• slide00.jpg
  • slide01.jpg
  • slide02.jpg
  • slide03.jpg
  • slide04.jpg
  • slide05.jpg
  • slide06.jpg
  • slide07.jpg
  • slide08.jpg
  • slide09.jpg
  • slide10.jpg
  • slide11.jpg
  • slide12.jpg
  • slide13.jpg

A főszerkesztő jegyzete - 2018/4

Gróf Tisza István

mártírhalálának centenáriumán számos előadás, megemlékezés, tanulmány foglalkozott személyiségével és közéleti szereplésével. Halála után 100 esztendővel – sok-sok hazugság, méltánytalanság, történelemhamisítás után – tudományos és társadalmi megítélése helyreállni látszik. Persze a „mi lett volna, ha…? – kérdésre ma is sokféle választ lehet adni, akár a tudományosság igényével is. Szóval a diskurzus ma is folyik, ami önmagában egyáltalán nem baj. Ugyanakkor a történelem interpretációja és különösen is a történelmi jelentőséggel bíró személyek interpretációja bizonyos természetes szabadsággal bír, amely életben tartja a meglepetés esélyét. Nota bene, szabadság: Tisza Istvánnak talán éppen a szabadelvűsége –, ami a maga korában még liberalizmusnak is neveztethetett – inspirálja, sőt provokálja a különböző interpretációkat. Ezek sorában én is kérek néhány karakternyi helyet.
Gróf Tisza István szabadelvűsége bizonyosan köszönő viszonyban sincs azzal a 21. századi liberalizmussal, amely az egyén szabadságának korlátlan, gátlástalan, sokszor morbid és végül már irracionális abszolutizálását műveli. Az ő liberalizmusa sokkal inkább egyfajta ideológiamentes szabadság egy közösség, például a nemzet önzetlen szolgálatára. Tisza István liberalizmusát, szabadelvűségét, egyrészt a hazaszeretete motiválta és egyben meg is szelídítette, másrészt pedig a református hite minősítette és tartotta kordában.
Nagy elődeihez, Bethlen Gáborhoz és Bocskai Istvánhoz hasonlított, akik szabadok voltak arra, hogy még a törökkel is „paktáljanak” a haza érdekében, Tisza kitartott a Habsburg dualizmus struktúrája mellett az évszázados protestáns Habsburg-gyűlölet öröksége ellenére is, mert tudta, hogy korában éppen ez biztosítja Magyarország integritását, sőt a régió békességét. A liberalizmus nem célt, főleg nem öncélt jelentett számára, hanem eszközt a haza javára.
Szabadelvűségének másik szellemi/lelki határát az a hite, meggyőződése adta, amely szerint, amikor az ember eléri intellektuális/tudományos fölismerésének és további távlatainak határát, akkor vagy főt hajt a Mindenható Isten előtt, vagy pedig ideológiákat, rosszabb esetben idolokat gyárt, amelyek illúziókba, például politikai illúziókba kergetik. Ő főt hajtott a Szentháromság Isten előtt atyái hite szerint, szemben azokkal, akiknek fanatizmusa Intervencióhoz, Trianonhoz és két diktatúrához vezetett. Egyéb-ként szabadelvűsége bátorította az egyházak kritizálására is amiatt, hogy hosszú évszázadokon keresztül a keresztyén szellemiség uralta az egyén és a társadalom életét, és még mindig milyen űr tátong Krisztus tanítása és a társadalom berendezkedése között: „Hová lett a krisztusi szellem, a felebaráti szeretet az egyházból?” (TI: A szocializmus és az egyház). E költőien kritikus kérdését persze nem válaszolja meg, de markáns meggyőződését bátran vallja: „Egy nemzet annál erősebb, annál boldogabb mentül több szellemi és mindenekfölött erkölcsi erő él annak tagjaiban.” (TI. Vallás a modern élet küzdelmeiben.) A szellemi és erkölcsi erő őrködött liberalizmusa felett.

Tragédiája a nemzet tragédiája lett. Az vált valóra, ami ellen egész életében küzdött. Mindazonáltal talán egyre többen vannak azok, akik együtt tűnődnek a kortárs Sigmund Freuddal, a lelkek tudósával, aki a magyarokról naplójában ezt jegyezte föl: „a sok gróf közül a legokosabbikat meggyilkolják, a legbutábbikat pedig megteszik miniszterelnöknek.” Lehet, hogy ennek a talánynak akkor és most is az a magyarázata, hogy sokak számára vonzóbbak a kontrollálatlan utópiák és tetszetősen üres illúziók, mint a hit és hazaszeretet ölelésében született áldozatok.

