az Október a reformáció hónapja programsorozat keretében – elsősorban a protestáns felekezetek kulturális értékeket őrző és teremtő szerepére kívánja irányítani a figyelmet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT).

Kodály Zoltán: Szemem a hegyekre vetem (121. genfi zsoltár) című kórusművének elhangzása után  Steinbach József, a MEÖT elnöke köszöntötte a patinás színházteremben megjelenteket: a testvéregyházak vezető képviselőt, az állami és a kulturális élet neves személyiségeit, egyházaink espereseit, lelkészeit, teológiai tanárait, a budapesti és a vidéki gyülekezetek tagjait. A református püspök utalt a hónap idei vezérigéjére („Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!” – Zsolt 96,3), rámutatva, hogy az Isten dicsőségét megtapasztaló keresztényeknek ma is feladata hirdetni minden nemzet előtt: „Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó”.

A gálát nyitó zsoltárfeldolgozást a Központi Református Kórus (KRK) szólaltatta meg, amely – a Debreceni Kollégiumi Kántus vezetője, Berkesi Sándor javaslatára – ez év februárjában alakult meg, Erdélyi Dániel és Berkesi Boglárka karnagyok irányításával. A jelenleg mintegy harminc főt számláló – és további tagok jelentkezését váró – énekkar az elnöki köszöntő után további két zsoltárfeldolgozást adott elő, ezúttal Gárdonyi Zoltán szerzeményei közül.

Reformáció és rend címmel tartott ünnepi előadásában Trócsányi László igazságügyi miniszter hangoztatta, hogy „rendről nem csak jogi és politikai értelemben szólhatunk – a lelkekben is rendnek kell lenni. Ha ott rend van, akkor lesz rend a társadalomban, gazdaságban, közéletben.” Hozzátette: a legfontosabb érték a lelkiismeret rendje. Előadásában mindazonáltal az állam és egyház kapcsolatában kívánatos rendet világította meg nagy ívű, összegző történeti áttekintéssel.
A miniszteri beszédet követően a Kibővített Jobbágy-kvartett koncertjét konferálta be a gálaest házigazdája, Bényi Ildikó televíziós műsorvezető. A Duna menti Neszmélyből származó baptista Jobbágy família családi zenekarát Jobbágy István alapította. A tizenhárom muzsikusra bővült „kvartett” a „Szelíd szemed Úr Jézus” kezdetű közismert protestáns énekre írt variációkat adott elő, nagy sikerrel. (A közismert dallamot feldolgozó dr. Beharka Pál orgonaművész, a Baptista Teológiai Akadémia professor emeritusa – unokája révén – szintén tagja lett a Jobbágy családnak.)

A reformációi gálaest második részét az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Kollégium diákjainak műsora nyitotta. Az 1728-ban alapított és 1994-ben ismét egyházi fenntartásba került intézmény az idei tanévtől már nemcsak nyolc évfolyamos gimnáziumként, hanem általános iskolaként is igyekszik öregbíteni jó hírét. 2005 óta vezeti Szabó Andrásné az énekkarukat, amelynek szolgálata után a 8. osztály evangélikus hittancsoportja adta elő Ernst Lange Kilenc kő című mártíriumjátékát. (Idén egyébként a gálaest adományait is az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Kollégium javára ajánlották fel a szervezők.)

Több éve már, hogy a reformációi gálaesten adják át a Protestáns Újságíró Szövetség (Prúsz) kitüntetését. A Rát Mátyásról elnevezett életműdíjat ezúttal Tóth-Máté Miklós vehette át a szövetség elnökétől, Novotny Zoltántól. A mintegy harminc önálló kötetet jegyző református író-újságíró eredeti hivatását tekintve színművész, de a díjátadón költői kvalitásairól is megbizonyosodhatott a közönség, hiszen – mintegy köszönetképpen – Őseim a prédikátorok című versét szavalta el.
Megérdemelt vastaps jutalmazta az idei kulturális esetet záró Servet Csángó Zenekar rövid koncertjét is. Markó Botond és ifjú barátai a népzenét mindannyian csángó mesterektől tanulták, gyakorlatot pedig táncházakban történő zenélésekkel szereztek. A reformációi gálaest gyülekezetének idén is megadatott, hogy az Uránia Nemzeti

Filmszínházba ne szűrődjenek „disszonáns” hangok…
Forrás: http://www.evangelikus.hu/protestans-osszhagzat-a-reformacioi-galan

 

OKTÓBER A PROTESTÁNS KULTÚRA HÓNAPJA

Nem magánügy

2016. október 01., szombat

„A beszélő Isten gyermekei nem lehetnek némák" – a reformáció hónapjának nyitó istentiszteletén Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke hirdette az igét a Kálvin téri református templomban.
Messze hangzó térzenével vette kezdetét az Október a Reformáció Hónapja elnevezésű rendezvénysorozat. A Bocskai I. Oktatási Központ Egressy Béni Művészeti Középiskolájának Fúvószenekara Tóth Tamás vezetésével hívogatta a téren összegyűlt hallgatóságot az október 1-jei nyitó alkalomra.