Bóna Zoltán

 

Tartalomjegyzék 2018/4



A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
Gróf Tisza István szabadelvűsége . . . . . .194

SZÓLJ, URAM!
GÁNCS PÉTER: Az írástudók felelőssége . .195

TANÍTS MINKET, URUNK!
CSABAI ÁGNES: Jezábel és halála . . . .196
EGERESI LÁSZLÓ SÁNDOR:
A Tel Ábel Béth-Maakáh pecsét
– egy új magyarázat . . . . . . . . . .202
SEBJÁN FARKAS ZSOLT:
A Szentírás mint „a másik”:
Jacques Derrida dekonstrukció elméletének
egy alkalmazása az evangéliumi teológiában206
PETROV ANITA:
A debreceni újortodoxia második generációja
Márk Ferenc teológiai gondolkodása . . .213
KATONÁNÉ VARGA OLGA:
Pákozdy László Márton munkája
az igehirdetést segítô szaklapokban . . . .222

KITEKINTÉS
RITOÓK ZSIGMOND:
Két kevéssé ismert „előreformátor” . . . . .228
BOGNÁR GERGELY:
Szüksége van-e
a teológiának a természettudományokra? . . 232

ÖKUMENIKUS SZEMLE
KÁDÁR ZSOLT:
Tanulságkeresés a Reformáció 500
katolikus recepciója alapján . . . . . . .233
ÍRÓ SÁNDOR:
Humanitárius szervezetek együttműködése
a belügyi szervekkel, valamint
a katonasággal a Római Katolikus Egyház
szempontjából . . . . . . . . . . . .237

KÖNYVSZEMLE
BÉKÉSI SÁNDOR:
A kereszt teológiája a kultúra szövetében
A lutheri reformáció 500 éves öröksége . .243
KARASSZON ISTVÁN:
Kutatástörténet arcképekben . . . . . . . . 245
KARASSZON ISTVÁN:
Az Őstörténet – újrafogalmazva . . . . . .247
KARASSZON ISTVÁN:
Hatos Pál: Szabadkőművesből

 

 

Absztraktok 2018/04


Csabai Ágnes
Jezábel és halála


A tanulmány az izraeli királynőre kirótt súlyos büntetéssel újszerűen foglalkozik (2Kir 9). Először is a Jezábel név magyarázata a deuteronomiumi teológia véleményét tükrözi, ami elítélte az izraeli vallást ért külföldi befolyásokat. Az Illés próféta által megjósolt büntetés vizsgálata aztán az ókori Kelet átok-formuláinak hátterén történik. Végül a júdai temetkezési szokások mutatják meg, hogy mi a 2Kir 9 üzenete: a gonoszt ki kell irtani Izraelből. Jezábel halálának története tehát több, mint egy egyszerű elbeszélés: példa a szent nép számára.

The study interprets the harsh punishment of the Israelite queen (2Kgs 9) in a new way. First, the explanation of the name displays the theology of the Deuteronomistic History Writing which condemns the foreign impact in the religion of Israel. The punishment predicted by the prophet Elijah is then explained against the background of ancient Near Eastern curses. Finally, a comparison with Judahite burial practices show that the message of 2Kgs 9 makes clear: the evil is extirpated in Israel. So the narrative of Jezebel’s death is more than a simple story: it is a paradigm for the holy people.


Egeresi László Sándor

A Tel Ábel Béth-Maakáh pecsét – egy új magyarázat


A tanulmány a Tel Ábel Béth-Maakán mostanában elkezdett ásatás méltatásával kezdődik. A hely annak a térségnek az egyik központja, ahol Izráel, az arámi királyságok és Főnícia kulturálisan és történelmileg és érintkezett. A pecsétnyomat mozgó figurákat ábrázol, amit hipotetikusan táncjelenetként ételmeznek, bár a tárgy készítésére nem találtak indokot. A cikk egy új értelmezést ajánl, amely szerint egy vőlegény és meny-asszony, valamint köztük egy áldást osztó pap jelenetét látjuk. Mivel az ókori izraeli esküvőről csak szórvá-nyos ismereteink vannak, az értelmezés segíthet jobban megérteni az ókori Izráel szociológiáját, ill. háttérinformációt nyújthat egy bibliai vers jobb megértéséhez.