A zenés dicsőítés a templomban folytatódott, ahol először a Magyar Pünkösdi Egyház Zenei Misszió kórusa énekelt Schmélné Papp Ágnes vezetésével, majd a Szilágyiné Mátyus Elvira vezette Budafoki Baptista Énekkar. Az este hatkor kezdődő istentiszteleten Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök a 96. zsoltár első három verse alapján prédikált, mely szakasz utolsó verse – „Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek." – a reformáció hónapjának idei alapigéje.
„Hallottunk kortárs, új énekeket és hallunk majd klasszikusokat is. Azonban egy ének nem attól lesz új, hogy szerzője kortárs – kezdte a MEÖT alelnöke. – Attól lesz az, hogy nem magunknak éneklünk, hanem Istennek, az Ő szabadításáról, aki Jézus Krisztus.” Mint mondta, az ilyen ének meg tudja újítani azt is, aki énekli, és azt is, aki nyitott szívvel hallgatja. Az ilyen ének afelé a pont felé fordítja az embert, ahol nyilvánvaló Isten szabadítása és szeretete: ez a pont a kereszt szárainak metszéspontja, ahol meglátjuk Jézust.

Az evangélikus püspök elmondta, hogy a Mecsekben van egy kőfeszület, rajta az arany evangéliummal, azonban a jól ismert ige egy betű megváltoztatásával került fel rá: Így szerette Isten a világot. „Ez az így mutat rá Isten egész teremtett világot átható és mindent feláldozó szeretetének erejére” – hangsúlyozta, majd hozzátette: a felolvasott zsoltár írója arra bíztat, hogy Istennek ezt a szeretetét beszéljük el.
Gáncs Péter a Zsidókhoz írt levél első verseit is a hallgatóság elé hozta annak alátámasztásaként, hogy Isten már nem próféták által szól: miután ránk bízta az evangéliumot, rajtunk keresztül akar szólni a világnak, erről szól a zsoltáros felhívása. „El kell beszélni a népeknek, hogyan szerette Isten ezt a világot – folytatta az elnök-püspök. – Mi ezzel az evangéliummal tartozunk mindenkinek, ezt az evangéliumot fedezték fel a reformátorok is: az élő Jézus Krisztust, akiről szól a Szentírás.”

Mint mondta, a reformáció hónapjának első délutánján jó előre tekinteni a hónap utolsó napjára, amikor a résztvevők újra találkozhatnak a Reformációi Emlékparkban, ahol négy oszlopon áll a reformáció négy üzenete. „Az oszlopok közül kimagaslik a „Solus Christus”, hiszen Krisztus az, aki összekapcsolja az eget és a földet, az Istent és az embert” – mutatott rá, majd hozzátette: Őt hirdetni és róla beszélni az embereknek nem lehet magánügye, ezt nem lehet bezárni a templomok falai közé. Luther Márton sem a templomban hirdette ki 95 tételét, hanem közzétette, hogy az utca embere is megtudja: Isten valamit újra szeretne elkezdeni az életében.
A MEÖT alelnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy elég Luther Márton első tételét elolvasni, mely szerint az életünk folyamatos megtérés kell legyen. Ez önmagában is bemutatja, hogy a reformáció nem egy ötszáz évvel ezelőtti esemény, amire illik néha emlékezni, hanem egy megtérési mozgalom, ami átjárta Európát. „Ez nem magánügy, ez közügy, a legnemesebb közügy” – hangsúlyozta és rámutatott, hogy ezért kezdődött a közös ünneplés is a templom előtt, ahol a zeneszó beszélt Istenről. „Azonban hiába énekelnek a kórusok, nem mondhatják el helyettünk, amit Isten rád és rám bízott. Ők éneklik az új éneket, mi pedig beszéljük el az ő dicsőségét minden népeknek” – figyelmeztetett Gáncs Péter.

Az igehirdetés végén elmondta, hogy a „dicsőség” héberül egy komoly, mély tartalmú szó, ami azt jelenti, hogy valaminek súlya van. Nekünk pedig arról kell bizonyságot tenni új énekkel és új élettel, hogy Isten szavának és a hitnek súlya van az életünkben, melyet meghatároz, hogy bízunk Istenben. „Isten úgy szerette a világot, hogy az életébe került ez a szeretet. Súlya van hát az igének és minden szónak, amit Isten ránk bízott, mi ezzel a súlyos szóval tartozunk egymásnak, a világnak és minden népnek” – foglalta össze gondolatait az elnök-püspök.
Az igehirdetést követően az elhangzott zsoltárversekre válaszul a Pozsonyi úti református gyülekezet Hálaadás Kórusa Berkesi Boglárka vezetésével, a Deák téri evangélikus gyülekezet Lutheránia Énekkara pedig Kamp Salamon vezetésével énekelt, majd a MEÖT tagegyházainak vezetői imádkoztak. A MEÖT elnöke, Steinbach József református püspök a 19. zsoltár szavaival dicsőítette az Urat.

„Dicséret és dicsőség légyen tenéked magasságban, dicséret és tisztesség az anyaszentegyházban” – a megnyitó ünnepség végén a résztvevők közösen énekelték a 196. dicséretet, melyet Oláh Gábor vezényelt és orgonán kísért Bódiss Tamás.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András
Forrás: http://www.reformatus.hu/mutat/nem-maganugy/

Joomla templates by a4joomla