Der Artikel beginnt mit der Würdigung der Ausgrabungen in Tel Abel Beth-Maakah: Es handelt sich um eine archäologische Stätte, die sich im Dreieck von Israel, Aram und Phönizien befindet, und als solche für das Beieinander-Sein dreier Staaten Zeugnis ablegen kann. Der Stempel, der eine Bewegung darstellt, wurde hypothetisch öfter als eine Szene vom Tanz erklärt, aber es ist unklar, aus welchem Anlass die Szene dargestellt wird. Der Artikel argumentiert mit Hilfe von Vergleich ähnlicher Bewegungen auf Stempeln von Tel Rehov, Ramat-Rachel und En-Gedi, dass es sich um einen Brauttanz handelt. Da die Umstände der Eheschließung im alten Israel sehr lückenhaft beschrieben sind, ist der untersuchte Stempel wichtig in der Soziologie des biblischen Israel.

The article starts with the valuation of the recently started digging of Tel Abel Beth-Maacah. The place is a center of a region where Israel, Aramis kingdoms and Phoenicia had cultural, historical connections. The seal depicts moving figures, hipothetically thought to be a round-dance movement, though without unknown reason of manufacturing the object. The article offers a new interpretation that a bride and a groom and a center blessing priest can be seen in the scene. Since our knowledge from ancient Israelita wedding ceremony is far from deep the seal and its interpretation can help better understanding of the sociology of biblical Israel.


Sebján Farkas Zsolt
A Szentírás mint „a másik”: Jacques Derrida dekonstrukció elméletének egy alkalmazása az evangéliumi teológiában

Jacques Derrida a 20. század egyik legjelentősebb filozófusa. Az általa kifejlesztett dekonstrukció elmé-let, melynek célja az volt, hogy felborítsa a nyugati filozófia alapelveit, széles körben elterjedt és megjelent a mindennapi nyelvhasználatban, csakúgy, mint különféle tudományos munkákban, kihívást jelentve ezzel a keresztény világnézet számára. A jelen disszertáció tézise az, hogy a dekonstrukciónak létezik egy olyan alkalmazása, mely hasznos lehet az evangéliumi teológiában, és amit a főbb evangéliumi szerzők még nem tárgyaltak részletesen írásaikban. A dekonstrukció fő motivációja, nevezetesen tisztelet „a másik” iránt, nagyon jól alkalmazható a teológiában, ugyanis a teológiai rendszerek hajlamosak arra, hogy elnyomják és kiszorítsák a Szentírás azon részeit, melyek megbontanák annak rendezettségét. A dekonstrukció evangéliumi változata viszont éppen az ilyen erőszakos elnyomás megszüntetésére törekszik, így segíthet a teológiai rendszerek tökéletesítésében.

Jacques Derrida is one of the most prominent philosophers of the twentieth century. His notion of déconstruction, which has aimed to overturn the fundamental assumptions of Western philosophy, has become popularized and found its way into everyday language as well as into scholarly discussions, posing a challenge to the Christian world-view. The thesis of this work is that there is an application of déconstruction that could be fruitful in evangelical theology but has not been thoroughly utilized by major evangelical figures in their works. Derrida’s main motivation behind déconstruction, a respect for the “other,” is a tremendously helpful idea because theological systems can become tyrannical by repressing and excluding those parts of Scripture that would disrupt the neat structure of the particular system. However, evangelical déconstruction works against tyrannical repression, thus it can help in improving theological systems.


Petrov Anita
A debreceni újortodoxia második generációja
Márk Ferenc teológiai gondolkodása

Az 1800-as évek végi egyházi sajtót olvasva azzal szembesülhetünk, hogy a kor különböző kérdéseit illetően nemcsak a jól ismert nevek, mint Balogh Ferenc, Ballagi Mór, Szabó Aladár, Erőss Lajos, Forgács Gyula vagy Csiky Lajos foglaltak állást, hanem olyan számunkra kevésbé ismert személyek is, mint Márk Ferenc, aki a debreceni újortodoxia második generációjához tartozott. Ebben a tanulmányban szeretnék arra rávilágítani miképpen is formálódott a 19. század szülöttjének, Márk Ferencnek teológiai gondolkodása a hazai és a külföldi kegyességi irányzatok hatására. Ebben első helyen szeretném kiemelni külföldi ösztöndíjas útja-it, melyek során olyan tapasztalatokkal gazdagodhatott, amelyek egy életen át elkísérték, s formálták különfé-le kérdésekben alkotott véleményét. Ezt követően bemutatom miképpen vélekedett a liberális és közvetítő teológiáról. Végül három dogmatikai téma alapján bemutatom teológiai felfogását: miként gondolkodott az Igéről, az egyházról (ekléziológia) és az isteni gondviselésről.

When studying topics about mission, ecclesiology, and renewal in ecclesiastical periodicals published at the end of the 1800s in Hungary, we can see that not only well-known names such as Ferenc Balogh, Mór Ballagi, Aladár Szabó Gyula Forgács, or Lajos Csiky, but we also encounter people who are less familiar to the reader like Ferenc Márk. In this paper, I would like to present how the theological thinking of Ferenc Márk, who was born in 19th century, evolved. He was part of the second generation of theologians which is called ‘new orthodoxy of Debrecen’. In the first place, I would like to emphasize how profoundly he was shaped by the experience he encountered during his studies in Western Europe. These experiences had escorted him for a lifetime and formulated his views on various issues. Subsequently, I would like to show you how he thought about liberal and mediating theology. Finally, I will highlight three issues that represent his theological thinking: Word, ecclesiology and divine providence.


Katonáné Varga Olga
Pákozdy László Márton munkája az igehirdetést segítő szaklapokban

Pákozdy László Márton tudományos munkásságával jelentősen hozzájárult a magyar teológia tudomány műveléséhez. A teológia több területén megmutatkozott jártassága és szaktudása. Ebben a dolgozatban ezek közül egy szeletet emelek ki, azt a részt, amelynek szolgálatába állított minden mást, a tiszta Ige hirdetését. A szaklapokban megjelenő cikkeinek és igehirdetéseinek rövid foglalatával bemutatom a homiletikában máig helytálló alapelveit és a lelkipásztorok felé való követelményeit. Művein keresztül kitűnik, hogy ô saját magával szemben is alkalmazta ezeket. Igehirdetéseiben megtalálható a tudományos igényesség, melyben kiemelte a reformátori elveket és a Szentlélek munkájának az egyensúlyát.

László Márton Pákozdy significantly contributed to the development of the Hungarian Theology with his academic work. His expertise and competence appeared in many areas of Hungarian Theology. In this composition I intend to highlight one of these, the segment he subordinated all the others; the evangelization of the clear Word. I demonstrate that his homiletical principles and his assumption towards pastors are relevant even today, by short summary of his articles and preachings that appeared in theological journals. His writings reveal the fact that he applied them in practice as well. In his preachings we can find his scientific exaction in which he highlighted the principles of the reformers and the harmony in the labour of the Holy Spirit.

 

A főszerkesztő jegyzete - 2018/3

Kerek évfordulókból és megemlékezésekből

ebben az esztendőben a megszokottnál is több van megítélésem szerint. Csak példaként említek néhányat: a Tordai országgyűlés, az 1848-as Forradalom és Szabadságharc, a Nagyháború vége, gróf Tisza István mártírhalála, a Szárszói konferencia, a Kommunista hatalomátvétel, Wass Albert születése és halála, a MEÖT megalakulása, az EVT megalakulása, s nem utolsósorban említem a Theologiai Szemle 1958-as újraindulását.

A visszaemlékezés nem egyszerűen szükségszerű intellektuális vagy emocionális automatizmus, hanem bibliai parancs. Sokféle helyzetben rendeli Isten népének az emlékezést és az emlékeztetést. Ebből bizonyosan tudhatjuk, hogy az emlékezés nem öncélú. Nem narcisztikus tűnődés, vagy nosztalgikus elvágyódás, nem is eszkapista túlélés, hanem számbavétele az isteni jelenlétnek a múltban általában és a magunk vagy mások múltjában konkrétan.

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” (5Móz 8,2–3)

E parancs alapján három dolgot mindenféleképpen észre kell vennünk az életünkben és a történelemben. Mert, ha a történelem az élet tanítómestere, akkor a saját élettörténetünk egy-egy szakasza a saját magántanárunk/magánhitoktatónk aki/ami arra tanít(hatna) meg bennünket, aminek tudatában bölcsebben élnénk életünk újabb szakaszaiban. Az emlékezés tehát előremutat, hogy a múlt istentapasztalata az ígéret földje felé vigyen. Töredékesen az időben, és a kegyelem feltétlenségével az örökkévalóságban.

A hívő visszaemlékezés három tanulsága a következő: a) az Úr vezet, sőt hordoz, ha hagyjuk; b) a próbatételekben vizsgázunk engedelmességből, hitből; c) az Úr egyaránt táplál holnapra tartó kenyérrel, és örökkévalóságra mentő mannával. Ezt a három dolgot kell keresnünk minden visszatekintésben, mert ennek alapján lesz tovább a beteljesedésig, egyébként csak tovább lesz az elmúlásig.

Az évfordulók sorában sokunk számára jeles esztendő az 1988 is. Akkor egy nagy változás bontakozott ki megállíthatatlanul. Tekintettel a kommunista hatalomátvételtől eltelt időre, akkor sokan gondoltak allegorikusan arra, hogy most járt le nemzetünk 40 éves pusztai vándorlása. Ez ellen akkor tiltakozott bennem valami, és arra gondoltam 32 évesen, hogy most kezdődik – bár talán rövidebb lesz – hiszen most indulunk a szabadság, a jogállamiság, a demokrácia és a jólét felé. Az első három kétségtelenül és viszonylag gyorsan megvalósult. A negyedik jelenbeli állapotáról objektíve és szubjektíve is megoszlanak a vélemények. Viszont a 21. századi olyan feladatok, mint a migráció, az ökológiai kihívások, a fenntartható fejlődés, a hagyományos biblikus értékek megkérdőjelezettsége etc. radikálisan komplikálhatják reményteljes vándorutunkat, egyéni, nemzeti és globális történelmünket. Ráadásul voltak, vannak és lehetnek gyarló kitérőink és aranyborjús kalandjaink.

Éppen ezért kell emlékeznünk és ezzel tudatosítanunk most is, hogy volt elegendő fürjünk a mához és mannánk a továbbhoz. Tehát számba kell vennünk az isteni jelenlétet az elmúlt 30 évben is, hogy tovább teljesedjék egyéni és nemzeti létünk, és hogy méltók és alkalmasak legyünk a töredékes, de valóságos ígéret földjére az időben és Krisztus kegyelméből az örökhazára is.

Bóna Zoltán

 

 

 

Tartalomjegyzék 2018/3


A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
Kerek évfordulókból és megemlékezésekből . . . 130

SZÓLJ, URAM!
PAPP JÁNOS:
De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! .. 131

TANÍTS MINKET, URUNK!
KOCSIS PÉTER:
Lehetséges-e a teológiai béke
az iszlám és a kereszténység között? . . . . . . . 132

FEKETE CSABA:
A Második Helvét Hitvallás új fordítása . . . . . . 138

NJERI ANNE WAGANA:
A krisztológia helyzete Afrikában:
Krisztus a tökéletes vezető és az ideális férj
Fordította: Ambrózy Gábor . . . . . . . . . . . . . . 148

MÁRKUS TAMÁS:
A Szentlélek ajándékának elnyerésre a hit,
a vízkeresztség és a kézrátétel kontextusában 152

HELLA FERENC:
Papmarasztás a Dési Egyházmegyében . . . . . . . 158

KITEKINTÉS
Konferencia-előadások

GUDOR KUND BOTOND:
A Tordai Egyezmény háttere . . . . . . . . . . . . . . . 163

MÉSZÁROS KÁLMÁN:
A Tordai Vallásbéke
és az anabaptisták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169

SZEBIK IMRE:
Az ökumené kezdete
Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177

BÓNA ZOLTÁN:
Ami megelőzi, kíséri és inspirálhatja
az egyházi ökumenét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179

KHALED A. LÁSZLÓ:
Az egységtörekvés globális megjelenése . . . . . . 180

KRÁNITZ MIHÁLY:
Az egységkeresés intézményes kialakulása
és fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184
BLÁZY ÁRPÁD:
A feledésbe merült 94 tantétel . . . . . . . . . . . . . . 186

KÖNYVSZEMLE
ÖTVÖS LÁSZLÓ:
Puskás Julianna és Kovács Ábrahám:
Amerikai magyar református lelkészek életútja
adattári rendszerben 1891–2000 . . . . . . . . . . . 188

KÁDÁR ZSOLT:
Pünkösdiek Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . 189

HELLA FERENC:
Új Utak az Egyházban
Konferenciakötet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191

Joomla templates by a4joomla